Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-12-01 / 12. szám

Tájék a Pollack Mihály Műszaki Fó'isko mérnökképzésről és az 1995/96-os A vízügyi felsőoktatás Baján több mint három évtizedes múltra tekint vissza: 1962-ben alapították meg itt jogelődintézményünket. Az eltelt több mint 30 év alatt csaknem két és fél ezer hallgató kapott Baján üzemmérnöki — az 1993 szeptemberétől hatályos felsőoktatási törvény szerint — mérnöki diplomát. Tájékoztatónk célja, hogy a pályavá­lasztás előtt álló fiatalok számára rövi­den bemutassuk a műszaki szakem­berképzés azon területeit, amelyeken a pécsi székhelyű Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolához tartozó bajai Víz­gazdálkodási Tagozaton oktatás fo­lyik. Képzési irányainkat a közelmúltban jelentősen kibővítettük. Az építő­mérnök szakon folyó képzésben a hall­gatók — szakmai érdeklődésüktől függően — öt szakirány közül választ­hatnak. Építőmérnöki diplomát szerez­hetnek a vízi környezet, vízrendezés­vízhasznosítás, vízellátás-csatornázás, víz- és közműépítés, valamint a víz- és környezetgazdálkodási informatika szakirányokon. Az építőmérnök-képzés keretében az egyes szakirányok hallgatói saját vá­lasztott szakterületük részletes megis­merése mellett természetesen el­sajátítják a többi szakirány alapvető szakmai tudnivalóit is, vagyis a szako­sodás, a szakirányválasztás nem jelent a végzés utáni elhelyezkedést, a mér­nöki pályán való boldogulást akadá­lyozó túlzott speciahzálódást. A képzés gyakorlatias jellege le­hetővé teszi, hogy friss diplomásaink viszonylag rövid betanulási időt kö­vetően önálló mérnöki tevékenységet folytassanak. A tanterv erős építő­mérnöki alapozása hivatott kielégíteni a konvertálhatóság igényét, a szakirá­nyok szerinti specializáció pedig az adott témakörben való fokozottabb elmélyülést szolgálja. A képzés szakterületei, az öt szak­irány egy része hagyományos, nagy múltra visszatekintő szakterület. Ket­tőről azonban részletesebben kell szól­ni: A vízi környezeti szakirány épít a több mint 30 éves múltra visszatekintő bajai vízügyi képzés tapasztalataira. A tanterv és a képzési cél összeállításakor abból indultunk ki, hogy a vízgazdál­kodás nemcsak mennyiségi, de minőségi gazdálkodást is igényel, mivel a víz az egyik legérzékenyebb környezeti elem, s az egyéb környezeti közegek terhelése rá is kihat. Eredmé­nyes vízgazdálkodás tehát csak a kör­nyezeti közegek együttes védelmével érhető el. A környezeti képzés alapis­meretek szintjén lefedi a környezet­­gazdálkodás teljes problémakörét, de hagyományaink arra köteleznek bennünket, hogy a környezeti oktatá­son belül figyelmünket elsősorban két környezeti elemre: a vízre és a talajra koncentráljuk. A képzés a felszíni és felszín alatti vizek védelmével, a ta­lajvédelemmel és a hulladékgazdál­kodással kapcsolatban nyújt mélyre­hatóbb ismereteket. A környezeti irányú képzéssel olyan oktatást kívánunk nyújtani, amely a hallgatóinkat felkészíti nem csak a kör­nyezeti károk értékelésére, kimutatásá­ra, előrejelzésére, de a károk meg­előzésére, elhárítására és megszün­tetésére is. Az építőmérnöki alapokon álló képzésnek köszönhetően, a vég­zett szakemberek képesek a környe­zetvédelmi technológiák tervezésén és üzemeltetésén túl az azokhoz szüksé­ges, igényelt létesítmények tervezésére és megépítésére is. A víz- és környezetgazdálkodási in­formatika szakiránya teljesen új kép­zés főiskolánkon. Abból indultunk ki, hogy a vízgazdálkodás és a környe­zetvédelem mindennapi gyakorlatá­ban, a tervezés, az üzemeltetés és a hatósági feladatkörök ellátásának terü­letén napjainkban már nélkülözhetetle­nek a korszerű információs rendszerek, a kor fejlett technikai-technológiai szín­vonalát tükröző számítástechnikai (hard­ver és szoftver) eszközök szolgáltatá­sai. A víz- és környezetgazdálkodás épí­tőmérnöki szakterület informatikusa megismeri az információs rendszerek tervezéséhez szükséges elméleti tudni­valókat és módszertani fogásokat (például egy vízmű operatív irányításá­nak modellezését vagy egy vízkár­elhárítási riasztási rendszer optimális kialakítását stb.). A mérnök-informati-14

Next

/
Thumbnails
Contents