Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
Dr. Illés György 75 éves — i i FEL A FEJJEL, LEGÉNYEK! Keveseknek adatott meg (nekem igen), hogy olyan csapatban dolgozhattak csaknem egy negyedszázadon át, ahol Illés Gyurka volt a főnök. Csak így egyszerűen: Gyurka. Micsoda csapat! Felül Dégen, mögötte Breinich, Illés, Szászhelyi, Vajda. Aztán a főosztályvezetői kar: Argay, Frommer, Naj mányi. Dégen jól választotta meg a munkatársait. És az Illés-csapat? Az sem panaszkodhat, hiszen elég csak sorolni a neveket: Szakváry, Lángos, Cserjés, Kelemen, Ungváry, Oszoly, Kardos, Koltay, Korpics, Kádár. Csupa ismert név. Kár, hogy többen már nem élnek közülük. Tisztelet az eltávozottaknak! Ha Dégen tudta, hogyan válassza meg munkatársait, akkor Illés Gyurka többszörösen tudta. Sok minden máshoz, ehhez is igazán értett. A módszereit tanítani lehetne (és kellene). Talán egyszer erre is sor kerül. Mindenesetre megérné. A szakma még a nagy árvizek lázában égett (el akarta kerülni az ehhez hasonló katasztrófák előfordulását). Illés Gyurka már az ivóvízellátás jövőjét rajzolgatta (és rajzoltatta). Elképzelését a települések fejlődéséhez rendelte. Másként el sem tudta képzelni. Ma is így gondolkozik és érvel, ha kérdezik. Kérdezik? Megszülettek az első vízellátás-csatornázás fejlesztési elgondolások, és velük együtt megszületett az első regionális vízellátás-fejlesztési koncepció is, melyet sokan bíráltak, de Gyurkát nem lehetett elképzeléseitől eltéríteni. Konok ember Illés György? Bizonyára, ha elképzeléseinek igazáról van szó. Mi lenne most az ország vízellátásával, ha akkor Gyurka nem konok? Erre, az igazunk melletti kiállásra igyekezett valamennyiünket megtanítani. Sikerült-e? Leméri majd az idő. Megtanított védeni álláspontunkat, de csak az ésszerűség határáig. Nem mártírokra, de igazi vitapartnerekre volt szüksége. A munkakezdés előtti és végzés utáni dumapartikra sokan emlékezünk. Örült, aki befért a brancsba. Hallgatóként, kérdezőként, érvelőként egyaránt. Itt kíváncsiak voltak a másik véleményére. Ha volt neki. Inkább nem született döntés valamiben, míg nem értettünk egyet. Igyekeztek (igyekeztünk) meggyőzni egymást. Ehhez nyújtott teret, lehetőséget Gyurka humánuma és bölcsessége. Fel a fejjel legények! — biztatott bennünket kudarcaink után. S mi újra kezdtük. Akkoriban készült egy film, melynek az volt a címe : Merjetek nagyok lenni! Mertünk-e igazán? Mindenesetre megvolt a lehetősége. Illés Gyurka mellett dolgozni kellett. Semmit sem mondott el kétszer, és ha valaki nem értette a dolgát, elnézett felette, nem kérdezte többé. És ennél nem volt nagyobb szégyen. Azt mondták róla, hogy nagy taktikus. Valószínűleg igazuk van azoknak, akik így jellemzik. Amikor kellett, jól ápolta kapcsolatait, és a szükségnek megfelelően ki is használta őket. Mert stratégia nincs jó szövetségesek nélkül, és Gyurka jó stratéga volt, ám érdemtelenre sohasem pazarolta energiáit. Nekünk ezt nem sikerült tőle igazán eltanulni. Vasi betyár. így titulálta az akkori párttitkár. Túlzottnak tartotta az önállóságát. Az sem tetszett, hogy nem volt a szervezet tagja. Akarva? Akaratlan? Ki tudja? Nem ez a lényeg. Nagy csapatformáló, meghatározó egyéniségként vonul be valószínűleg a vízügyi történelembe (ha lesz, aki megírja, de ha nem lesz, akkor így őrzi meg majd a hálás szakmai emlékezet). Aktív vizes tevékenysége mozgalmas egészen a végkifejletig. Akkor és amikor már tudta, hogy valahol kimondták a verdiktet: nyugdíjba megy. Még ekkor is tárgyalt, érvelt, és sok felesleges hercehurcától mentette meg munkatársait és a szakmát. S most mit csinál Illés Gyurka? Mint mindig, csendesen tölti napjait. Még válaszol (ha kérdezik), de egyre viszszahúzódóbb. Most már a családjának él. (Talán sikerül valamit visszapótolni abból, amire aktív korában kevesebb ideje jutott). Bejár az Angelika Klubba. Elvitatkozgat egy-egy témáról, de már inkább csak magának fogalmazza meg a véleményét. Hálás-e az utókor a sok tenni akarásáért? Ki tudja? Ha igen, azoknak, akikről szó van, igen jól sikerül palástolni hálájukat. Gyurka jól tudja egyébként is, hogy a hála sem vizes berkekben, sem másutt nem igazán gyakorolt erény. S mint realista, ezt el is fogadja. Mit köszönhetek (köszönhetünk) neki? Megtanított vitatkozni, érvelni, kitartani, küzdeni (és belenyugodni, ha nem lehet változtatni) és újrakezdeni. Megtanított jól megválasztani a munkatársakat. Neki szerencséje volt, hagyták, hogy ezt tegye. Nekünk sikerült-e? 75 évéből negyvenet a szakmának szentelt. A korábban elültetett gyümölcsös termőre fordult. Ugyan fenyegetik innenonnan kártevők, de a jó alanyba oltott fák (reméljük) átvészelik ezt az időszakot is. Az, hogy ma kissé összegubancolódtak a dolgok, már a mi hibánk. Az utókoré, mely amellett, hogy nem következetes, időnként még feledékeny is. Ám az elért eredményeket nem tagadhatja senki. Elég csak kinyitni a vízcsapot bárhol Magyarországon. S ez Illés Gyurka legnagyobb érdeme. Isten éltesse sokáig! cs> P. F. 6
