Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
nosítási rendeltetéseket, a mennyiségi és minőségi védelem főbb szempontjait, a vízi ökoszisztémák védelmét és a víznyerő területek élővilágának megőrzését. A védendő vízi ökoszisztémák és a víznyerő területek határvonalait a vízgazdálkodási kerettervvázlat rögzíti. E határvonalak meghatározását az állam képviselője végzi. Az állam képviselője konzultál a területileg illetékes települések és vízügyi bizottság felelőseivel és figyelembe veszi a tanácsadójavaslataikat. A védendő területhatárok kijelölésére vonatkozó javaslatot a helyi vízügyi bizottság dolgozza ki. A bizottság tagjainak felét a helyi települések és közintézmények alkotják. A tagok egynegyedét a part menti telektulajdonosok és szakmai egyesületek, a másik negyedét az állam vagy a közintézmények képviselői alkotják. A vízügyi törvény a fejlesztési döntéshozatallal kapcsolatos illetékesség megosztására vonatkozóan számos újítást irányzott elő. A legjelentősebb változás az állam illetékességi körének bővülését eredményezte. Ez azt jelenti, hogy az államnak nagyobb lett a beleszólási joga a vízhasználati engedélyek kiadásával kapcsolatban. A 9./1. cikk rögzíti azokat a feltételeket, amelyek figyelembevételével korlátozhatják vagy ideiglenesen szüneteltethetik a vízhasználatot. A 9./2. cikk a vízi létesítményekre, vízimunkálatokra és a vizet használó településekre vonatkozó speciális előírásokat foglalja össze. A 9./3. cikk a forrásokra és a vízadóösszletekre vonatkozó különleges követelményeket tartalmazza. A vízszintet, a lefolyási viszonyokat, a vízjárást vagy a vízutánpótlást módosító tevékenységek engedélyezési eljárása lényegesen szigorodott. Az új követelményeket a 10. cikk rögzíti. A törvény végrehajtása érdekében végzendő mérésekkel és mérőműszerezésekkel kapcsolatos kötelezettségeket a 12. cikk foglalja össze. A vizek hasznosítását és védelmét szolgáló mérésekre vonatkoztató adatokat nyilvánosságra kell hozni. A víz minőségére vonatkozó mérési eredményeket a polgármester hivatalos épületében hirdetőtáblán kell bemutatni. A vizek ellenőrzésére és a vízkészlet-gazdálkodásra vonatkozó politika kialakításában és koordinálásában az állam változatlanul kezdeményező szerepet vállal (4. cikk). A törvény lehetővé teszi, hogy a helyi települések és önkormányzatok jobban és kezdeményezőbben vegyenek részt a vízvédelmi és a vízhasznosítási politika alakításában. A törvény új pénzügyi kötelezettségeket ró a helyi településekre, amelyek kötelesek a közcélú szennyvízcsatorna-rendszer létesítési költségeit biztosítani. A településekre hárul a nem közcélú szennyvízcsatornázás ellenőrzése. Ehhez kapcsolódik az 1991. máj us 21 -i kormányrendelet, amely minden 15 ezernél több lakosegyenértéknek megfelelő szennyvizet kibocsátó településre előírja, hogy 2000-ig olyan szennyvíztisztító telepet kell létesíteni, amely biztosítja a keletkező szennyvizek fizikai, kémiai vagy biológiai tisztítását. Ugyanez a rendelet írja elő azt, hogy 2005-ben a 2000 és a 15 000 lakos egyenértékű szennyvizet kibocsátó telepeknek rendelkezni kell szennyvíztisztító teleppel. A területi vízügyi intézményrendszer Az 1964-es vízügyi törvény értelmében a vízgazdálkodás és vízvédelem területi egysége a folyami vízgyűjtő terület. Az 1992. évi új vízügyi törvény megnövelte és kibővítette a vízgyűjtő területeken kialakított vízügyi intézményrendszer szerepkörét. A hat vízgyűjtő területi egységen az alábbi vízügyi intézmények működnek (egy-egy vízgyűjtő területi egység átlagosan Magyarország nagyságú): — vízgyűjtő területi bizottság, — vízügyi ügynökség és ügyvezető tanácsa, — prefektus (vízgyűjtő területi koordinátor), amely a vízgyűjtő területi delegáltak bizottságának, valamint a regionális környezetvédelmi igazgatóságok részvételével és támogatásával végzi munkáját. A fenti intézményrendszerből kiemelkedő jelentősége van a prefektusnak (megyei önkormányzati hivatal). A vízgyűjtő területi egységek szintjén 4. cikke értelmében a prefektusok biztosítják a decentralizált rendszerű állami tevékenységek összhangját és egységét. A prefektus tájékozódik és konzultációkat folytat a vízgyűjtő területi egység szintjén megvalósuló állami vízügyi politika főbb célkitűzéseiről és irányairól. A regionális környezetvédelmi igazgatóságok ebben a munkában részt vesznek. A kezdeti tapasztalatok szerint a regionális környezetvédelmi igazgatóságok létrehozása és az új vízügyi törvény megalkotása kedvező irányba terelte és dinamizálta az állam decentralizált tevékenységrendszerét. A vízgyűjtő területi bizottság tevékenységét a folyami vízgyűjtő területén belül megosztó vízgazdálkodási és vízvédelmi politika összehangolása és egységének biztosítása határozza meg. A bizottság kiegyensúlyozott összetétele jól követi és tükrözi a területen jelentkező érdekek sokféleségét és érvényre juttatását. Saját területére és hatáskörében az országos célkitűzésekkel és irányvonalakkal összhangban kidolgozza a folyami vízgyűjtő területi vízügyi politikát. A vízügyi ügynökség tevékenysége jól követi az állam decentralizáló és dekoncentráló politikáját. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a vízügyi ügynökségek hajtják végre a bizottság által kidolgozott területi vízügyi politika feladatait, másrészt érvényre juttatják a környezetvédelmi minisztérium által kezdeményezett országos politika követelményeit. A környezetvédelmi miniszter nevezi ki a vízügyi ügynökség igazgatótanácsának elnökét. Az ügynökség feladatai közé tartozik a működési területre vonatkozó alapadatok és szakismeretek biztosítása, valamint a beavatkozások végrehajtása. A vízügyi ügynökségeket hivatalosan a környezetvédelmi miniszter 1991. novemberi rendelete alapján hozták létre, és az 1964-es törvény szerint létrehozott 6 vízgyűjtő területi ügynökséget vízügyi ügynökségekké alakították át. Az ügynökségek igazgatási jellegű állami közintézmények státusában működnek, aminek irányításában részt vesznek a vízhasználók. Az ellenőrzésben az állam többek között olymódon vesz részt, hogy kinevezi az igazgatót és az igazgatótanács elnökét. Az irányításban részt vesz a vízgyűjtő területi bizottság, amely képviseli a vízhasználók közösségét. Ez utóbbi lényegében egy különleges vízügyi parlamentet alkot. Legfőbb feladatuk a vízkivételi díjak és a szennyvízbírságok mértékének a megszavazása. Az ebből származó bevétel teszi lehetővé a közérdekű munkálatok finanszírozását: a szennyvíz-csatornázási munkák elvégzését, a szennyvíztisztító telepek építését, a víztározók létesítését, a forrásfoglalások megvalósítását, a felszín alatti vízkivételi művek védelmét. Az ügynökség nem rendelkezik rendeletek, rendszabályok, utasítások kiadásához szükséges hatósági hatalommal, és nem illetékes beruházási feladatok ellátására. Fontos feladatai közé tartozik a működési területen folyó munkálatok fontossági sorolása, ami a vízhasználók, az építési beruházók és az állami szolgálatok-intézmények közötti állandó jellegű egyeztető munkát igényli. Alaptevékenységének fontos része a vízgyűjtő területi környezet egyensúlyi állapotára, a vízkészletekre és a vízhasználatok kielégítettségére vonatkozó szakismeretek és adatok beszerzése. Együttműködik az adatgyűjtésben érdekelt többi szervezettel, részt vesz a regionális környezetvédelmi igazgatóság kezdeményezésére és gondozásában létrejövő vízgyűjtő területi adatbank kialakításában. Az ügynökség az igazgatótanács által kialakított többéves program keretében ötéves fejlesztési programot dolgoz ki. (A hatodik ötéves program az 1992-1996. 13
