Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
Vízépítő ipar, 1994 A fejlődés útja A hazai vízépítő ipar helyzetének áttekintésére az MHT vízépítő-ipari szakosztálya szeptember 22-én és 23-án Kaposváron rendezte meg a III. vízépítő-ipari konferenciát, amelyen építőanyag-gyártók, kivitelezők és üzemeltetők vettek részt. Valószínűleg nem bánták meg, hogy időt szakítottak a részvételre, mert hasznos ismeretekkel gazdagodtak. Az építőanyagok fejlődéséről, új termékek fejlesztéséről, meglévő műtárgyak javítási és felújítási lehetőségeiről hallhattak érdekes előadásokat. A piacgazdaság egyik előnye, hogy az utóbbi években rohamosan elterjedtek a külföldről behozott vagy külföldi licenc alapján gyártott építőanyagok. Szerencsére a piacért folytatott versenyben a hazai építőanyag-gyártó cégek nem sorvadtak el. Büszkék lehetünk arra, hogy magyar alapanyagokból előállított hazai termékekből is lehet jó minőségű létesítményeket építeni. Az ágazati célkitűzések ismeretében megállapítható, hogy a vízépítő ipar munkaellátottsága hosszú távon biztosítható. Kaposváron 1978-ban rendeztek először vízépítő-ipari konferenciát, a jövőben pedig négyévenként lesz házigazdája Somogyország fővárosa e rangos rendezvénynek. A szekcióülések és a szakmai kiállítás a megyeháza épületében kaptak otthont. A megnyitón a házigazda Somogy megyei önkormányzat nevében dr. Gyenesei István, a megyegyűlés elnöke üdvözölte a konferencia résztvevőit. Elmondta, hogy véleménye szerint az egymásra utaltság és az érdekazonosság alapján az önkormányzatok és az üzemeltető szervezetek feladata: szolgálni és szolgáltatni. A vízépítés helyzete és időszerű kérdései címmel Raum László főtitkár előadásával kezdődött a konferencia érdemi része. Bevezetőjében utalt arra, hogy a hazai vízépítés helyzete nem különíthető el a hazai vízgazdálkodástól. Szerinte a szakma konszolidálódott. Az elmúlt időszakban a vízellátás prioritása volt a jellemző. Jelenleg és a jövőben volumenében kiemelkedő csatornázási feladatokat kell megoldanunk. A főbb célkitűzések a következők: — a szennyvízelvezetés és tisztítás fokozott fejlesztése, — a vízbázisok védelme, továbbá — a jelenleg, már üzemelő vízellátó, szennyvízelvezető és tisztítólétesítmények funkcióképességének fenntartása. Hazánkban ma 98%-os a lakossági vízellátás. (Mindössze 8 településen nem épült ki a közüzemi vízellátás.) A lakások 78%-a rendelkezik vízbekötéssel. A teljeskörű vízellátás megvalósítása, az eddig kiépült rendszerek üzembiztonságának növelése érdekében még 11 ezer km ivóvízhálózat és 500 ezer m3 tározótér megépítése szükséges. A legtöbb beruházás — így a legnagyobb fejlődés is — a szennyvízelvezetés és -tisztítás területén várható. Az elmúlt években a szennyvíztisztító kapacitás növekedése a következő volt: 1991-92. 86 ezer m3/d, 1993. 198 ezer m3/d, 1994. 338 ezer m3/d. Az ágazat célkitűzése — az európai normákhoz igazodva — hogy a 2000 lakosszámot meghaladó települések rendelkezzenek biológiai szennyvíztisztítóval és egységes szennyvízelvezető rendszerrel. Ezért 22 ezer km csatornahálózatot kell megépíteni, melynek finanszírozásához mai árakon kalkulálva 50-80 milliárd Ft szükséges. A rövidtávú cél 1995-97 között 275 ezer m3 szennyvíztisztító kapacitás és 4500 km csatornahálózat létesítése. Ebben az évtizedben az idén valósulnak meg a szennyvíztisztító kapacitást növelő legnagyobb beruházások (melyek 400 települést érintenek) jórészt állami céltámogatásból. A vízbázisok védelme egyrészt szennyvíztisztító telepek létesítésével és csatornázással, másrészt az üzemelő szennyvíztisztító telepek fejlesztésével (a nitrogén és a foszfor eltávolítását lehetővé tevő technológiák alkalmazásával) valósítható meg. A már üzemelő létesítmények funkcióképességének fenntartása érdekében elvégzendő rekonstrukciók végrehajtása az alkalmazandó technológia gondos kiválasztásán kívül alapos előkészítést és körültekintő szervezést igényel, hiszen folyamatosan üzemelő rendszereken kell dolgozniuk a kivite-6
