Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
uk róla! minőségének helyreállítására irányuló törekvések a 2003/1983. számú kormányhatározat értelmében a szennyvízelvezetést és -tisztítást az egyébként elfogadható megoldásokhoz képest jelentősen megdrágították és ennek terhe ma teljes egészében a lakosságra nehezedik.) Amennyiben az állam szerepvállalása elmaradna, úgy felvetődik a díjmérséklés érdekében az adott térségben jelentkező bevételekből történő finanszírozás. — Hátránya: Amennyiben a nem csak kizárólagosan helyi érdekek megvalósításának terhei egy adott térség lakosságára, önkormányzataira hárulnak, kezelhetetlen és talán beláthatatlan következményekkel kell szembenézni. Csak néhány jelenség ezek közül: a lakosság és az önkormányzatok indokolatlan, de indulatoktól sem mentes szembenállása a szolgáltató cégekkel; a díjkiegyenlítés megtagadása, polgári engedetlenségi mozgalom kialakulása; lakossági és önkormányzati pénzeszközöket is igénybe vevő fejlesztések lelassulása vagy teljes ellehetetlenülése (például társulati úton megvalósuló csatornázások); üzemeltetési, vagy ellátási szempontok miatt korábban létrejött integrált rendszerek szétdarabolása és ennek révén az eredetileg kívánatos és hasznos célkitűzések meghiúsulása. 4. Eltűri-e vagy szankcionálni kívánja a környezetszennyezést (elsődlegesen a szennyvízelvezetés és -tisztítás területén)? — Előnyei: Ha a díjrendszer figyelembe veszi a közüzemi tevékenység és ezen belül a szennyvízelvezetés és -tisztítás környezetre gyakorolt hatását, akkor a díj következésképp ösztönöz a környezetszennyező tevékenység megszüntetésére, másrészt azt a megjelenés pillanatában bírsággal sújtja. A jelenlegi díjrendszerben elfogadhatatlan, hogy olyan területek (például Budapest, Dunaújváros), ahol a keletkező szennyvizek jelentős része alapvetően tisztítatlanul kerül az élővizekbe, a szennyvízelvezetés és -tisztítás díja az átlag negyede, ötödé legyen. Ilyen díjkonstrukció mellett a leghalványabb remény sincs arra, hogy ez az ellentmondásos állapot mielőbb megszűnjön, és a fogyasztók igazságérzete ne sérüljön. Az anomáliák megszüntetésére célszerű lenne a díjat jelentősen az önköltség fölé emelni (országos átlag szintjén), és az önköltség és a fizetendő díj közötti különbséget elkülönítve akkumulálni és megfelelő fokozatú szennyvíztisztítók kiépítésére fordítani. A legalább átlagos szintre emelt díj mellett természetesen fokozatosan kell alkalmazni a szennyvízbírság kivetését és az ebből származó bírság bevételeket ugyancsak vissza kell fordítani szennyvíztisztításra. — Hátránya: Ha a jelenleg ismert gyakorlat tovább folyik, úgy az egyes területeken élő fogyasztók szembenállása tovább fokozódik, a környezetszennyezés pedig változatlanul fennmarad. 5. Bevezeti-e az alanyi jogon történő részleges szolgáltatás intézményét? — Előnyei: Megfelelő számítás alapján ki lehet dolgozni egy olyan rendszert (s erre reális lehetőség van), mely a lakossági fogyasztók részére alanyi jogon biztosítja a vízellátást és a szennyvízelvezetést. Meghatározott mennyiségre vonatkozó alapdíj országosan egységes lehetne oly módon, hogy az átlagos szintet képviseljen. A változó termelési adottságok szükségessé teszik a díjkiegyenlítés működtetését, melyet célszerűen több érdekelt bevonásával lehet megoldani (Fogyasztók Tanácsa, Szakmai Szövetség, KHVM stb.). Az alanyi jogon biztosítandó szolgáltatás felett igénybe vett mennyiségek elszámolása már a ténylegesen felmerülő termelői díjon történne. Ez esetben megszűnne az a jogos panasz a lakosság részéről, mely a díjak jelentős szórásával kapcsolatosak. — Hátránya: A díjkiegyenlítés objektív alapon történő megvalósítása nem egyszerű feladat. Változatlanul fennáll a nagyfogyasztók (vállalkozások, intézmények) díjproblematikája, s ezen belül az önkormányzati tulajdonú intézmények díjrendszerének kezelése. A korántsem teljes felsorolás — attól függően, melyik kerül kiválasztásra — meghatározza az alkalmazandó módszereket is. A fentiekben bemutatott díjtípusok előnyeinek és hátrányainak elemzése igyekezett azokat a lehetőségeket és problémákat felvillantani, melyek óhatatlanul előtérbe kerülnek a díjrendszer korszerűsítése kapcsán. A korszerűsítés pedig elkerülhetetlen, mert további, pusztán inflációs díjemelésekkel már alig lehet a fogyasztókat terhelni. A díjrendszer korszerűsítése a fogyasztói problémák megoldásában, az üzemeltetői cégek szempontjából is alapvetően fontos abból a szempontból, hogy az alkalmazandó megoldások közül melyik vagy melyek azok, amelyek a cégek működőképességét is elfogadható módon biztosítják. Tisztában vagyok azzal, hogy a felvázolt lehetőségek egyikét-másikát csak törvényi szabályozással vagy újraszabályozással lehet kezelni, sőt esetenként a politika eszközeit is igénybe kell venni a megoldás érdekében szükséges konszenzus megteremtéséhez. Nyilván ki-ki vérmérséklete, érdekeltsége alapján fog viszonyulni a felvetésekhez, s ez vitára ingerlő lesz. Ha ez bekövetkezik, akkor írásom elérte a célját, mert talán sikerül a vitába minél több érintett szakembert és a szakmán kívül álló, csak egyszerű fogyasztót bevonni annak érdekében, hogy közösen próbáljunk elfogadható megoldást vagy megoldásokat találni. SZÁNTÓ IMRE A Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) Magyar Nemzeti Bizottság elnöke DRV Rt. műszaki vezérigazgató-helyettes (mint gyakorló szakember) 9
