Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
nincs le zárva lezőknek. A közép- és hosszútávú beruházások volumene távlatban is biztosítja a vízépítő ipar munkaellátottságát. A beruházások finanszírozása a piacgazdaság körülményei között az állam szerepvállalásának fokozatos csökkenésével fog megvalósulni, de nyilvánvaló, hogy az állam nem vonulhat ki ezekről a területekről. A Magyar Hidrológiai Társaság a kiemelkedő jelentőségű létesítmények alkotóinak elismerésére vízépítő-ipari nívódíjat alapított Lampl Hugó-díj elnevezéssel. Az idén a Mohácsi partfal tervezői és építői érdemelték ki a díjat és a vele járó emlékérmet, illetve alkotásukon az emléktáblát. Vámagy László: A legnagyobb fejlődés a szennyvíztisztítás területén tapasztalható. Fel kell készülni a korszerűsítési eljárásokra és tudomásul kell venni, hogy ezek nem azonosak a hagyományos építési eljárásokkal. Szabad verseny Várnagy László főtanácsos (OVF) felhívta a figyelmet arra, hogy a jelen és a jövő mélyépítési feladatait a szabad verseny keretében kell megvalósítani; a megvalósítás költségei pedig megjelennek a szolgáltatási díjban is. Sajnos az ágazat kezéből kicsúszott a beruházói feladat és jogkör. Az ágazati irányítás a beruházások előkészítő szakaszában a céltámogatások odaítélésének mérlegelésével és javaslatával véget ér. A beruházók az önkormányzatok lettek. Többségük számára ez a feladatkör komoly megterhelést jelent. A kivitelezők versenyeztetése, a legkedvezőbb pályázat kiválasztása, a szerződéskötés: olyan feladatok, amelyekben nincs gyakorlatuk. Hibákat követnek el, gyakran a legolcsóbb ajánlati árat fogadják el anélkül, hogy vizsgálnák a pályázó tervezési vagy kivitelezési jogosultságát, illetve referenciáit. A hibás döntések következményeit az üzemeltetők és a fogyasztók szenvedik. Minőség Sajnos a beruházások megvalósítása során egységes minőségi követelmények nem érvényesülnek. A magyar és a nemzetközi szabványok használatát semmi sem teszi kötelezővé. Az MSZ; az MSZ ISO és MSZ EN szabványok egymás mellett vannak érvényben. A szerződő felek egyeznek meg a minőségben, illetve abban, hogy a minőség ellenőrzésére melyik szabvány előírásait alkalmazzák. (Ajánlatos már a tenderkiírásban meghatározni a minőségi követelményeket.) Nyilvánvaló, hogy a vállalkozói szabadság tiszteletben tartása mellett a minőségi követelményeket ágazati szinten szabályozni kell. A kérdés csupán az, hogy a vízépítő iparban kötelezően alkalmazandó szabványok kijelölése a vízügy vagy az építésügy hatáskörébe tartozik; illetve az, hogy külön-külön vagy közösen felvállalják- e a szabályozás gondjait és felelősségét. A beton fejlődésének útja nincs lezárva. A beton százéves múltú, környezetbarát, mesterséges építőanyag, amely az utóbbi évtizedekben kifejlesztett betonkészítési technológiáknak köszönhetően a jövőben is a vízépítő ipar egyik legfontosabb építőanyaga marad. A jelenlegi betontervezés, készítés, bedolgozás és utókezelés helyzetét minősítsék a konferencián elhangzott megjegyzések: „a vízépítő iparban nem tiszteljük a betont; mi magyarok a futball után a beton készítéséhez értünk a legjobban; az MSZ EN szerinti cement előállítását nem vállalják a magyar cementgyárak” stb. Mégis, joggal lehetünk optimisták: a technológiai fegyelem szigorú betartásával a beton fejlesztése terén elért eredmények átültethetők a vízépítőipari gyakorlatba is. A fejlesztések célja a beton húzószilárdságának és rugalmassági modulusának növelése volt. Szilika és meglevő plasztifikáló szerek adagolásával elérhető, hogy a beton húzószilárdsága és rugalmassági modulusa az alumíniuméval azonos legyen. A kristályszerkezeti kutatások eredményei forradalmasítani fogják a betonkészítési technológiákat. A fejlődés útja nincs lezárva. cs> Ifj. Pcrccsi Ferenc 7
