Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-12-01 / 12. szám

MEGFOGYVA BAR... A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÉS A MEGVÁLTOZOTT FELTÉTELEK Működési terület A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szé­kesfehérvári székhellyel három megye, Fejér, Veszprém és Tolna területére kiterjedően lát el vízügyi államigazgatási I. fokú feladatokat és végzi az állami kezelésű vízi művek üzemel­tetési kezelés feladatait. Működési területét tekintve az ország egyik legnagyobb (3 000 km2) vízügyi igazgatósága. Jellegzetessége, hogy a megyehatároktól füg­getlenül kezelésébe tartozik a Balaton teljes területe, annak minden gondjával, problémájá­val együtt. Az igazgatóság feladatait — a mellékelt ábrán felsorolt művek mellett — a területen folyó ipari és mezőgazdasági tevékenység, il­letve vízgazdálkodási problémái, tennivalói határozták meg. A működési területet jelentő megyék között Tolna megye elsősorban mezőgazdasági jel­legű, de a megye területén helyezkedik el a különlegességet jelentő Paksi Atomerőmű, a maga sajátos vízgazdálkodási problémáival. (Emlékezzünk a néhány évvel ezelőtti alacsony dunai vízállásra és az erőműhöz szükséges hűtővízellátási feladatokra.) Fejér megye területén a dunaújvárosi és szé­kesfehérvári ipari övezet és a bauxitbányászat mellett a Velencei-tó jelent állandó feladatot. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a korábbi szénbányászati ügyek (eocénprogram) Fejér megyére kiterjedő hatását sem. Veszprém megyében a vegyipar (annak szennyvizei), a bauxitbányászat karsztvízelvoná­sa (maximális kitermelés 430 000 mVnap) és a Balaton vízgazdálkodása jelentette a fő gondokat. Sajnos a Veszprémi-Séd, illetve a Mezőlaki Séd a megyei ipar szennyvízkibocsátása miatt vált az ország legszennyezettebb vízfolyásává. A Balaton problémái rendkívül sokrétűek, de talán a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a Balatont mindenki a magáénak tartja addig, amíg abból hasznot lehet kivenni, de mindenki keresi a tó gazdáját, ha azzal kapcsolatban be­fektetésekről, pénzösszegek juttatásáról van szó. Jellemző példa: a tó medrében lévő halál­lomány a halgazdaságé meg a horgászoké, de halpusztulás idején a döglött hal a vízügyeseké (mármint a tó medréből való kiszedés). Igaz, ma hangoztatják, hogy a halpusztulás során az ön­­kormányzatok végezték az eltávolítás feladatait. A hatósági feladatok során az engedélyezés, a felügyeleti ellenőrzés és a szakhatósági tevé­kenység a terület sokszínűségéből származóan igen jelentős feladatot ad a szakágazatoknak, sza­kaszmérnökségeknek és a Hatósági Osztály­nak. Az éves engedélyezési ügyek száma a korábbi években 2000-3000 db között mozgott. Létszám és költségek az átalakulás során Az igazgatóság létszáma 1989. évben még 1980 főt tett ki, ami fokozatosan csökkent (a termelési feladatok csökkenése miatt). 1993-ban 1100 fő volt az induló létszám. 1994 augusztusában pedig csak 480-490 fő , mert a termelési tevékenységé teljes mértékben megszűnt. A korábbi termelőegységek közül felszá­molták a Veszprémi Önálló Építésvezetőséget, a Balatoni Főépítésvezetőséget és a Gépüze­met. Ezzel egy időben két építőipari feladatokat ellátó kft.-t hoztak létre a szekszárdi és a szé­kesfehérvári építésvezetőségekből. A megszűntetett szervezetek dolgozói végki­elégítést kaptak. A szervezet átalakítása, a dol­gozóktól való megválás természetesen nem volt ilyen egyszerű. A vízügyi igazgatóság dolgozóinak nagy többsége évtizedes, esetenként több évtizedes vízügyi gyakorlattal rendelkezett. A fizikai dol­gozók sorából is számos dolgozó munkaviszo­nya az 50-es évek végétől, a 60-as évek elejétől számítható. 20-30 évi munkaviszonyt nem lehet problémák nélkül megszűntetni, és 45-50 éves korban új életet kezdeni. Nagyon sok jól kép­zett, az építési és védekezési munkában nagy gyakorlattal és tudással, hivatásszeretettel ren­delkező munkatárstól kellett megválni. Az igazgatóság vezetőinek sok álmatlan éj­szakája volt a problémák megoldása során. A változtatások jelentős költségtöbbletet is okoztak. A létszámcsökkentés nyomán a fel­mondás és végkielégítés költségei 89-90 millió forintot tesznek ki. Az 1994. június 30-ig elhúzódó átszervezés miatt a két önálló kft. csak július elsejével kezd­te meg működését. A kft.-kbe került dolgozók első félévi költségei még az igazgatóságot ter­helték. A termelési célokat szolgáló korábbi lé­tesítmények eladása sem könnyű, mert ha vevő esetleg lenne is egy-egy létesítményre, tőke­hiány miatt az üzlet nem jöhet létre. INTERJÚ AZ 1GAZGA TÓ VAL Az igazgatótság vezetőjével, dr. Szabó Mátyás úrral beszélgetve kibontakozik a jelen és a jövő. Kérdés: Az átalakulás során a korábbi 1900- 2000 fős létszám negyedére, 480-490 főre csök­kent. E lecsökkent létszám elegendő-e az alap­feladatok ellátására? Szabó M.: Az átszervezés után megmaradt igazgatósági létszám a szakigazgatási, hatósá­gi, üzemelési és karbantartási feladatok ellátására elegendő, felújításszerű, nagy fenn­tartási és beruházási munkákra pedig akár a saját kft.-k, akár egyéb kivitelezők rendelkezés­re állnak. A gond a vízkárelhárítás esetén lehetséges, ezen belül is árvízvédekezésnél, mert már egy teljeskörű, II. fokú védekezést az igazgatóság saját létszámából nem tud ellátni, illetve nem tudjuk az előírt szervezetet kiállítani. Kérdés: Az átalakulás során számos nagy tapasztalattal rendelkező munkatárs hagyta el az igazgatóságot. Ennek nyomán a dolgozók köréből hiányzik néhány korosztály, akikre a jövőben jelentős feladat hárulna. Nem okoz-e problémát? Szabó M.: Megítélésem szerint a 40 év felett évjáratnál nincs komoly gond, hiszen a jelenle gi középvezetői kar zömében 40 és 55 év köz--" van. Kétségtelen gond azonban, hogy az ig gatóság az elmúlt 10 évben nagyon kevés ff szakembert vett fel, hisz azóta létszámle folyik, és így gyakorlatilag a követke" a 30 és 40 év közötti hiányzik, amf majd 10 év után kellene, hogy sallbotot. Az kétségtelen gond, hogv az elmúlt években nagye" tál és tapasztalattal rend el, részben nyugdíjaz Az igazgatóság kezelésébe a következő vízi művek tartoznak:- árvízvédelmi töltések, • belvízcsatornák,- kisvízfolyások,- Balaton,- Velencei tó,- Pátkai víztározó,- Zámolyi víztározó,- Fehérvárcsurgói víztározó, ■ Enyingi víztározó- Cikolai V. tó,- Devecseri víztározó- Nagyteveli víztározó- Lesence nádasmező- öntöző főművek ■ szivattyútelepek (belvízi) 242 km (a Duna jobb partján, a Siócsatomán, a Nádor csatornán), 200 km (Tolna és Fejér megyékben). 1346 km (Fejér, Veszprém és Tolna megyékben), 600 km2 (Veszprém, Zala, Somogy m.), 25 km2 (Fejér m.), 9.2 millió m3 (Velencei-tó vízpőtló), 7,8 millió m3^Velencei-tó vízpótló), 14.2 millió rn (ipari víztározó), 1 millió nr (mezőgazdasági vízhasználat), 2.5 millió m3 (.belvízcsúcs), 2 millió m3 (mezőgazdasági vízhasználat és árvízi csúcs), 1,7 millió m3 (ipari vízhasználat és árvízi csúcs), 100 ha (Balatoni védőmű), 9.5 m3/sec kapacitással, 7,4 m/sec kapacitással. 12

Next

/
Thumbnails
Contents