Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
Kárpátaljai levél Mosonyi profe$$%omakS Professzor emeritus Mosonyi Emil úrnak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának! Tisztelt Professzor ur! Kedves Emil E>átyám\ A síkvidéki vízgazdálkodók zsigereiben él az az ismeret, amit a műegyetemen Németh Endre, Salamin Pál, Sabathiel József, Kozák Miklós és V. Nagy Imre professzoroktól megtanultunk:a hidrológiai és lefolyási események a domb- és hegyvidéken dőlnek el, a következményei viszont az alföldeken összegződnek. Január 17-én Tiszabecsen egész este erről beszéltünk, mi, Alföld-lobbisták dr. Tóth Albert személyével kiegészülve, aki nemcsak országgyűlési képviselőként s mértéktartó természet- és környezetvédőként vett részt a találkozón, hanem a vízfolyások élő és élettelen viselkedését tanulmányozó tanárként is. Az 1943. március hó 23-án a Magyar Mérnök és Építész Egyesület vízépítési szakosztályánál tartott előadásodat tartalmazó, az általad vezetett Magyar Királyi Vízerőügyi Hivatal 1944. évi kiadványát forgatva meggyőződtünk arról, hogy a Visó, a Tarac, a Talabor, a Nagyág, a Latorca és az Ung hegyvidéki szakaszán több mint másfél km3 vizet lehetne ésszerűen tározni és elejét venni a szélsőségekből adódó katasztrófáknak; gondolva akár az árvizek pusztítására, akár áz aszályokra, az energiaínségre. Dr. Nagy István szolnoki, dr. Pados Imre miskolci, Beleznai Tibor debreceni igazgatókkal és Török Imre György szegedi főmérnökkel közösen fogadtuk el Fazekas László barátunk, a nyíregyházi vízügyi igazgató — a magyarukrán vízügyi vegyesbizottság magyar részről akkreditált meghatalmazott helyettese — és Mihajlovics Ivanicki ungvári vízügyi igazgató meghívását, aminek a karácsonyi rendkívül heves felső-tiszai árvíz okainak és következményeinek tanulmányozása adott aktualitást. Az árvíz kiváltó okairól a kiváló nyíregyházi hidrológus mérnök kollégánk és egyben tolmácsunk Illés Lajos tájékoztatott, amit a técsői szakaszmémök Mihail Mihajlovics Fedigyinyec egészített ki. A Szvidovec hegység tömbje — mint emlékszel: a Máramarosi havasok központja december 21-én 100 millimétert elérő csapadékot kapott eső formájában a fagyott talajra. A Magyarhavas néven is közismert 1711 m magas Ungaijaszka északi és keleti lejtőjéről a Fekete-Tisza felé tombolt a víz, a dél felé tartó áradat a Szoporkába, azaz a Gyertyánosba, a Tusák patakba, a Bocskóba vágtatott. A hegytömb északnyugati oldaláról a Tarac indított árhullámot. A több száz km -nyi részvízgyűjtők árhullámai egymásra futottak. Az ítéletidőről a Nyíregyháza melletti Napkor községnél lévő radar azonnal megbízható adatokat szolgáltatott a hidrológusoknak, így a védelemvezetés az ilyenkor szükséges intézkedéseket azonnal megtette. Nem is hiába, hiszen mint megtudtuk, Técső 605 cm-rel tetőzött, a várt alatt 40—50 cmrel, a csapadék viszont folytatódott. Aknaszlatina, Bustyaháza, Huszt is az LNV közelében kulminált úgy, hogy sem az Izán, sem a Visón nem volt számottevő lefolyás. A víz mindenütt kilépett a középvízi, általában természetes medréből, elsodort, amit útjában talált, legyen az többtonnás partvédőmű-szerkezet vagy az egykori szovjet—román határt (kitkitől?) védő vasfüggöny. A Szentmihálykörtvélyesről (ukránul: Grusevoje) származó képek bejárták a sajtót, a TV-csatomákat. A Bocskó és Tusák patakok, amelyek 20 km-en belül az Apsahavasról több mint 1000 m-t esnek, mindent elvittek. Csak elképzelni tudjuk, mivel nem láthattuk idő hiányában és a járhatatlan utak következtében a szűk völgyekbe települt községek kárait, legyen az akár a Tarac-völgybeli' Királymező, Tarackraszna vagy Dombő, vagy éppenséggel a Szoporka menti Gyertyánliget, vagy az Apsa melléke. A hírügynökségek és a hivatalos részvéttáviratok halottakról is tudósítottak. Trebusafejérpatak fölött, az Európa közepét szimbolizáló emlékműtől nem messze a magasparti jellegű rahói út tövét rendkívül agresszíven vittel el a Tisza. Könnyű volt tehát képet alkotni a be nem járt völgyekről. A mederállapotok egyébként ősiek, vagy nevezhetők gondozatlannak. A vízfolyások a mederben maguk építik a lefolyásgátló akadályokat saját kőgörgetegeikből, kitépett fatörzsekből és mindezek által összegyűjtött uszadékokból és kavicsból. Szigetek keletkeznek és tűnnek el. Ez az árvíz 400 ha-ral rabolta meg Ukrajnát Románia javára (ennyi föld nálunk Békésben nábobbá tenné a gazdáját). Ilyen lehetett az újkor hajnalán a világ fejlettebb felén a folyók állapota, megakadályozva a hajózást, a hasznosítást. 10
