Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
Vízrendezési művek felülvizsgálata a Dél-Dunántúlon Arra lent, Baranyában Összefogásban az erő Területünkön a belterületi vízrendezés jelentőségéhez képest az elmúlt időben háttérbe szorult, néhány jó példa azonban mégis van. Csurgón a feltételek biztosítására társulatot szerveztek. Baranyában Sásd és Boly környékén a települések a víztársulattal összefogva, egyesülés keretében koncentrálták erőiket, és jelentős felújítási eredményeket értek el a belterületi mederhálózat egy részén. Számottevőek voltak még a két megyeszékhelyen, főleg Kaposváron a víztársulati kivitelezésben végrehajtott jó karba helyezések is. Az 1992-’95 közötti időszakra kiírt támogatási, pályázati lehetőségek fellendítették a beruházási kedvet. Baranyában Drávaszabolcson, Sásdon, Lánycsókon és Komlón, Somogybán Kaposváron van folyamatban belterületi vízrendezés Mohácsi életvédelmi támfal önkormányzati megvalósításban. 1993-ban kezdődik és 1994-’95-ben fejeződik be még néhány beruházás Pécs belterületén, Kaposváron és Orfűn, melyek a települések belterületének lefolyási viszonyait hivatottak javítani, ezzel nagyobb árvízi biztonságot teremtve. Pécsett, az 1993. november 4-én megtartott, az említett művek felülvizsgálatát követő kiértékelő megbeszélésen részt vettek az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Köztársasági Megbízotti Hivatal, a Somogy Megyei Földhivatal, a vízgazdálkodási társulatok és a Dél-dunántúli Vízgazdálkodási Társulatok területi választmányának képviselői, vezetői és a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei. A résztvevők a vízrendezési, helyi vízkár elhárítási művek vonatkozásában a következőket állapították meg: A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésébe tartozó А-kategóriájú kisvízfolyások és belvízcsatornák hossza: 703 km. Ebből Baranyában 362,1 km, Somogybán 323 km és Tolnában 23,9 km található. Ennek közel 90%-a minősül kiépítettnek, vagyis rendszeres karbantartás mellett a jogszabályokban előírt vízhozamok levezetésére képes. Az állami kezelésű vízfolyások mintegy 52%-án megoldott a gépi fenntartás, évente legalább egyszer kaszálják, állapotuk megfelelő. A fennmaradó szakaszokon, időszakos cserjeirtással, a változások folyamatos figyelemmel kísérésével, helyi beavatkozással (iszapdugók, egyéb lefolyási akadályok eltávolítása) biztosítható a medrek még elfogadható vízelvezető képessége. A kiemelt kategóriába nem tartozó közcélú medrek nagyrészt víztársulati kezelésbe tartoznak, illetve kisebb részben, főleg a települések belterületén önkormányzati tulajdonban vannak. A társulatok kezelésében lévő vízfolyások hossza 4860 km, ebből rendszeresen fenntartott, illetve megfelelő állapotú 2546 km. Önkormányzati kezelésben lévő vízfolyások hossza 726 km (rendszeresen fenntartott, illetve megfelelő állapotú ebből 461 km). A harmadik kategóriát az üzemi vízrendezési művek jelentik. Ezek döntő többsége az elmúlt, 10-15 év meliorációs munkáinak keretében épült meg. A művek fenntartására az üzemek az utóbbi években egyre kisebb erőfeszítéseket tettek, illetve a tulajdonviszonyok megváltozása és áttekinthetetlensége következtében egyre kevesebbet, vagy semmit sem tettek az érdekeltek a területen. Ennek következtében már tapasztalható és a jövőben várható e rendszerek vízelvezető képességének folyamatos leromlása. A természetes és mesterséges üzemi vízelvezető hálózat becsült hossza a működési területen azonos nagyságrendű a közcélú (vízügyi, társulati, önkormányzati) mederhálózat hosszával, ezért a mezőgazdasági tulajdonviszonyok átalakulása után a korábbi nagyüzemi mederhálózat új tulajdoni és érdekeltségi viszonyai a fenntartás vonatkozásában igen lényegesek lesznek. 12
