Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
vezés miatt, így gyakorlatilag egy komoly árvízvédekezésnél az ő rutinjuk, tapasztalatuk hiányozni fog, és nehezen lesz pótolható. Kérdés: Milyen a kapcsolat az önállóvá vált termelőegységekkel? Mennyire vehetó'k igénybe vízkár-elhárítási feladatoknál? Mennyi feladatot tud adni az igazgatóság? Szabó M.: Az átszervezés során létrejött társaságok (egyszemélyes kft.-k) az igazgatóság tulajdonában lévő' társaságokat jelenti. Ilyen értelemben az igazgatóságnak — mint tulajdonosnak — minden lényeges kérdésben beleszólása van, és a társaságok adózott nyereségével rendelkezhet. Mindkét kft.-vel együttműködési szerzó'dést kötöttünk, mely kapcsán a kft.-k személyi állománya adott esetben igénybe vehető a vízkárelhárítási munkákhoz, ugyanakkor az igazgatóság vállalta, hogy a jelentkező (úgynevezett kivitelezői) feladatait elsősorban a kft.-knek adja oda. Sajnos jelenleg ez öszszességében az idei évben 15-20 millió forint, és nagy kérdés, hogy jövőre ez mennyi lehet, tehát a kft.-k kapacitásához képest sajnos elenyésző az általunk igényelt munkák nagyságrendje. Kérdés: Véleménye szerint mi lesz az igazgatósági tulajdonban lévő építési raktárak, műhelyek és egyéb telephelyek sorsa? Szabó M.: Az igazgatóság tulajdonában lévő épületek, raktárak, műhelyek, telephelyek részben átkerültek a megalakított kft.-khez a gépi berendezésekkel együtt. Ezeket mint tulajdonosok apportként vittük.be a társaságokba, és azokon a területeken, ahol nem alakultak kft.-k, illetve azok az ingatlanok és eszközök, melyek feleslegessé váltak, eladásra kerültek, és az ezekből befolyó bevételekkel próbáljuk növelni az alaptevékenység elvégzéséhez rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Kérdés: Biztosíthatók-e az igazgatósági területen lévő állami kezelésű árvízvédelmi töltések, belvízcsatornák, vízfolyások, víztározók, továbbá a Balaton és a Velencei-tó karbantartása és üzemeltetési feladatai a rendelkezésre álló költségvetési összegből? Szabó M.: Az igazgatóság kezelésében lévő művek üzemeltetése' és karbantartása szűkén biztosíthatók, de sajnos fenntartásuk, felújításuk egy évtizede mélyen alatta van a kívánt szintnek, ezért állandó és folyamatos állagromlásról kell számot adjunk. Ennek kedvezőtlen hatása bármikor visszaüthet, s főleg igen kellemetlen helyzet lehet az ismét beköszöntő csapadékos időjárás esetén. Kérdés: Van-e fejlesztési lehetőség? Ha igen, milyen feladatok valósíthatók meg? Szabó M.: Az igazgatóságunk esetében jóformán nincs fejlesztési, beruházási lehetőség ez évben. Összesen 8 millió forintot kaptunk, ami a korábbi 100 millió forintos nagyságrendekhez képest elenyésző. Gyakorlatilag jelenleg is számos fontos és halaszthatatlan felújításra, fejlesztésre lenne szükség, melyre nincs pénzügyi fedezet. Kérdés: Ki fogja végezni a Balaton és a Velencei-tó vízminőségét is befolyásoló iszapkotrás feladatait a jövőben? Szabó M.: A Balaton és a Velencei-tó esetében az idei évben csak a legfontosabb üzemelési feladatokra van pénz, és ez az év az első, amikor sem a Balatonon, sem a Velencei-tavon nem történik vízminőség-javító iszapkotrás. Ez különösen fájdalmas a Balaton, illetve a Keszthelyi-öböl esetében, hiszen az igazgatóságnál ez évben a kikötőben áll a Phare-programból biztosított speciális, vékonyréteg kotrására alkalmas kotrógép. Kormányzati intézkedés szükséges ahhoz, hogy a Balaton kedvezőtlen vízminőségromlásának megállítására ez a munka a kívánt mértékben folytatódhasson. Egyébként a két tavon egyéb célú kotrások elvégzésére az igazgatóság a jövőben nem tud vállalkozni, hiszen ezeket a gépeket részben eladta, részben leselejtezte. A jövőben ezek a feladatok megfelelő vállalkozók igénybevételével végezhetők, amennyiben erre igény és pénz lesz. Kérdés: Árvízvédekezésnél, már az I. fok esetén is jelentős létszámra van szükség az alapfeladatok végrehajtásához. Vajon a létszámproblémák miatt bekövetkező esetleg gondoknál a közvélemény nem a vízügyi szerveket teszi-e majd felelőssé? Hogyan képzeli el a feladatok megvalósulását a jelenlegi létszámhelyzetben, figyelembe véve azt, hogy a polgári védelem is gondokkal küzd és a honvédség létszáma is alacsonyabb a korábbiaknál? Szabó M.: Árvízvédekezés esetén már a II. fok teljeskörű létszámkiállításához az igazgatóságnak segítséget kell igénybe venni. Ez elsősorban a társintézményektől történhet, ideértem a vízi társulatokat és egyéb vízügyi vállalatokat is, de együttműködési szerződésünk van például a közúti igazgatóságokkal is. Egy komolyabb árvízvédekezésnél azonban feltétlenül szükséges a honvédelem fokozottabb bevonása és a közerő fokozott igénybevétele. E tekintetben az önkormányzatoktól várjuk, illetőleg velük közösen kívánjuk megszervezni a szükséges létszám biztosítását. Azt gondolom, hogy a kényszerű létszámcsökkentés ellenére a vízügyi igazgatóságok felelőssége a társadalom előtt nem fog csökkenni a vízkárelhárítás terén már csak azért sem, mert a szakmai irányítás továbbra is feladatunk. Az ágazatnak és szakmai vezetésnek a dolga, hogy az új viszonyoknak megfelelően megteremtse a biztonságos védekezés feltételeit. Erre vannak más országokban példák, ezek saját viszonyainkra való átültetése azonban nem kis gondot jelent. Kérdés: A helyi vízkár-elhárítási feladatok ellátása a jelenleg érvényes jogszabályok alapján a települések feladata. Az elmúlt évtizedekben szinte minden esetben a vízügyi igazgatóságokat kérték a védekezési munkák ellátására. A jelenlegi létszám- és költségviszonyok mellett ez elképzelhetetlen. Mi fog történni? Szabó M.: A helyi vízkár-elhárítási feladatok a jövőben egyértelműen önkormányzati felelősségbe kerülnek, e tekintetben csak szakértői, illetve tanácsadói szerepre tudunk vállalkozni. Az a kedvező tapasztalatunk egyébként, hogy az új típusú önkormányzatok lényegesen nagyobb felelősséggel és gazdaszereppel állnak a települések ügyeihez (így a kárelhárításhoz is), mint azt korábban a tanácsok tették. Úgy gondolom, hogy ez a probléma az önkormányzatok megfelelő hozzáállásával megoldható. Kérdés: A vízi társulatok a korábbi gazdasági rendszer nagyüzemeire épültek. Egy-egy társulat százezer hektárt meghaladó területen működött-működik. A terület nagyságából származóan, a végzett munkákat illetően eddig is voltak eltérő érdekek. (X üzem kifogásolta, hogy miért nem az ő üzeme területén kerül sor vízrendezésre.) Hogyan képzeli el a társulatok működését a magántulajdon általánossá válása során? Szabó M.: A vízi társulatok működése is válságba került az elmúlt években. A mezőgazdaságban lezajlott tulajdonváltás elég nagy zavart okoz a társulatok működésében, azonban működésük elve a magántulajdon kialakulásával összeegyeztethető, hiszen a társulatok több mint százéves múlttal rendelkeznek. A nehézség elsősorban abból fakad, hogy a mezőgazdaság ma tőkehiányos és minden olyan területen képtelen finanszírozni, amely nem közvetlenül a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódik. Ennek nagyon sokféle jele van, de csak egy példát említek: a társulatok az érdekeltségi hozzájárulást nem tudják beszedni sem a működő szövetkezetektől, sem pedig az egyéni gazdáktól. Az új vízügyi törvényben ezeket a kérdéseket is szabályozni kell, és remélhető, hogy a mezőgazdaság talpraállásával párhuzamosan ezek a problémák is megoldódnak. A társulat kezelésében lévő vízi műveken a vízkár elleni védekezést teljes jogkörrel a vízi társulatoknak kell végrehajtaniok, és ebben a vízügyi igazgatóságoknak csak felügyeleti ellenőrzési jogköre lesz. ÁTALAKÍTÁS UTÁN Az igazgatóság átalakítása megtörtént. A lecsökkentett létszámú vízügyi szervezeteknek a 100 éves hagyományoknak megfelelően azonban biztosítani kell a vízgazdálkodási feladatok megoldását. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy jogszabályi oldalról egyértelműen tisztázottak legyenek a tennivalók. (A jelenlegi helyzet meglehetősen felemás, megvan az új szervezet, amely nincs összhangban a jelenleg érvényes törvénnyel.) Jó lenne, ha a vízügyi igazgatóságok az átszervezés viharfelhői elvonulása után nyugodt körülmények között tehetnék dolgukat az ország minden állampolgára javára. Dr. Kaliczka László 13
