Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-03-01 / 3. szám

i a világ? kisebb, mint 5 MHz, ami körülbelül 400 sornak felel meg. A kamera belsejében — az objektív belső oldalán, a képfelvevőcsövön és az érint­kezési pontokon, a páralecsapódás el­kerülése érdekében — nitrogéntöltés, leg­kevesebb 1 bar belső túlnyomás szükséges. Gyakran a nem megfelelő képminőséget a víz gyenge átlátszóságával magyarázzák, jóllehet a rossz kép az említett párale­csapódásra vezethető vissza. Ez természe­tesen a világítóberendezésekre stb. is vo­natkozik. A színhűség alatt a különböző színárnya­latok tiszta szétválasztását és átvitelét a megfigyelőmonitorhoz értjük. A színvisz­­szaadás helyességének megállapításához szükség van színreferenciára. Az olyan fel­vevőt, amely az adott színeket 100 százalé­kig nem adja vissza, csak tarka televíziós kamerának nevezhetjük. A korrekt színvisszaadás érdekében a legkorszerűbb, színestévé-kamerát a kö­vetkező berendezésekkel kell felsze­relnünk: — rögzített fehérszint-kiegyenlítés, 3200-3400 kelvin megvilágítási hőmérsékleten, — jelző által irányított, automatikus blendeszabályozás, — áram- és feszültségellenőrzéssel ellá­tott, szabályozható megvilágítási beren­dezés, halogénlámpákkal, — színkorrigált felvevőobjektív, víz alatti felvételre specializálva, — színreferencia-rekesz a közölt szín­spektrum állandó ellenőrzésére, — színreferencia-bejátszó az alkalma­zott videoszalag részére, videofelvétel esetén. A felvevőobjektívre, illetve a víz alatti televíziós kamerára kell a legnagyobb fi­gyelmet szentelni. Némely kameránál a homloklencse érintkezik a vízzel, ezért nyomásállóra kell méretezni. 500 m mély merülésnél az objektív homlokzati felü­letére 60 mm-es átmérőnél 1400 kp-os nyomással kell számolnunk. Néhány ka­meragyártó plexiüvegből előállított nyomásablakot épít az objektív elé, ami nem elsőrangú optikai minőségű. A későb­biek során ezeket az előüvegeket homok és szennyeződés támadja meg és homályos úgynevezett zavarosvíz-képet közvetíte­nek. A védőüveg tisztaságáról mindig meg kell győződni, és a rárakódott szeny­­nyeződést szakszerűen el kell távolítani! Nagy jelentősége van az objektív felvé­teli képszögének. A 30-60 fokos látószögű objektívek víz alatti felvételre csak feltéte­lesen felelnek meg, mivel kizárólag tiszta, teljesen átlátszó vízben adnak használható képet. Itt kell megjegyeznünk, hogy nem átlátszó vízben erősebb megvilágítás sem ad jobb eredményt, sőt a kép még használ­hatatlanabb lesz (lásd autóreflektorozás ködben!). A korszerű felvevőkameráknál 30-150 fokos látószögű zoomobjektívet alkalmaznak. így bármilyen minőségű víz­ben használhatjuk a felvevőkészüléket. Például 500 mm átmérőjű szűrő vizsgá­latánál 140 fokos felvételi látószög esetén, a kamera és a televízióskamera által köz­vetített képtartomány között csak 8 cm, míg 50 fokos nyílásszög esetén ez a tá­volság már 38 cm, s a normál gyújtótá­volságú objektíveknél, 40 fokos képszög esetén, a távolság már közel 70 cm. Tehát abban az esetben ha kislátószögű felve­­vőobjektívet alkalmazunk és a víz nem tiszta, használható képet nem nyerhetünk. A televízióskamera felvevő megvilágítása a távolság négyzetével csökken, ezért az objektív külső megvilágításának és a szu­pertől ultráig terjedő széleslátószögű ob­jektívek alkalmazásának nagy jelentősége van. A gyakorlatban az elforgatható fejű ka­merák helyett olyan rendszereket ajánla­nak, amelyek mind tengelyirányban, mind sugárirányban szuper széleslátószögűek az optikai nagyítást illetően. Kísérletek kezdődtek a PAL-rendszerű objektív alkalmazásával kapcsolatosan, mely tengelyirányban 360 fokos, olda­lirányban 180 fokos képszöget biztosít. Ebben az esetben azonban, a különleges perspektíva miatt, az észlelt kép külön ér­telmezésére lesz szükség. Gyakran előfor­dul, hogy a hiányos televíziós vizsgálat alapján, szükségtelen munkavégzésekre kerül sor. Ez arra vezethető vissza hogy például a kislátószögű, tengelyirányú ka­merák alkalmazásánál a szűrőnyílásoknál észlelt kis mennyiségű lerakódás esetén olyan képzet keletkezik, mintha nagy be­­növődésről lenne szó, ami különböző spe­cifikációkra adhat alkalmat. Megjegyzendő, hogy a televíziós kút­­vizsgálatok kezelőszemélyzetének nem kell a televíziós berendezések specialistái­nak lenni. De a televíziós kamerakép fel­bontásának és a képnyitás szögének el­lenőrzésére rendelkezni kell úgynevezett szabványteszttáblával. Minél nagyobb a felbontásiköteg-szélesség, annál egyér­telműbb és könnyebb a diagnózis. A jó televíziós kamera legalább 4,5-5,5 MHz felbontásiköteg-szélességgel rendelkezik. Ez 350-450 sortávolságnak felel meg. A felbontásiköteg-szélesség nem tévesz­tendő össze a lejátszómonitor sávos szer­kezetével, amely a szokásos PAL-rendsze­­reknél monitorkép-magasságonként 625 vonalat tesz ki. A televíziós rendszer geometriai torzítását százalékosan adják meg, és van egy mérték, mely alapján az optikai torzulások az X- és Y-tengely szerint a képben felis­merhetők. Ezek a torzulások rendszerint nagyon csekélyek és csak speciális esetben játszanak szerepet. Ésszerű — búvárszivattyúval üzemelte­tett kút esetén — a szivattyú kiépítése után 24^18 óra szünetet tartani a jó vizsgálati eredmények elérése érdekében. Abban az esetben, ha a víz zavarosságát nem lehet megszüntetni, csak az úgynevezett RZV- technikájú kamerák alkalmazhatók (sugár­irányú pótnagyítással). Ebben az esetben a felvételi fény tüköroptikával közvetlenül a vizsgálandó csőszegmensre vetődik, és így — még zavaros vízben is — megfelelő képátvitelt kapunk. Célszerű továbbá a víztermelő kutakat bizonyos időközönként, 4-5 évenként, szí­nes televíziós berendezéssel (endoszkóp­pal) is ellenőrizni. Ebben az esetben a nem kívánatos változások a kútban gyorsan ész­lelhetők. Természetesen az egymást kö­vető vizsgálatokat, a megfelelő összeha­sonlítás érdekében, mindig azonos vagy egyenértékű technikai színvonalú felvevő­berendezéssel végezzük. cs> MERENDIÁK KÁROLY Dr. PATAKI NÁNDOR 9

Next

/
Thumbnails
Contents