Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
Tanár war kérem, én készültem? Karinthy klasszikus mondatát legalább egyszer az életben mindnyájan elmondtuk már. Mindegyikünk volt már készületlen valamelyik osztályban, főiskolán, egyetemen, házasságban, gyermeknevelésben, munkahelyen, ember- és gépjárművezetésben, kapcsolatteremtésben, történclemcsinálásban. Karinthy rossz tanulója a másodfokú egyenletet nem tudta. Bocsánatos bűn. Helyrehozható. Az életben már nehezebb azt mondani, hogy Tanár úr kérem, én készültem! — tudni kell, a készülés kevés. Szeptember van. Mindenkinek tanévnyitó. Van, aki elkezdi, van, aki folytatja, van, aki befejezi a tanulmányait. A kiművelt emberfők, akik sokszor és sokat készültek, valahol, valamikor, valakinél megbuknak, mert valahol, valamikor, valakinek nem arra van szüksége, amit ők tudnak. Tehát megbuknak. De azért kiművelt emberfők maradnak. Tanár úr kérem, én készültem! — mondja a politikus a népnek. A politikusok mindig készülnek, mindig ugyanazt mondják, csak más az ideológiai csomagolás. A nép — a Tanár úr — mindig változatlan, hiszen őt nem lehet leváltani, ő részt vesz az irreverzibilis folyamatokban, lenyeli az infláció emelkedését, az életszínvonal csökkenését, lenyeli azt, hogy a rövidnadrágos politikus, aki mindig készül, mcgleckézteti őt, a Tanár urat. Vajon van-e a népnek népi-nemzeti gerince, vérvonala? A Tanár úrnak mindene van, legfeljebb nem tud róla. Tanár úr kérem, én készültem! — rebegi a tudós a tudománynak, a szakember a szakmának. És valóban készültek, és nem buknak meg akkor, ha tudományt és szakmát csinálnak anélkül, hogy politikát vinnének bele. Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. — írja Kölcsey Ferenc „Parainesis Kölcsey Kálmánhoz” című intelmeiben. Ajánlom e szavakat a Kárpát-medence minden lakójának, külpolitikusoknak, Európához csatlakozni akaróknak, bajkeverőknek, robbantgatóknak, nemzeti értékeket megcsonkítóknak, az önmagát felemésztő Glóbusz minden lakójának! De jó lenne egyszer elmondani: Kölcsey tanár úr kérem, mi készültünk! Ugye, jól feleltünk?! „Semmi sem nehezebb, veszélyesebb és bizonytalanabb, mint élen járni egy új rend bevezetésében. A kezdeményező ugyanis ellenségévé teszi mindazokat, akiknek kedvezett a régi rend, és csak lagymatag támogatást kap azoktól, akiknek hasznos az új.” Niccolo Machiavelli látnok volt, lelke itt jár közöttünk a rendszerváltások szinuszgörbeit tanulmányozva. Tanár úr kérem, Machiavelli készült! Könnyű neki, hiszen a Mediciek korában élt, amikor könnyedén csendült az arany és a penge az emberek nyakán! Tanár úr kérem, én készültem! Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csengőt eldobtam és nincs harangom, Itt lenn a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magasba! — zengi, kéri, kesergi Karinthy Élőszó című, megrendítően szép versében, melynek gondolatai akár a vízügyi dolgozók megtépázott hadához is szólhatnak, azokhoz a dolgozókhoz, akiket évek óta lobbyzással vádolnak a demagógok. A hiba csak ott van, hogy nincs lobby, bár lenne vagy lett volna! így hiába dadogjuk, hogy készültünk, nincs, aki hallja, hiszen hiányzik a Tanár úr! A tudás hatalom és ezzel a hatalommal élni kell tudni, nem visszaélni. Tudásunkat a jó, nemes célok, elvárások szolgálatába kell állítani, és el kell söpörni a félművelteket, a tudás manipulálóit, az ártókat, a kultúrgengsztereket. Tanár úr kérem, én készültem! — mondjuk fennhangon, mialatt mulasztásokat követünk el, sárba taposunk eredményeket és agyilag károsodunk. Hiába vagy Te nagy, Ha kihagy Az Agy. — zakatol bennem ez a szójáték, ami már-már egy tünetre utal. Mártír, közönség — mindegy az most! írott malaszt, vagy égi kegy — Isten, vagy ember — egyremegy! Mikor a cirkusz összedől. A „Tanár úr kérem” szerzője „A cirkusz összedől” című versében sejtetni engedi, hogy minden készülés hiábavaló, ha felborul a rend, amit akár cirkusznak is nevezhetünk. Végül, mélyedjünk magunkba, korra és nemre való tekintet nélkül és tegyünk fel egy kérdést: Tanár úr kérem, én készültem??? cs> Dr. Köti László 3
