Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
тпю.чллт vezérigazgatójával a vízügy és a tudomány kapcsolatairól beharangozott szoftvert (például az SHE-t, az európai hidrológiai rendszert). Tapasztalat, hogy ezek átültetése a gyakorlatban gyakran hallatlanul nehéz, és néha sokkal fáradságosabb, mint az új megoldás kidolgozása. Napjainkban a korlátozott pénzügyi források idején, a témák helyes megválasztása és sorolása fokozottabban fontossá vált, tehát szelektívebb tudománypolitikát kell érvényesíteni. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: ki döntse el, hogy mit kell kutatni. Számos döntéshozó azon a véleményen van, hogy azt, amire szerinte szükség van, vagy lesz. És itt a szerinte szón van a hangsúly. Tehát a kutató kap megbízást és pénzt, az ő dolga egyedül a feladat megoldása. Lehet természetesen a rövid távú tervezést ilyen alapokra is helyezni, mégis hatékonyabbnak látszik az a megoldás, ha a megbízók és a kutatók együtt döntik el, hogy mit lehet a rendelkezésre álló kereteken belül és a megadott határidőre eredményesen művelni. Napjainkban ehhez újabb divat járult: a kisvállalkozás, kft., gmk. stb. bekapcsolódása a kutatási feladatok kidolgozásában. — Csupán divatról van szó, vagy a kutatás szervezeti rendszerének szükségszerű átalakítása kezdó'dött, amikor a kisvállalkozásokat, kft.-t stb. említi? — A vízgazdálkodás és a környezetvédelem mint infrastrukturális és interdiszciplináris szakterület, szinte a világ minden országában önálló kutató intézményeket hozott létre, amelyek mellett jut feladat az egyetemi tanszékeknek is. Vállalati munka elsősorban a fejlesztés területén (például vízépítési technológiák, gépek fejlesztése) szokásos. A magán szektor többnyire csak bedolgozóként, alvállalkozóként jelenik meg kisebb, speciális munkák elvégzésére. Az eszközigényes kutatások, amelyek laboratóriumot és költséges műszerezést igényelnek, szinte kizárólag intézményi keretben folynak. Véleményem szerint nem a hierarchikus forma, hanem a kutatást végzők képességei döntik el az intézmények versenyképességét. A valóságban a külső és belső problémák egyaránt nehezítik a munkát. A kettő merőben különböző kezelést igényel. A külső piac megfogyatkozása, illetve kialakulatlansága belső szervezéssel ritkán orvosolható. Ezzel szemben a kutatómunkák végrehajtásával kapcsolatos problémák többnyire belső megoldást, bár nem mindig átszervezést igényelnek. — Mint a VITUKI vezérigazgatója, hogyan látja napjainkban a kutatás helyzetét és a kibontakozás lehetó'ségeit? — A kutatás számára a gazdasági helyzet alapvetően kedvezőtlen. Mégha a kormány valóra is váltja az MTA reményeit és a kutatásra fordítható kereteket növeli, akkor is nehézséget jelent például az infláció és a tőkehiány. A nehéz helyzet ellenére, vagy éppen ezért, a következő teendőket látom indokoltnak: A tudománypolitika egyik fő feladata a célok reális kitűzése, az erőforrások szerinti elosztása. A tudománypolitika másik sokat vitatott kérdése: ki kutasson? Míg az 1950-es években a főhivatású kutatóintézetek kerültek előtérbe, ezt követte a vállalati kutatásfejlesztés erősítése és újabban az egyetemi oktatáshoz kapcsolódó kutatás. A három forma számos országban él egymás mellett, arányaik eléggé különbözőek. A vízgazdálkodási kutatás területén is jelentkeztek ezek a tendenciák. A tudománypolitika ösztönözhet egyes szervezeti formákat is (például teamek, ad hoc csoportok létrehozása). Ezek elsősorban a végtermékek (például szabályzatok) érlelésében hasznos formák. A szervezet módosítása, a cégtábla átfestése csakideig-óráig odázhatja el a nem kellően hatékony személyi állomány cseréjét. Vannak persze, akik a nehézségek megoldását elsősorban szervezeti kérdésnek tekintik, míg mások ennél jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a személyi állomány képességeinek. Bizonyos mértékű alapkutatást a magyar vízgazdálkodás nem nélkülözhet, a kiválasztott témakörökben hosszabb távra kell anyagi fedezetet biztosítani. A kiválasztásnál figyelembe kellene venni a nemzetközi irányzatokat és egyéb nemzetközi projekteket, hiszen a közreműködésünk ilyenekben a hozzájárulást sokszorosan meghaladó előnyökhöz juttat. Az alapvető vízgazdálkodási célok megvalósítása érdekében szükséges alkalmazott kutatásokat megfelelő erőforrásokkal kell támogatni, 5
