Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
Természetbarát öntözési eljárások Vízgazdálkodás a Hanságban időszakot fedi le). Elkészítik a vízhasználati díjak és szennyvízbírságok emelésére vonatkozó középtávú tervet az elérendő vízkészlet- és vízminőség-védelmi célkitűzések és költségvonzataik függvényében. A tervezési tevékenységek fontos részét képezi a középtávú vízminőségi célpontokat rögzítő térképek szerkesztése. Ezek a tervezési tevékenységek illeszkednek a vízgazdálkodási keret- és vázlattervrendszerbe. A vízügyi ügynökség részt vesz a vízi környezetet szennyező és veszélyeztető hatások felderítésében, kivizsgálásában, a felelősség megállapításában, valamint az önellenőrző tevékenységek kialakításában. Hiteles információk és adatok birtokában rendszeresen tájékoztatja a vízhasználókat és a vízszennyezőket a vízi környezet állapotáról, a változásokról, valamint a bírságolások és a támogatások hatásairól. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az információk visszatartása, a tájékoztatások elmaradása jelentős szerepet játszik az ügynökség tevékenységével kapcsolatos hitelrontásban. Meg kell tanulni az új vízügyi törvény érvényesítését szolgáló tájékoztatási és PR-módszerek alkalmazását. A vízügyi ügynökségek figyelemreméltó kezdeményezései Az Adour-Garonne Vízügyi Ügynökség kezdeményezésére létrehoztak egy tudományos bizottságot, amely elsősorban a vizekkel kapcsolatos ökológiai, gazdasági és társadalmi hatásvizsgálatokat végzi. Egyes fontos ipari létesítményekkel partneri együttműködési programot dolgoztak ki a tiszta technológiák kifejlesztése és elterjesztése érdekében. A Loire-Bretagne Vízügyi Ügynökség 1990-ben meghirdette a Tiszta vizet Bretagne-nak programot és elkészítették az ivóvízellátás fejlesztési kerettervét. A Rhin-Meuse Vízügyi Ügynökség a Rajna-menti országokkal együttműködve elkészítette a Rajna 2000-re vonatkozó vízminőségi célállapottervét. A Seine-Normandie Vízügyi Ügynökség 1990-ben elkészítette a Mame folyóra vonatkozó zérus szennyezőanyag-terhelési programját az európai új vízminőségi irányelveknek megfelelően. A vizsgált területen kívül 130 településen 10 millió ember él. A 10 évre szóló fejlesztési terv 10 milliárd frank költségvonzatú. Alegsürgősebb munkálatok 1992-ben megkezdődtek. A vízgazdálkodás fejlesztésére az elkövetkező ötéves tervidőszakban 15 milliárd frankot fordítanak az ügynökség működési területén. Dr. DÉRI JÓZSEF A Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának műszaki tanszéke — az alapításának 175. évfordulóját ünneplő magyaróvári agrár-felsőoktatás jogutódja a múlt év második felében nemzetközi tudományos konferenciát rendezett Környezetkímélő mezőgazdasági technika címmel. A több mint száz külföldi (Egyiptomból, Belgiumból, Németországból, Ausztriából és Szlovákiából érkeztek vendégek) és hazai kutató a környezetkímélő mezőgazdasági technika különböző szakterületeit vitatta meg. A plenáris ülésen és az egyes szekcióban 56 előadás hangzott el. A 3. szekcióban a Természetbarát öntözési eljárások témakörében dr. Csizmadia Miklósáé egyetemi tanársegéd (műszaki tanszék) A vízgazdálkodás múltja, jelene és jövője a Hanságban címmel tartott előadást. A következőkben az előadás főbb gondolatait ismerhetik meg. Magyarország legnagyobb lápterülete a Hanság. Lecsapolása, telkesítése és öntözése a többi lápterületnél korábban kezdődött. Minden szerző közös megállapítása, hogy a Hanság Fertőtől keletre a Duna, Rába, Rábca és az Ikva törmelékkúpjai között elterülő mély fekvésű, sülylyedő és feltöltődő medence. Területének nagyságára vonatkozó adatok még ellentmondóak. Ez abból adódik, hogy különbözőképpen értelmezik a Hanság fogalmát. Nagyon sok esetben csak a láp területét sorolták a Hansághoz, annak területe viszont állandóan változott az időjárási periódusoktól függően, majd a lecsapolások következtében ez a változás egyirányúvá vált és ez lápterületek nagy mértékű zsugorodásához vezetett. Tehát a Hanság nem szűnt meg, hanem emberi beavatkozás következtében átalakult. A Hanság déli része A honfoglalás után letelepedő magyarok a határok védelmére használták a Hanságot. A XVIII. század végén az Esterházy és Frigyes főhercegi uradalom megbízásából végezték a Hanság déli részén a mocsárvilág felmérését, vízrajzi viszonyainak meghatározását, és tervet készítettek lecsapolására (Hegedűs András mérnök). A lecsapolási és vízrendezési munkák különböző kiegészítésekkel 1910-ig folytak, amikor is a lecsapolási munkák legnagyobb részét befejezték, a vízrendezést viszont folytatták az öntözőrendszer kiépítésével. Ebben az időben építették a Nicki-zsilipet, a Hansági-csatorna duzzasztóját, és elkészült az erdőkben az öntöző-vízelvezető árkok nagy része. Ezzel a Hanság déli részének vízgazdálkodása megoldódott, tehát nem csak a felesleges vizet vezették el, hanem a termesztett növények számára szükséges vizet is biztosították. 1945-től a 1950-es évek közepéig a vízviszonyokban lényeges változás nem történt. Döntő és alapvető változást jelentett a Répce, a Kis-Rába és a Rábca medrének rendezése, amelyek során a medrek lényeges kiszélesítésével és mélyítésével lehetetlenné vált az öntözés eddigi módja. A Hanságon keresztül folyó Répce, Kis-Rába és a kettő összefolyásából létrejövő Rábca függőmedrűek voltak, a körülöttük lévő területeknél magasabban helyezkedtek el. így nagyon egyszerűen, gravitációs úton a Nicki-zsilip segítségével lehetett öntözni az egész délhansági területet. A Kis-Répce, a Hanságcsatorna és a Szegedi-csatorna lehetővé tette a pangó vizek elvezetését. A függő medrekből a víz kivezetését a mederbe épített fazsilipek tették lehetővé. A már említett folyók szabályozása után (a 60-as évek közepétől) a függőmedrek megszüntetésével a folyók vízbefogadó-, tároló- és átbocsátóképessége nagymértékben megnövekedett, de ezzel megszűnt a gravitációs úton történő öntözés lehetősége. Az öntözésre kétféleképpen lehet a vizet kivenni a vízfolyásokból: szivattyúzással, 14
