Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
A közüzemi díjrendszer korszerűsítésének és lehetőségeinek általános és országos szempontjai ■■■■■■■■■ Napjaink két legfontosabb közüzemi szolgáltatásának mintegy rákfenéjévé nőtte ki magát a jelenlegi díjrendszer. Természetesen a víz- és szennyvízdíjakról beszélek. Az alábbiakban közreadandó rövidke tanulmány nem az egyedül üdvözítő megoldást, a bölcsek kövét kínálja a szakmának, inkább vitaindító, vagy talán helyesebben vitára ingerlő írás, mely egyike az e tárgyban írott nem kevés eszmefuttatásnak. Jól tudom, hogy akkor, amikor számos, sokkal fontosabb kérdés és probléma vár országos szinten megoldásra, e kérdéskör nem a legfontosabbak és legsürgősebbek közé soroltatik. Mégis van egyvalami, ami talán a megoldásban érintettek figyelmét képes ideirányítani. A víznek, mint a lét alapjának, nincs alternatívája. A közüzemi szolgáltatások — ezen belül a víz- és csatornadíj ak—ellentételezése az állami támogatás leépítésének mértékével azonosan, fokozatosan került a társadalom érdeklődésének homlokterébe. A díjrendszer többlépcsős fejlődés — más kérdés ennek megítélése — eredményeként kapta meg mai formáját. Alapelvként leszögezhető, hogy a korábbi jelentős állami támogatás megszűnte óta mindig az a díjrendszer volt a rossz, mely éppen érvényben volt. Az eddig érvényben volt és a ma alkalmazott díjrendszerek előnyeit és hátrányait e tanulmány keretében felsorolni — tekintettel arra, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek ezeket hivatalból kell ismerjék — szükségtelen, inkább arra kell szorítkozni, hogy egy korszerűsítés, változtatás milyen igényeket kell, hogy kielégítsen. A megállapítandó díj tükrözze és tartalmazza: — az adott szolgáltatás reális és igazolható ráfordítási költségeit, — a szükséges fejlesztés költségeit, — a meghatározott maximális nyereséget! A termelőhelyi adottságok, környezetvédelmi szempontok és előírások, a szolgáltatással szemben támasztott menynyiségi és minőségi követelmények, valamint a speciális körülmények (például idegenforgalmi igények) meglehetősen széles díjskálákat alakítanak ki, melyek eltérő mértékben érintik a fogyasztókat. E tények figyelembevételével a díjrendszer korszerűsítése, illetve az arra irányuló javaslat alapvetően attól függ, hogy a fogyasztók felé érvényesítendő díj: 1. Változatlanul tükrözi-e a megállapítandó díj elemeit? — Előnye: A díj kialakítása a tulajdonosok és üzemeltetők feladata anélkül, hogy az állami tulajdonra vonatkozó ármegállapításon kívül az államra bármilyen további feladat hárul. — Hátrányai: A jelentős termelési költségek és a lakossági bevételek, jövedelmek viszonya a díjhoz legrosszabb Európában. Előre nem látható mértékben növekedni fog a nem fizetők aránya, s ennek következtében — a magas kintlévőségek miatt — az üzemeltető cégek likviditási problémák miatt a csőd szélére sodródnak. A szélsőséges díjak tovább polarizálják az önkormányzatokat, lehetetlenné téve együttműködésüket. 2. Tesz-e különbséget lakossági és egyéb (közületi, ipari stb.) fogyasztók között? — Előnyei: Lehetőséget nyújt a lakossági és egyéb fogyasztók differenciált kezelésére és számukra eltérő díjak megállapítására, amelyek vagy egymást kompenzálják, vagy képesek egyik vagy másik fogyasztócsoport részére bizonyos külső támogatásokat, kedvezményeket is adni. Két irányú differenciálást is lehetővé tesz oly módon, hogy vagy a lakossági fogyasztók díját mérsékli és az egyéb fogyasztóknál alkalmazott magasabb díjtétellel kompenzálja, vagy egyforma díjalap alkalmazása mellett a növekvő (úgynevezett nagyfogyasztói kategóriában) fogyasztáshoz degresszív díjtételeket rendel. — Hátránya: Amennyiben külső támogatásra nem lehet számítani, a növekvő díjak egyik oldalon a lakossági elégedetlenséget állítják szembe az önkormányzattal, míg más oldalról az önkormányzatok költségvetése kerül nehéz helyzetbe az intézményeik, vállalkozásaik részére megszabott magasabb díjtétel révén. 3. Kívánja-e az érdekeltség arányában megosztani a terheket a fogyasztók és az állam között? — Előnyei: Olyan országos vagy regionális jelentőségű rendelkezés esetén, amely során az átlagostól eltérő tehertétel jelenik meg, és ez a közüzemi díjakban a térségben élőket többletterhekkel sújtaná, szükségszerű az állam segítsége, anyagi ellentételezése. Ez esetben a fogyasztók az intézkedéseket megértőbben, sőt támogatólag fogadják. (Eklatáns példája e jelenségnek az üdülőterületek közműfejlesztése, ahol az ivóvízellátás átlagszükségletét többszörösen meghaladó kapacitások épültek ki, ugyanakkor a vízdíj elhanyagolhatóan alacsony volt. A Balaton víz-8
