Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
it Marton 1994) töltés leggyengébb — Tiszakeszi belterületi — szakaszának építése, és jelentősebb összeg fordítható a 40 éves tiszalöki vízlépcső rekonstrukciójára is. Voltak dédelgetett álmai, mint a terpesi, inérháti, bodrogzugi víztározók, melyek megvalósítására soha nem adta fel a reményt, bár a realitástól egyre messzebb kerültek. A90-es években egyre nagyobb részt vállalt az egyetemi oktatásban is, s alig volt olyan hónap, hogy a legkülönbözőbb témákban ne tartott volna előadást az MTESZ és más szervek, szervezetek felkérésére. Fájó szívvel búcsúznak dr. Stéfán Mártontól a KHVM, az OVF és az igazgatóság dolgozói, akik úgy érzik, hogy magas színvonalú szakmai irányítása, széles körű tapasztalatai nélkül igen nehéz lesz a jövő feladatainak ellátása. Hiányozni fog széles körű ismeretein túl a működési terület és az itt élő emberek ismerete is. Ismerte a legkisebb vízfolyást és a legeldugottabb települést is. Csodálatos memóriája mellett óriási munkabírással, célirányos akarattal és mély humánummal látta el feladatait. A vízgazdálkodás elhivatottja volt, aki elképzelése mellett szuperlogikusan érvelt, a kritikákra sziporkázóan szellemesen válaszolt. Soha nem kímélte magát. Legendák jártak róla, hogy hosszú évek során mily rengeteg szabadsága gyűlt össze, mert évtizedekig nem engedélyezett magának üdülést, pihenést. Többször töltötte a hét végét a hivatalban akkor is, ha semmilyen készültség nem volt. Emlékét sokan fogják őrizni. Nevét nemcsak az 1978-ban kapott Pro Aqua, 1979-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata, az 1980-as Állami Díj, 1994-ben a Széchenyi István Emlékérem, 1994-ben a Schaffarzik Ferenc Emlékérem és számos más kitüntetés fémjelzi, hanem mérnökként létrehozott művei és szellemi alkotásai is fenntartják. Aktív közéleti munkája során a Magyar Hidrológiai Társaság Borsod- Abaúj-Zemplén megyei területi szervezetének alelnöki, majd elnöki tisztségét töltötte be, a MTESZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének társelnöke, a Miskolci Akadémiai Bizottságnak is tagja volt. Részt vett a Budapesti és a Miskolci Műszaki Egyetem oktatási és továbbképző munkájában, ahol tiszteletbeli docensnek fogadták. Tanítványait és a beosztott fiatalokat is sarkallta a diploma megszerzésére, a nyelvtanulásra, hogy vállaljanak többet önmagukért, a vízügyért. Nagyon sokat dolgozott, nem kímélte magát. Számára életszükséglet volt a munka, mely sohasem idegült robottá. És most megszenvedjük hiányát, mert nem igaz, hogy az ember pótolható. Most döbbenten nézünk egymásra, kifutott alólunk az idő. Valaki eltávozott közülünk. Alig egy hónapja tudtuk, hogy beteg. Aki ennyire szereti a munkáját és ennyire szigorú önmagához, az képes magával ragadni másokat, a tempó, amelyet önmagának diktált, a követelmény, melyet elsősorban önmagával szemben támasztott, mindnyájunkat igyekezettel és tisztelettel töltött el. RAFFAI KINGA 9
