Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7. szám
Meliorációs és vízgazdálkodási beavatkozások környezetre és gazdálkodásra gyakorolt hatása Tudósítás egy tu Dr. Unix. Prof. Thyll Szilárd (DATE, Szarvas) fenti címmel megtartott előadása a mosonmagyaróvári agrár-felsőoktatás 175. jubileumára rendezett nemzetközi tudományos konferencián a Környezetkímélő mezőgazdasági technika témakörben hangzott el. Ezt kívánjuk a szerző beleegyezésével a VÍZTÜKÖR olvasóival megismertetni. A meliorációs beavatkozások célja a talaj természetes termékenységének megőrzése, tartós növelése, illetve a növénytermesztés termőhelyi feltételeinek megteremtése egymással összefüggő biológiai, kémiai, fizikai és műszaki módszerekkel. A megfogalmazott célok megvalósítása a melioráció összetevőinek (területrendezés, vízrendezés, talajvédelem, talajjavítás, öntözés) az adott környezeti feltételek által indokolt és a hasznosítás igényeinek megfelelő komplex alkalmazásával lehetséges. Az egyes összetevők kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra, és ez meghatározza az összetevők elemeinek szigorú sorrendjét. A beavatkozások külön-külön kedvező vagy kedvezőtlen hatást gyakorolnak a növénytermesztési térre, de a gazdálkodásra is. A mezőgazdasági vízgazdálkodási tevékenységgel, ennek egyes elemeivel (öntözés, vízrendezés) a növénytermesztési tér vízháztartási viszonyait igazítjuk a termesztés-technológia igényeihez. E tevékenységek egyben a melioráció elemei is, és azon túl, hogy egymásra hatással vannak (például az öntözés-vízrendezés kölcsönhatása) befolyást gyakorolnak a melioráció egyéb elemeire is (például a talajjavítás érvényesülésére). Mint általában minden, a természetben végrehajtott változtatással, így a meliorációs, illetve a vízgazdálkodási tevékenységgel is drasztikusan beavatkozunk e szűkebb vagy tágabb környezetbe, és ezek a beavatkozások pozitív és negatív változásokat eredményeznek. Napjainkban a társadalom hajlamos a meliorációs, illetve vízgazdálkodási beavatkozások környezetre gyakorolt hatását egyoldalú, negatív hatásként elkönyvelni és e tevékenységet elmarasztalni. Ez az egyoldalú értékelés árt mind a környezetgazdálkodás, mind a mezőgazdasági termelés ügyének. Éppen ezért e kutatás feladata, hogy reális értékeléssel, adatokkal rávilágítson mind a pozitív, mind a negatív hatásokra, és ezek alapján mérlegelje a környezetre, illetve e földhasználatra gyakorolt befolyását az adott beavatkozás alkalmazhatóságát, az alkalmazás körét és a várható eredményeket, illetve döntsön a racionális földhasználat lehetőségeit, módját illetően. A hatások közvetlenül vagy közvetve, térben és időben eltérő módon érvényesülhetnek. Ezek más módon éreztetik hatásukat a közvetlenül befolyásolt vagy a kapcsolódó területeken. A beavatkozások hatására bekövetkező változásokat ezért valamennyi úgynevezett hatászónára el kell végezni annak érdekében, hogy teljes és reális képet kapjunk, illetve megfelelő, objektív következtetéseket vonhassunk le. A hatászónák a következők lehetnek: — a meliorált, illetve vízgazdálkodási beavatkozással közvetlenül érintett terület, talaj, — az érintett területen levő vagy beékelődő, nem meliorált, vízgazdálkodási beavatkozással nem érintett térület, tér, — közvetlenül kapcsolódó, szomszédos terület, tér, — távolabb eső, e melioráció, illetve a vízgazdálkodás vonalas létesítményei által befolyásolt terület, tér, — meliorált, illetve vízgazdálkodási beavatkozással érintett terület fölötti légköri zóna, — a kapcsolódó terület fölötti légköri zóna. Az érintett területeken az egyes beavatkozások egymás hatását erősíthetik vagy gyengíthetik, így az esetek többségében a különböző beavatkozások hatásai különkülön nem értékelhetők. Vannak azonban olyan beavatkozások vagy beavatkozáscsoportok, amelyek sajátos hatásai egyértelműen elkülönülnek. A végső összegező értékelést azonban valamennyi alkalmazott beavatkozás összhatásaként kell végezni. Ma már olyan jelentős meliorációs vagy vízgazdálkodási beavatkozás, amely a környezetre közvetlen vagy közvetett módon hat, el sem képzelhető környezeti hatásvizsgálatok alapján készült környezeti hatástanulmány nélkül. A meliorációs, illetve vízgazdálkodási beavatkozások hatásai azonban nemcsak a környezetben (talaj, levegő, víz, élővilág) érvényesülnek, hanem kedvező vagy kedvezőtlen módon befolyásolhatják a földhasználatot, a gazdálkodást is. A környezetre, a gazdálkodásra gyakorolt hatások együttes mérlegelése alapján ítélhető meg tehát reálisan, előítéletektől mentesen a beavatkozás létjogosultsága, alkalmazhatósága, az alkalmazás szükségessége. A hatástanulmányok megalapozásának céljából — a melioráció, illetve vízgazdálkodási beavatkozások hatását — hazánkban számos kutató, kutatóintézet vizsgálta. Ezek eredményeit számos publikációban ismertették. A következőkben a kötött talajú területeken a talajvízháztartás javítása érdekében végzett vízrendezési tevékenységgel kapcsolatos kutatási eredményeket ismertette az előadó. — A vízrendezett területeken belül kisebb üzemeltetésű, gazdálkodási egységekre célszerű a közvetlen hatások érvényesülését vizsgálni. Ezt indokolja az utóbbi évtizedekben előtérbe került, az úgynevezett táblacentrikus, alulról vezérelt vízrendezési szemlélet is. A táblán belüli vízrendezés környezetre és azon keresztül a földhasználatra gyakorolt hatásai a következők szerint foglalhatók össze: — A beavatkozások (talajcsövezés vagy mélylazítással kiegészített talajcsövezés) eredményeként javulnak a talaj fizikai tulajdonságai, többek között nő az összes porozitás és kedvezően alakul a differenciál porozitás. — E pozitív irányú változások a talaj vízgazdálkodási (nő a vízkapacitás, csökken a holtvíztartalom stb.) hidraulikai tulaj-14
