Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
Francia egyetemista a VITUKI-ban Beszélgetés Christophe Feint mérnökhallgatóval — A harmadik hónapot tölti a VITUKI Hidrológiai Intézetében. Rövidesen elkészül a diplomamunkája. Hogyan készült a magyarországi tartózkodására? — Amikor megtudtam, hogy a VITUKI elfogadta jelentkezésünket, vagyis jelezte a fogadókészséget, azonnal tájékozódni kezdtem Budapestről, Magyarországról és a VITUKl-ról. Számos kiadvány került a kezembe. Áttanulmányozásuk után négy szó maradt meg bennem az országról: gulyás, paprika, Duna, Budapest és három híres ember neve: Árpád, Kossuth Lajos és Nagy Imre. Hála egyetemi oktatóimnak, Bertru professzornak és Guénégou professzorasszonynak, a rennes-i egyetem oktatóinak, ismereteket gyűjthettem a VITUKI-ról. Egyébként tőlük is kaptam néhány nagyon hasznos szempontot és szakmai tanácsot a budapesti tanulmányaimhoz és tartózkodásomhoz, valamint a diplomamunkám témájának véglegesítéséhez. — Mi a témája diplomamunkájának? — A parti szűrésű ivóvízzel való ellátás biztonságának felülvizsgálatiátvilágítási módszertana a Duna Budapest feletti szakaszára történő alkalmazással. Ez a téma kitűnően illeszkedik a rennes-i egyetemen folytatott tanulmányaimhoz, ahol főként a regionális területfejlesztés és hasznosítás tudományos és műszaki kérdéseivel foglalkoztam. — Mik voltak elsó' élményei Magyarországon? —A legelső élményem a budapesti repülőtéren a leszállás utáni percekhez kapcsolódik. Feltűnőek voltak a leszállópálya végén parkoló, rozsdásodó, vörös csillagos, katonai repülőgépek. Kis idő múlva megnyugtatóan hatott rám a Duna és a híres Széchenyi Lánchíd. A VITUKI nem okozott meglepetést, mert pontosan olyan, amilyenre számítottam, vagyis amilyennek tanáraim leírták: nagyon kellemes, pihentető, zöld környezet, ahol jól lehet dolgozni. — Milyen benyomásai alakultak ki mostanra, három hónap után? — Az az érzésem, hogy Budapest valóban megérdemli Kelet-Európa Párizsa címet. Érdemes ide ellátogatni. A VITUKI-ról kialakult véleményem nem változott a három hónap alatt. Nagyon is irigylésre méltó munkahely! — Milyen véleménye alakult ki a magyar nyelvről? Lenne-e kedve magyarul tanulni? — Már Franciaországban hallottam a magyar nyelvről, különösképpen a nehézségi fokáról. Az útikönyvek is jelzik ezt. Van olyan útikalauz is, amely szerint a magyar nyelv a világ legnehezebb nyelve. Pillanatnyi magyar tudásom alapján állíthatom, hogy a magyar nyelv nehéz. Sajnos jelenleg olyan sok a szakmai munkám, hogy nem tudok foglalkozni a nyelvtanulással. Fontos viszont, hogy megtanultam magyarul számolni. Ugye értik, miről van szó? — Milyennek tartja a VITUKI- ban működő étterem konyháját? — Meg kell mondani, hogy az ételek minősége és változatossága kellemes meglepetést okozott. Ez számottevően eltér a rennes-i egyetemi étteremtől, ahol csaknem mindig ugyanazt kínálják. Örülök, hogy ehettem igazi gulyást is, nem olyat, amit Franciaországban ismernek. Egyébként sajnos sok francia azt hiszi, hogy a magyarok csak gulyáslevesen élnek. Jó érzés az, hogy a VITUKI éttermében mindig jó a hangulat, és a vidámság jól társul a jó étvágyhoz és a jó ebédekhez. — Milyen tipikus gondjai voltak a magyarországi tartózkodása alatt? — Kezdeti fő problémám a lakás keresése volt. Később állandó gondot jelentett, hogy nem tudok magyarul, de az angol és a német nyelvismeret, valamint a jó szándék nagy segítségemre volt. — Hogyan fogja hasznosítani a magyarországi tartózkodása során szerzett szakmai és emberi tapasztalatokat? —Első otthoni feladatom a diplomamunkám megvédése. A Rennes-i egyetemen tanáraim előtt élőszóban fogom ismertetni az itt készített munkámat. A későbbiekben pedig szeretném első munkahelyemen felhasználni az itt szerzett tapasztalatokat és szakismereteket. Nem csak szakmailag, hanem emberileg is sokat tanultam a VITUKI-ban. Mindezt elsősorban szakmai vezetőimnek köszönhetem. Ezúton is köszönetemet fejezem ki a VITUKI vezérigazgatójának, illetve a Hidrológiai Intézet igazgatójának, akik lehetővé tették diplomamunkám elkészítését. — Köszönöm a beszélgetést! Dr. Déri József 17
