Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
A szakma felelőssége... Búcsúzunk egy nehéz, kemény esztendőtől és reménykedve tekintünk az elkövetkezőre. Tél van, de a természet váltakozva mutatja szigorúbb és enyhébb arcát. Hirtelen vagy inkább váratlanul lezúdul a menny, és a máskor éltető eső embereket, házakat, mezőgazdasági területeket veszélyeztet. A szeretet ünnepén a víz diktál és sokan - távol családjuktól - fegyelmezetten, a vízügyi szolgálat rendjében mások nyugodt, gondtalan ünnepéért dolgoznak. Keményen, kötelesség tudóan, szervezetten. A természet kegyes, a művek állékonyak, az ár nyugodtan vonul le a folyó medrében. Sokan nem is érzékelik, hogy ha nem is olyan tartós, de az 1970-es árvíznek megfelelő árhullám vonult le a Tiszán. A természet figyelmeztet. A szeretet ünnepét a várakozás öröme váltja fel. Fogadkozunk és reménykedünk, hogy jövőre másképp csináljuk és mennyivel jobban. Ez az önmagunkba, egymásba és a mindig tettekre kész szolgálatba vetett hit ad erőt, kitartást, szorgalmat és biztosítja a megújulást. Egy nehéz évet zártunk. Befejeztük az oly sok vitát és indulatot okozó szétválasztást, elkezdtük és minél hamarabb be kell fejeznünk a vízügyi igazgatóságok átszervezését. Hatékonyabbá, szervezettebbé tettük az OVF-et, mely új székházban, megújult környezetben, egy helyen működhet tovább. Közben végeztük amit tennünk a körülöttünk zajló változás és mindennapi munkánk rendelt. Törvényeket alkottunk és véleményeztünk, aszályt hárítottunk, válságtervet dolgoztunk ki, vizet pótoltunk és kormányoztunk. Segítettük a víz- és csatornaművek átalakulását, folyamatos üzemét, az értékek megóvását. Nem feledkeztünk meg a társulatokról sem, mert tudjuk, hogy a vízgazdálkodás egységes kezelése az egyedüli járható út. És mindezt tettük egy állandóan változó, egyre nehezedő gazdaságban, egy átalakult társadalomban, amelyről nem hittük, hogy figyel ránk, igényli szolgáltatásunkat, meg akarja ismerni dolgainkat, várja hogy megvédjük a vizek kártételeitől. És mi kell mindehhez ? Hogy eldurvult, indulatos, türelmetlen világunkban a szakma uralkodjon. A vízügyet, a víz ügyét kell szolgálnunk, nem az egyes embert, csoportot, irányzatot. És ez nemcsak szakma, de felelősség és lelkiismeret kérdése is. Tudom, hogy a jog és a pénz világában nem szokás ilyen érveket használni. És mégis. Az ipari és a mezőgazdasági termelés, a környezet- és természetvédelem, a településfejlesztés nem nélkülözheti a korszerű védelmi tevékenységet^ fejlett vízügyi szolgáltatásokat. A vízügyi szolgálat mindig büszke volt az általa kialakított ágazati fegyelemre, arra a gyorsan és hatékonyan működő szervezetre, amelyben mindenki tudja a helyét, szerepét, amelyet mindenki csodált és irigyelt. A szakma felelősségének, a társadalmi igényeknek, a pénzhiánynak, a vízhiányból és vízfeleslegből adódó szélsőségek mérséklésének, a privatizációnak és az átalakulás szükségességének együttes hatását kell tudnunk harmonizálni. Rengeteg a feladatunk és mindig kevesebb az időnk. Az új év küszöbén tehát azt kérem a szolgálat valamennyi dolgozójától, hogy segítse a megújulást, művelje a szakmát, váltsa valóra mindazt, amit közösen - az érdemek alá és fölérendelése nélkül - kidolgoztunk. Eredményekben gazdag, sikerekkel jutalmazó, békés új esztendőt kívánok. Kolossváry Gábor 3
