Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

— egymással összekapcsolt állami és ön­­kormányzati tulajdonú víziközmű-létesítmé­­nyek (például Pécs, Miskolc térsége) fogják biztosítani. A vagyonátadással összefüggésben megin­dult a szolgáltatás korábban kialakult vállalati rendjének eróziója. Tény, hogy az elfogadott törvényjavaslatok nem tartalmaztak védelmet a korábbi szolgáltató vállalatok szétaprózódása ellen, noha adott településnagyság alatt a szolgáltatással kapcsolatos helyes döntések helyi meghozatalának az elemi feltételei is hiá­nyoznak. 1992 harmadik negyedévétől egyre több önkormányzat nyilvánítja ki azon szándékát, hogy vízi közművei üzemeltetésére saját szervezetet kíván kialakítani. Az ön­­kormányzati elhatározások alapján a nyilván­tartott üzemeltető szervezetek száma folyama­tosan növekedve 1992 novemberére elérte az 50-et és 1993 márciusára a 120-at. Mindenesetre, amíg Európában napjaink­ban is folytatódik az integráció, és megjelen­nek a nemzetközi üzemeltető szervezetek is (francia vállalkozók Spanyolországban), addig hazánkban 1993 elejétől felgyorsult a korábbi tanácsi víz- és csatornamű-vállala­tok felaprózódása. A felaprózódást csak az állami tulajdonban maradt víziközmű-va­­gyont működtető regionális vízművállalatok kerülik el, melyek 1993. folyamán az AV Rt. felügyelete alatt részvénytársaságokká ala­kulnak át (regionális vízmű rt.-k). A szolgálatás területén folytatódik és egyre lényegibbé válik a díjrendszer reformja: — 1990-től gyorsuló ütemben csökken a la­kossági szolgáltatáshoz nyújtott állami költség­­vetési támogatás, de a lakossági díjváltozások társadalmi elfogadtatása ellehetetlenül és ugyan­csak elkerülhetetlenné válik a lakossági díjak alakítására 1989-ben bevezetett módszer kor­rekciója, de e mellett évközi átmeneti feszült­ségcsökkentő intézkedés is szükségessé válik (Fejér megye településeit érintően), — 1992-től új rendezőelvekre építik a szolgáltatás díjait, és egységes vállalati szintű fogyasztói díjak lépnek életbe, — a lakosság korlátozott anyagi teherbíróké­pessége miatt ott, ahol a fogyasztói díj egy adott mértéket meghalad, 1992-től a központi költségvetésből nyújtott céltámogatás biztosítja a lakossági terhek országosan azonos, még el­fogadható szinten tartását, — 1993 végével az országos árhatósági jogkör megszűnik, az önkormányzati tulajdonú létesítmények körében az önkormányzatok, az állami tulajdonúak körében pedig a KHVM lesz az árhatóság (1994-re). Az eddigi intézkedések eredményeként hosszú távra rendezett — az ellátási felelősség kérdése, — a létesítmények működtetésének szakmai rendje, — a szakmailag egységes, vízügyi állami hatósági tevékenység feltételrendszere. Feladatelhatárolás az önkormányzat és az állam __________között__________ A feladat-elhatárolást elvi alapokra helyezve és hosszú távra kívánatos elvégezni. A hosszú távú feladat-elhatárolásból kiindulva lehet a rövid távú — az átmenet idejére érvényes — módosításokat meghatározni. Ennek keretében általánosan ki kell mondani, hogy az állam feladata a vízi közművesítésben a polgári demokrácia keretei között nem lehet az, ami a szocialista tervgazdaságban volt! Ennek megfelelően: — a vízi közművek fejlesztésével kapcsolat­ban az államnak az a feladata, hogy a mennyisé­gi és minőségi vízigények kielégítését azok mértékének, indokoltságának vizsgálatával és felülbírálatával csak a legszükségesebb mérté­kig engedélyezze, azaz gondoskodjék a vízkészletek mennyiségi és minőségi vé­delméről (tehát a vízkészletek igénybe vevői­nek érdekeivel ellentétes érdekek képviselete és érvényesítése), — a települések vízi közművei létrehozása, továbbműködtetése — az önkormányzati törvényben megállapított önkormányzati ellátási felelősségnek megfelelően — az ön­­kormányzat feladata, amelyek ellátását az állam segíti. Mindezeknek megfelelően ki kell mondani, hogy — az önkormányzati feladatok ellátásának segítését az önkormányzatok, víziközmű-társu­­latok beruházásait céltámogatások, címzett vagy egyéb támogatások formájában biztosítja az állam, — a mai célcsoportos állami beruházási kör további fenntartása nem állami érdek, ezért megszüntetendő (célszerűen a folyamatban lévő beruházások szakmai felülvizsgálatát kö­vető kifuttatásával vagy félbeszakításával, a­­mennyiben az önkormányzatok nem kívánják ezeket befejezésre átvenni)! A vízi közművesítés mai helyzetének módosítása Felülvizsgálni és módosítani kívánatos az ed­digi intézkedéseinket és ezek keretében a vízi közművek körében mára kialakult tulajdonvi­szonyokat, beleértve az üzemeltető szervezetek egyéb vagyonával kapcsolatos mai helyzetet is. Általánosan megállapítható, hogy a vízi közművek körében — az állami tulajdonlás elve nehezen hozható összhangba az önkormányzati ellátási fel­elősség elvével, amely pedig több okból nem kifogásolható, — víziközmű-létesítmény állami tulajdonba tartásához állami érdek nem fűződik, — rövidtávú önkormányzati érdek fűződik azokon a területeken, ahol a művek üzemel­tetéséről való gondoskodásra az önkormányza­tok még felkészületlenek. A nemzetközi tapasztalatok alapján is, az egyre bonyolultabbá váló víz-csatorna szolgál­tatási létesítmények hatékony üzemeltetésének a szakszerűségi követelményei folyamatosan nőnek. Ezért hosszabb távon csak azok az üze­meltető szervezetek lesznek életképesek, me­lyek a feladatokat folyamatosan, magas szak­mai hatékonysággal tudják ellátni. Ez lényegé­ben a szolgáltatási feladatokra orientált szakvállalkozást jelent különböző formákban, de mindenképpen olyan szervezetet, mely nagy térség létesítményeinek működtetéséről gon­doskodik. Mindezek miatt a volt tanácsi vállalatok köré­ben bekövetkezett szétaprózódást mielőbb egy integrációs folyamattal kell felváltani. A regi­onális vízművállalatok körében pedig csak a működési területnek a hatékonyság javítását szolgáló átrendezése lehet a célkitűzés. Az üzemköltségek és a díjak _______befolyásolása a) Szociális támogatás A változások nem jelentenének gondot, ha a szolgáltatást nem jellemezné a jövőben is bizo­nyos mértékben a lakossági ellátáshoz nyújtott központi költségvetési támogatás. Ez azonban csak fokozatosan építhető le. E támogatásnak célszerűen a lakossághoz kell eljutnia, társadalmi rétegenként, fel­használási célonként differenciált, a települések népessége szociális helyzetét figyelembe vevő helyi önkormányzati döntésekre módot nyújt­va, azaz nem vízgazdálkodási, hanem szociális­népjóléti szempontú támogatásnak kell lennie. b) Szakmai támogatás Indokolt a szolgáltatás szakmai támogatása is, amikor olyan műszaki létesítmények működtetéséről van szó, melyek kiépítési sajá­tosságait az adott település jellemzőitől teljesen független szempontok alapján határozták meg (például az átlagosnál kedvezőtlenebb kapa­citáskihasználtsággal működtethető kiemelt üdülőterületi vízi közművek). Az ezekkel kap­csolatos többletköltségek teljes mértékű áthárítása a fogyasztókra vagy azok egy részére már sértené a társadalmi közteherviselés elvét. A szükséges támogatások, kompenzációk rendjére azonban csak olyan struktúra alkal­mazható, mely az üzemeltetés gazdálkodási sokféleségére, annak következményeire érzé­ketlen (például az adott meglévő vízkezelő lé­tesítmények normatív amortizációs költsége bi­zonyos hányadának folyósításával, éves üzem­vitel-támogatás címén stb.). HATFALUDY BÁLINT 6

Next

/
Thumbnails
Contents