Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
Privatizáció a DUVIÉP-nél A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat (Veszprém), közismertebb rövidítéssel a DUVIÉP 1993 második felében történt változások miatt magánvállalatként működik 1994. január 1-től. Az új vállalat megtartva a harminc év alatt megismert elnevezését DUVIÉP Kft.-ként végzi vízépítési tevékenységét. A jogelőd állami vállalat a hatvanas évek végén alakult meg Veszprémben, majd a vízellátási-csatornázási feladatok növekedésével a Dunántúl északi részén, a Balaton vonalától a Dunáig), Veszprém, Győr-Sopron, Vas és Fejér megyében szinte minden jelentősebb vízellátási, csatornázási és szennyvíztisztítási feladat végrehajtásának aktív résztvevője volt. A DUVIÉP nevéhez kapcsolódnak oly jelentős vízgazdálkodási létesítmények, mint a Balaton északi pontján a nyirádi és más vízbázisokra épített regionális vízellátó rendszer, a veszprémi, az ajkai, a keszthelyi szennyvíztisztító-telepek építése, a soproni vízellátó és szennyvízelvezető és -tisztító rendszer megvalósítása. A DUVIÉP az alapítása óta eltelt több mint három évtizedben hazánk számos'településének vízgazdálkodási létesítményén hagyta ott névjegyét, és az egyetlen olyan vízgazdálkodási építővállalat, amely már a 70-es évek végén külföldön is munkát kapott. Az akkori Csehszlovákiában Svitavy és Jesenik város szennyvízelvezető és -tisztító telepének megépítése fűződik nevéhez. A hazánkban bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások eredményeként a korábbi államivállalat-jelleget meg kellett szüntetni, divatos kifejezéssel privatizálni kellett. A vállalat vezetése a privatizációs feladatot ismerve, a privatizáció előtt három alapvetően fontos feladatot tűzött ki: — A privatizáció, megfelelő előkészítés után fokozatosan menjen végbe. — Biztosítva legyen a működőképesség. — Olyan vállalati politikát kell kialakítani, amely, a jelentős építőipari túlkínálat mellett is biztosítja a piacon maradás lehetőségét. A három fő feladat mellett a vezetés megkezdte a vállalat vagyoni helyzetének tisztázását. Ez a feladat elsősorban a településeken lévő telek és épületek tulajdonviszonyaira teijedt ki elsősorban. A korábbi állami tulajdont képező és állami vállalat kezelésében lévő ingatlanok, épületek tulajdonviszonyait ugyanis az 1991. évi ХХХШ. törvény megváltoztatta, egy részét önkormányzati tulajdonba adta. így például a veszprémi vállalati központ épületének és területének egy részét átadták a veszprémi önkormányzatnak. A vállalati központ épületét így közösen használják, üzemeltetik. Más településeken lévő épületek, ingatlanok ügyét is lerendezték. Közben folyamatosan átalakították a vállalati központ szervezetét. A korábbi meglehetősen nagy létszámú és bonyolult szervezetből viszonylag kis létszámú, operatív feladatokra érzékenyebb irányító központot hoztak létre. (Megszüntették például a korábbi főépítés-vezetőségeket.) A jelenlegi szervezet hét építésvezetőségre épül, amelyeket a termelési osztály irányít. Az építésvezetőségek mellett a központi gépüzem végez még operatív feladatokat. 1992 végén a vállalat létszáma 600 dolgozó volt, amelyből 500-an fizikai, 100-an szellemi munkát végeztek. 1992-ben a vállalatot az AVÜ besorolta a Decentralizált Önprivatizációs program II. ütemébe tartozó állami tulajdonú vállalatok közé. Ez azt vonta maga után, hogy a vállalatot az ÁVÜ által elfogadott szakértőnek kellett átalakítani és privatizálni 1993. december 31-ig. A szakértő a Mobilconsult Kft. volt. Az átalakulás első lépéseként, a vállalat egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá alakult át és 1993. január 1-től mint kft. működött. A kft.-vé alakulás után a munkavállalókkal történt megbeszélések eredményeként az a meggyőződés alakult ki, hogy a privatizáció során a munkavállalók MRP keretében pályázzanak. Az elkészült szakértői pályázati anyag alapján került meghirdetésre a kft. privatizációja. A pályázatok beadási határideje 1993. szeptember 27. volt. A pályázati anyagot heten váltottak ki, de pályázatot csak a DUVIÉP Kft. MRP-szervezete nyújtott be. Eredményhirdetésre december 7-én került sor, az MRP-szervezet kapott lehetőséget a vásárlásra. A kft. vagyonértékét 285 millió Ft értékben határozta meg a szakértő. A privatizáció során limitár alatti értékesítésre került sor, ahol a limitár a megállapított vagyonérték 80 százaléka volt. A vásárlás saját erő befizetésével, egzisztenciahitellel és a vagyonpolitikai irányelvek szerinti vételárkedvezmény igénybevételével történt. Az egzisztenciahitelt 15 év alatt kell visszafizetni. Érdekességként megemlíthető, hogy ha külföldi vásárolta volna meg a vállalatot (osztrák érdeklődő is volt), több évre szóló adókedvezményben részesült volna. E kedvezmény magyar vállalkozókra nem érvényes. Miért? — tehető fel a kérdés. A pályázat benyújtásával egyidőben a nyertes MRP-szervezet résztvevői tudomásul vették, hogy az éves hiteltörlesztéseket az osztalékokból kell biztosítani, azaz a hitel kifizetéséig nincs kézzel fogható osztalék, de megmaradt a munkahely, a biztosnak vehető, folyamatos munkalehetőség. Munkalehetőség szerencsére van. 1994. január végén az éves kiviteli kapacitás 80 százalékra le van kötve. Ez az arány január végén, beszélgetésünk idején, igen kedvező munkaellátási helyzetet jelent. Legnagyobb munkájuk a több éve folyó győri szennyvíztisztító telep építése. Jelentős további munkák várnak a DUVIÉP-re. Győr-Moson- Sopron megyében Lébény, Nagycenk, Szany szennyvíz elvezető rendszerének építésénél, Veszprém megyében a veszprémi szennyvíztisztító telep bővítésénél, a Veszprémhez tartozó Kádárta és Gyulafirátót szennyvízelvezetőrendszerének kiépítésénél, az ajkai szennyvízüsztító telep bővítésénél stb. Feladat tehát van, sőt egyes helyeken létszámbővítésre is szükség lesz. A DUVIÉP Kft. MRP-szervezetének közgyűlése megválasztotta a szervezet ügyvezetőségét, akik közül Erdélyi Tamás osztályvezető, mérnök lett az MRP-szervezet elnöke. A közgyűlés egyelőre két évre adott megbízást Ba András ügyvezető igazgatónak. A vízügyi dolgozók nagy családja nevében kívánunk eredményes munkát, sok sikert az átalakult szervezetnek! Dr. KALICZKA LÁSZLÓ Víz- és csatornadíjak külföldön A víz fogyasztói árának alakulásában jelentős tényező az utóbbi években felgyorsult víz- és csatornaművek privatizációja. Napjainkban Franciaország 75 százalékát magánkézben lévő, privatizált vízművek látják el. 1990 júliusa és 1991 júliusa között a víz fogyasztói ára Franciaországban 5,2 százalékkal növekedett. Ez lényegesen nagyobb, mint az infláció 3,4 százalékos mértéke. A víz fogyasztói árváltozására vonatkozó országos felmérést a Nemzetközi Díjszabási Tanácsadó Szolgálat (National Utility Service — NUS) végezte. Megállapították, hogy Franciaországban a víz alapdíja nemzetközi viszonylatban a 4. helyen áll a drágasági sorrendben (5,48 frank/m ). Világviszonylatban Ausztráliában a legdrágább a víz. Ezt követi Németország, Olaszország, majd Franciaország. Egyes francia városokban az adó nélküli vízdíjak a következők: Párizs, 7,04 frank; Marseille, 6,41 frank; Lille, 4,68 frank; Niort, 4,24 frank. Franciaországban igen jelentős méretű magánvízművek alakultak (az utóbbi 100 évben). A Compagnie Genérale des Eaux a vízpiac 35,4 százalékát tartja kézben, a Lyonnaise des Eaux Dumez 23, a Saur-Bouygnes 10, a CISE-Saint Gobain 6,5 százalékkal részesül a vízpiacból,. A NUS felmérése szerint 1991-’92-ben Franciaországban a csatornadíj átlagosan 9,5, a szennyvízbírság 21,7 százalékkal nőtt. Dr. DÉRI JÓZSEF 7
