Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
A Velencei-tó jellemző vízállásai ■ cvi minimum — * “ Min 2. s/_ ábra A Velencei-tó 1993 évi vízmérlege ijg-Д ■"I Jan Fcbr Mire Ápr Máj Jim Jól Aug Sáp« Oki I Clipadék ■ liouifulvá) □ \ i/pótlá» □ Párolj*« В VfakMtd IBI Ufóivá» A Velencei-tó hóelejei vízállás, csapadék és vízpótlás adatai (1993) jesen kiszáradtak és gyakorlatilag lefolyástalanná váltak. Ezt követően tehát a júliusi és augusztusi vízmérleg értelemszerűen negatív volt, a tó párolgását (150-170 mm volt havonta) nem lehetett a vízpótlással ellensúlyozni. A fordulat szeptemberben következett be, akkor már a vízpótlás és a csapadék együttes hatása végre meghaladta a párolgást, majd a negyedik negyedévben a növekvő csapadék hatására megindult a vízgyűjtőről is a hozzáfolyás, mely a legnagyobb hatását decemberben érte el, a novemberi hó elolvadásával. Végül is az augusztusban mért 71 cm-ről, a tó vízállása év végére 115 cm-re emelkedett, ez összességében 1993-ban 14 cm-es éves készletnövekedést is jelentett. Az 1993. évi vízbetáplálás összesen 3,6 millió m3-t tett ki, melynek hatása a számítások szerint 13 cmes vízszintnövekedést jelentett. * ■ Az 1994-es év eddig eltelt időszaka szintén kedvezően alakult. Januárban és februárban az átlagnak megfelelő csapadék jelent meg a vízgyűjtőn, mely a vízgyűjtő átázott, vízzel telített állapotában megfelelő hatékonyságú lefolyást biztosít. Február 21-én a vízállás 139 cm-t ért el, és így a jelenlegi helyzet megítélése alapján az üdülési idény kezdetére az elmúlt éveknél kedvezőbb helyzet várható. Az időjárási előrejelzések szerint átlagos csapadékra lehet számítani a tavaszi hónapokban, és várhatóan márciusban folytatódik a vízszintemelkedés, mely alapján április 1-re 145-150 cm körüli vízállásra lehet számítani. Áprilisban azonban már ismét várható a tó apadása és a további vízháztartást a csapadékviszonyok fogják döntően meghatározni. A vízpótlás a tó vízminősége szempontjából is kedvező volt és a vízpótlás folyamatos vízminőségi ellenőrzése alapján alapvető negatív hatások nem voltak tapasztalhatók. A tóban mutatkozó hígulás hatására kezd visszaállni a korábbi évekre jellemző vízminőség, és a magasabb vízállás a fürdési idényre is kedvezőbb vízminőséget prognosztizál. Tekintettel arra, hogy a két tározó leeresztett állapotban van, a vízpótlást mindenképpen a 150 cm-es vízállásig folytatni szükséges, és csak ezt követően merülhet fel a szüneteltetés kérdése. A tározók időleges vízvisszatartását 140 cm-es vízállásnál tervezzük megkezdeni. A kialakult helyzet mellett továbbra is fenn kívánjuk tartani a vízkorlátozásokat, és további intézkedéseket tervezünk a társhatóságokkal a vízgyűjtő környezetvédelmi és vízgazdálkodási rendszerének javítására. Ezek között a legfontosabbak: 1. A vízszint-szabályozási előírás megváltoztatása, a jelenlegi 140-160 cm-es sáv 130- 170 cm-re való kibővítése. 2. A két tározó és a Velencei-tó — mint sorba kapcsolt tározók — üzemelési rendjének felülvizsgálata, üzemeltetési szabályzatának módosítása. 3. Ökológiai és vízgazdálkodási monitoring kialakítása a vízgyűjtőn. 4. A vízhasználatok végleges lecsökkentése. Összefoglalva megállapítható, a Velenceitó kritikus helyzetéből az egyértelmű pozitív változások megindultak. Beigazolódott, hogy a tó mesterséges vízpótlására vonatkozó döntés helyes volt, és a tó vízháztartásának normális egyensúlyi helyzete felé — a kedvező időjárás miatt — a vártnál nagyobb lépést tettünk. Úgy gondoljuk, a Velencei-tó а XX. században nem fog kiszáradni, és ez igazolja, hogy a mérnöki gondolkodás — körültekintő ökológiai és környezetvédelmi megfontolások alapján — igenis eredményesen tud kedvezőtlen természeti folyamatokat befolyásolni. Reméljük, hogy azok a pihenésre vágyó százezrek, akik az elmúlt évtizedekben is nyaranta rendszeresen élvezték a tó különleges természeti értékeit és vízi környezetét, az idei évben és a jövőben is megcsodálhatják a Velencei-tó szépségét és adottságait. SZABÓ MÁTYÁS a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója 11
