Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
A vízi közszolgáltatás helye A vízi közüzemekkel való foglalkozás sokáig elkülönültséget is jelentett a vízkárelhárítás-központú vízgazdálkodáson belül. A lakossági, intézményi és ipari vízfogyasztók igényeit mindig a településekhez valamilyen formában kötődő vállalatok látták el, ők küzdöttek a szennyvízelvezetés és tisztítás kevésbé látványos napi feladataival. Az állami akaratnyilvánítás egy látszólag szűk szakma feladatának számított. A társadalmon belüli ágazati munkamegosztásnál a vízfelhasználáshoz és a károsodáshoz való kötődés kapott nagyobb súlyt a víz egységes elvek szerinti kezelésével szemben. Ezért egykoron ésszerűnek is látszott a belügyminisztériumi irányítás a települési vízgazdálkodáson belül. A vízügyi törvény és a modern vízgazdálkodás szellemében a szakma a vizet korlátozott mértékben rendelkezésre álló, helyettesíthetetlen és körforgalmában veszélyeztetett elemnek tekinti, amely egyidejűleg feltétele és pusztítója a biológiai életnek. Ebben a természeti-társadalmi kapcsolatrendszerben kell elhelyeznünk a vízi közszolgáltatást. A vízkészletek korlátozottságából kiindulva a jogosnak ítélt vízigények kielégítésére a társadalom egyre érzékenyebben reagál, ami gyakran már nem ágazatpolitikai, hanem tisztán politikai kérdés. Ez a társadalmi és műszaki illesztési feladat nem kizárólag a vízi közüzemekkel foglalkozó munkatársaink felelősségi köre. A rendszerben való gondoskodás elsődleges katalizátorai a VCS-sek, de nem nélkülözhetik a napi együttműködést a hatóságiakkal, a vízgazdálkodókkal, az igazgatóságok egyéb szakvonalaival. A vízkárelhárítást szolgáló művek, a működtető szervezet a természet által diktált, szakaszos üzemmódban működik. Békeidőben a fenntartás-felkészülés folyik! A vízi közüzemeknek ezzel szemben a fogyasztó — tehát az ember — által vezérelt igényeket kell kielégítenie, kényes közegészségügyi és közgazdasági feltételrendszeren belül. A vízigek által gyakorolt üzemeltetésfelügyelet helyettesíti ma a fogyasztói minőségvédelmi érdekképviseletet. Nem szabad elfelejteni a társadalom által elhasznált (elszennyezett) víz ma az egyik legnagyobb környezeti kockázati tényező az évtizedes vízminőség-védelmi törekvések ellenére. A VCS-s szakma tehát erősen ágazatközi jelleget hordoz vízgazdálkodáson belül ugyanúgy, mint kívül. Társadalomorientáltsága nem helyettesítheti ugyanakkor a szakszerűséget, a fogékonyságot az új technológiákra, a gazdaságos megoldásokra és a környezetkímélő módszerekre. A VCS-sek nem csak szakmailag integráns résztvevői a vízgazdálkodásnak, hanem személyükben is. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy látszólag távol eső árvédekezési feladatok megoldásában is jeleskednek, a közüzemi vállalatok szakembereivel együtt! Országosan a közüzemi vízszolgáltatás, csatornázás, szennyvíztisztítás évtizedes lemaradásokat kell hogy behozzon és a mennyiségi vízellátás megoldottnak hitt feladata után több százezer vízfogyasztó egészségének védelme miatt újabb programok is indultak. Újabb igények sora jelentkezik (vízbázisvédelem, szélesebb körű csatornázás, netán a csatomapótlók elterjesztése, teljes körű szennyvízüsztítás és végső soron: befogadóvédelem...). Mindezt közösen kell végrehajtani a megyékkel, a településekkel, a vállalatokkal, társhatóságokkal, társulatokkal, a lakossággal — érdekeltekkel, iparral, mezőgazdasággal — együtt. Ehhez kellenek a jó szakemberek, a témát vállaló vízigek, jogszabályi felhatalmazások, kapcsolatok. Dr. Goda Péter TARTALOM Tanár úr kérem, én készültem 3. Magyarország vízügyi politikája és annak gazdaságpolitikai összefüggései 4. Ki fizeti a révészt? 7. Életutak: Zorkóczy Zoltán 8. Vizesek, erdészek, vadászok, gimnazisták 10. * 40 éves a Tiszalöki Vízlépcső 12. Tiszalök 14. Parton vagy vízben? 16. Köszöntjük Komlóssy Anikót, a szakma legújabb eurómérnökét 17. * HÍREINK Felelős szerkesztő: PERECSI FERENC. Felelős kiadó: az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója. Nyomás: PENCIL KIADÓ BT. 1089 Bp„ Vajda P. u. 12. Tel./Fax: 2-100-100/1153. Műszaki szerkesztő: LENGYEL TIBOR Előfizethető a PENCIL BT-nél, a MAGYAR POSTA Rt.-nél, 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 vagy 021-02799 pénzforgalmi jegyzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 480 Ft. Egy-egy szám ára: 40 Ft. Külföldre terjeszti: a MAGYAR MÉDIA (H-1392 Budapest, Pf.: 279. Telex: 22-6207). Anzeigen - Advertisements - Publicité: MAGYAR MÉDIA (H- 1392 Budapest, Pf.:279. Telex: 22-6207) Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! HU ISSN 0139-1372 2
