Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
Látjátok, feleim, egyszerre meghalt És itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő két egyforma levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. • Többé soha nem gyúl ki halványfurcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. így fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egy szer. Kosztolányi Dezső Halotti beszéd (részlet) Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság Állami Díjjal kitüntetett igazgatóhelyettes főmérnöke egész munkáséletét Észak-Magyarország vízgazdálkodásában, az ÉVIZIG-en töltötte. 1959-ben szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen, ezt követően különböző vezető beosztásokban, 1974-től pedig igazgatóhelyettes főmérnökként dolgozott. A vízgazdálkodás minden szakterületét tudományos szinten ismerte és művelte, és az e területeken elért eredményeit is jelzik a megépült víztározók: a gyöngyösnagyrédei, a Hór-völgyi, a Di*. Stcía (1936-monoki, a Laskó-völgyi, valamint a Mátra és Bükk alján számos üzemi tározó. Szívügyének tekintette az öntözésfejlesztést, és így közreműködésével valósulhatott meg a taktaközi öntözőfőcsatorna, a tarcab és a tiszaluc-taktaharkányi öntözőfürt. Munkáját jelzi a Tisza-tóval kapcsolatos fejlesztések beindítása és megvalósulása. Sok évtizedes munkássága alatt több belvízátemelő szivattyútelep megvalósulásában működött közre, így a ricsei, a tiszakarádi és a dél-borsodi új szivattyútelepek építésén is részt vett. Az Észak-Magyarország nagy árvizei elleni védelem megszervezése is az ő nevéhez fűződik 1964-ben, 1967- ben, 1970-ben, 1979-ben és 1989-ben. Irányította az árvédelmi művek fejlesztését, munkássága nyomán valósult meg a Bodrog bal és jobb parti töltéseinek fejlesztése, egyes Tisza menti töltésszakaszok rekonstrukciója, a Hernád menti körtöltések kiépítése. Új utakat keresett a belvízátemelő szivattyútelepek szerkezeti és építéstechnológiai megvalósításában is. Nevéhez fűződik a PEVA alagútzsalüzás, a felépítmény nélküli szivattyútelepek kiépítése Tiszakarádon, az Orszemi-csatornán, Tiszadorogmán, Tiszakeszin. Nagyon előrelátó volt az országosan kiemelt bodrogközi belvízrendszer meliorációs munkáinak tervezése során. Már akkor elvetette a terület szinte teljes mértékű drénezési elképzelését, a szántóművelési ág erőltetését, s ellenállásba ütközött, mikor a mélyterületekre környezetbarát erdőkultúrát javasolt. Mindig csodálatra méltó volt az a szisztematikusság, rendszeretet, ahogy a munkáját végezte. Rendezőelvekben, követelményrendszerben, feltételrendszerekben gondolkodott. Az 1985-ös tiszai jeges árvíz elleni védekezéshez — hasonlóan egy katonai hadművelethez — külön-külön védelmi tervet készített a különböző valószínűséggel érkező vízhozamok és vízszintek esetére. Azóta fogalommá vált a szakmánkban, hogy akkor a jégtörő hajók 5-6 m vastag jégtorlaszokban közlekedve 20 millió m3 jeget törtek fel a védekezés során. Mindig fontosnak tartotta a vízügyi szolgálat éberségének fenntartását. A vízügyi tevékenység közösségi szinten szerveződő feladatait a vízgazdálkodási társulatok munkájában látta megvalósulni. Tudta, hogy az állami beavatkozások jótékony hatása csak az üzemközi, társulati művek megépítése és üzemeltetése útján érvényesülhet, ezért támogatta a vízi társulatok munkáját, óvta létezésüket és szorgalmazta felkészítésüket az újabb feladatokra. Vízügyi koordinátora volt a múlt évben az Alföld földvédelmi és földhasznosítási koncepciós programtervének, s vezetője volt az egyik területi bizottságnak, melynek feladata volt az új vízügyi törvényjavaslat megalkotása. Tudományos munkássága mellett szakmánk tovább nehezedő körülményei ellenére egyre nagyobb energiát fordított a térségben lévő vízgazdálkodási művek kiépítéséért, rekonstrukciójáért. Ennek eredménye, hogy hosszú évek küzdelme után ez évben megkezdődhet a dél-borsodi Tisza-8
