Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
hogy ezek az eredmények kellő időben rendelkezésre álljanak. Az infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges korszerű technikákat — alapvető támogatás és az érdekeltek anyagi fedezetvállalása mellett — ki kell fejleszteni, igénybe véve a nyílt piaci lehetőségek mellett bevált külföldi megoldásokat is. A feladatok kiválasztásában az érdekeltek hozzáértő körét kell igénybe venni, amely egyaránt képviseli a kutatók, a felhasználók és az irányítók körét. Figyelembe véve a népgazdasági tervezés bizonytalanságait, a rendelkezésre álló keretek helyes felhasználása, a kutatások körének meghatározása az eddigieknél is nagyobb előrelátást igényel. A tudománypolitika alakításában nagyobb szerepet kell biztosítani az MTA illetékes bizottságának és albizottságának. Ezek helyzetképelemzések révén képesek feltárni azokat a területeket, ahol szükség van a hazai kutatásra, és az eredménnyel kecsegtet. A magam részéről különös fontosságot tulajdonítok azoknak a témaköröknek, amelyek a vízgazdálkodás és a környezet kölcsönhatásait vizsgálják (előrejelzésekre, illetve művek üzemeltetésére adnak lehetőséget), és környezetbarát vízgazdálkodás. megvalósítását teszik lehetővé (tervezés, építés, üzemeltetés, fenntartás). A környezetben bekövetkezett változások (például éghajlatváltozás) vízgazdálkodási hatásait próbálják előrejelezni, vagy ezek káros következményeit megszüntetni, illetve csökkenteni (például a széndioxid-növekedés miatti éghajlatváltozás). A kutatások jellege tehát sokkal interdiszciplinárisabb, mint a múltban volt, ezért a kooperáció más tudományágakkal sokkal fontosabb lesz, mint a múltban volt. Ezért a nemzetközi projektekben való tényleges közreműködés sokkalta fontosabb még a helyi és a regionális érdekeltségű témák körén túl is. — Hol jelentkeznek elsősorban a regionális kutatási együttműködési igények? — A regionális együttműködésekből eredő kötelezettségek a Duna, a Tisza és a Dráva vízgyűjtőterületén, illetve árterein feltehetően növekednek. Tudomásul kell vennünk, hogy az együttműködések hatékonyságának növelése, illetve hatékony együttműködések kezdeményezése hazánk helyzetéből eredően elsőrendű érdekünk. Ezek az együttműködések azonban pénzigényesek, és nem szűkíthetők le a korábbi szakturizmusra és értekezletcentrikusságra. A korábban hangoztatott elvet, hogy az együttműködési témákat a hazai kutatási háttér rendelkezésre állása esetén kell elfogadni, úgy kell változtatni, hogy a hazai háttérnek rendelkezésre kell állnia a hazai vízgazdálkodás szempontjából fontos együttműködésekhez. Régóta valljuk, hogy a vizek nem ismernek határokat, de a tudományos együttműködésekben ennek szinte kizárólag formálisan szereztünk érvényt. Nem azért kell együttműködni, mert információcserére van szükség, ennél sokkal nagyobb az igény. A nemzetközi vízgyűjtő területeken és vízfolyásokon á kutatómunkát közösen kell végezni. És ez az eddigieknél sokkal több! A magyar vízgazdálkodási tudománypolitika az elmúlt években egyértelműen elhalványult. Helyretétele, a megfelelő iránymutatás a kutatók közreműködését nem nélkülözheti, ezért késznek kell lenni arra, hogy feladataink meghatározásához rendelkezésre álljunk elképzeléseinkkel. — Végül egy kérdés házunk tájáról. Mennyiben befolyásolja a VITUKI rt.-vé alakulása a vízgazdálkodási kutatás helyzetét? — A VITUKI gyakorlatilag már régóta piacgazdaság szerint tartotta el magát, és az állami vállalati gazdálkodási rendben való működése már 1984-től piaci jellegűvé tette az intézmény munkaellátását. Válaszolhatnám az egyszerűség kedvéért, hogy az rt.-vé alakulás nem jelent számunkra sem előnyt, sem hátrányt mindaddig, amíg tulajdonosaink nem kényszerítenek minket a vagyonúnkkal arányos haszon megtermelésére. Mindaddig, amíg fő megbízóink az állami intézményi körből kerülnek ki, és az rt. tulajdonosa az állam, amelyet valamely intézmény képvisel (jelenleg az ÁV Rt.), nem lenne indokolt ilyen követelmény. Később, a részleges privatizáció után a helyzet változhat, ezért már most lépéseket kell tenni piaci helyzetünk erősítésére, újabb megbízók felkutatására. így tulajdonképpen az rt.-vé válás kutatóinkat is arra kell ösztönözze, hogy folyamatos munkaellátottságunkat biztosítsuk; árbevételeinket a kiadások (nagyjából egyenletes) üteméhez igazítsuk; megbízható és fizetési kötelezettségeit haladéktalanul teljesítő törzsmegbízóink legyenek. A szabad piacon csak felszerelésünk és szakértelmünk állandó fejlesztésével lehet talpon maradni, ha anyagi és szellemi tőkénket nem leszünk képesek növelni, az rt.-vé válás önmagában nem fogja a fennmaradást biztosítani. Az intézmény stratégiája ezen a ponton csatlakozik a vízgazdálkodás-politikához és tudománypolitikához. — Köszönöm a beszélgetést! Dr. Déri József 6
