Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-07-01 / 7. szám

A Balaton és vízgyűjtőjének vízgazdálkodása, az MHT XII. Országos Vándorgyűh Gondolatok a Báláit Hazánk legnagyobb tava, a Balaton nemzeti kincsünk. A Magyar Hidrológiai Társaság félti ezt a természeti értéket, aggódik a tó jövőjéért. Ajánlásaival, szabályozási javaslataival már évtizedek óta a tó megmentésén fáradozik. A Balaton jelentőségét az MHT munkájában jelzi a második világháború óta tartott 11 ankét és 2 országos vándorgyűlés (Hévíz, Siófok). Az MHT eddigi munkája nem volt hiábavaló, állapította meg Juhász József elnök a megnyitón, mert a társaság ajánlásait az illetékes minisztériumok és szakhatósá­gok figyelembe vették a BVRT (a Balaton Vízgazdálkodásának Rendezési Terve) elkészítésekor, és igényelték azt átdolgozásai során is. A megvalósításhoz szükséges pénz­ügyi feltételek azonban nem álltak mindig rendelkezésre. Az elnök külön megemléke­zett Dégen Imréről, aki az OVH elnökeként a 70-es években a balatoni regionális ivóví­zellátás alapjait teremtette meg. Büszkék le­hetünk arra, hogy az ivóvízellátás 1970 és 1975 között jelentősen fejlődött, és ki tudta elégíteni az egyre fokozódó mennyiségi tu­rizmus igényeit, ám az infrastruktúra fej­lesztése más területeken elmaradt. Fontos a Balaton terhelhetőségének betartása, mert a tó — akár tudomásul vesszük, akár nem — a nyári üdülőszezonban túlterhelt! A jelenlegi üdülőlétszám a társaság által javasolt (600 ezer fő/nap) érték háromszorosa. Minőségi turizmus Tarján Lászlóné államtitkár (KTM) elő­adásában hangsúlyozta, hogy az államnak nem célja a további üdülőnépesség növelése, hanem a minőségi turizmus a cél. Elmondta: — A Balaton-felvidéken új nemzeti park lé­tesül 70 ezer hektár területen, amely felöleli a védett természeti területeket Balatonke­nesétől a Kis-Balatonig. A nemzeti park lé­tesítése, 1997-re fejeződik be. — Az államnak évente 40 milliárd forint bevételt hoz a Balaton. A minőségi turizmus programjának meghirdetésével nem titkolt cél az igényesebb, így vélhetően tehetősebb turisták idecsalogatása, és a jelenleg 90 napos szezon meghosszabbítása 180 napra. Ebben a programban szerepelnie kell a hévízkincs fokozott hasznosításának, továbbá az infrast­ruktúra és a szolgáltatások fejlesztésének. Mindemellett változatlan cél, hogy a Balaton legyen gyermekparadicsom Kétségtelen, hogy a Balaton Közép-Euró­­pa legnagyobb tava, vonzáskörzete is túlnő határainkon. A balatoni árak közismerten magasak. A lengyel turisták száma jelentősen csökkent, a hollandok pedig kevesebben jön­nek, mint azt az idegenforgalmi szakemberek szeretnék. Legyünk őszinték: egy magyar család is olcsóbban nyaralhat Görögország­ban vagy Horvátországban. Fő az optimiz­mus! Bízzunk benne, az életszínvonalunk növekedni fog, és a hazai turista is megen­gedheti magának a minőségi turizmus szolgáltatásait. Valószínű azonban, hogy a minőségi turizmus szabályozni fogja az üdülőlétszámot a Balaton partján. A Balaton jövője érdekében Rémai János főosztályvezető (KHVM) a 60-as évekig visszamenően ismertette a vízü­gyi ágazat szabályozó tevékenységét. A mű­szaki intézkedések elkerülhetetlenek voltak, mert a 60-as évek végétől a turizmus, a spon­tán üdülőterületi fejlesztések és a fokozódó urbanizáció hatására a Balaton terhelése meghaladta a megengedett értéket, 1982-re a folyamatos vízminőségromlás kritikussá vált. A szabályozási folyamat műszaki intéz­kedései: a vízszint állandósítása, a külső szennyezőforrások megszüntetése és a belső terhelés mérséklése voltak. Jelenleg a partvo­nal 50 százaléka partvédművel védett. A be­folyó vízfolyásokon előülepítők létesültek. A Sió csatorna rendezése 1995-ben fejeződik be. A szennyvizek kezelése 7 regionális rend­szeren, 85 000 m3/nap kapacitással biztosí­tott. A tisztított szennyvizet idegen vízgyűjtőkre vezetik ki. Bár 1990-től a láto­gatottság csökkenése tapasztalható, a balato­ni strandok vízminősége nem megfelelő, különösen a 2 m-nél sekélyebb öblözetek­­ben. A Balatonból évente 13,5 millió m3 iszapot kotornak ki, úgynevezett paplan­kotrással. Balatoni Szövetség Simon Károly polgármester, a Balatoni Szövetség elnöke a balatoni önkormányza­tok nevében üdvözölte a vándorgyűlés részt­vevőit és megköszönte a társaságnak a Bala­ton érdekében eddig végzett munkáját. El­mondta, hogy a Balatoni Szövetség 90 évvel ezelőtt, 1904-ben alakult, és feloszlatásáig, 1948-ig működött. A balatoni önkormányza­tok vezetői, 1989-ben ismét megalapították azzal a céllal, hogy a Balaton partján élők és üdülők érdekeit szolgálja. Bejelentette, hogy szívesen látnák tagjaik között a Magyar Hidrológiai Társaságot — ennek érdekében hivatalos kapcsolatfelvétel­re kerül sor a közeljövőben —, mert igénylik azt a szellemi kapacitást amellyel az MHT a Balaton fejlődését és jövőjét segítheti. Ivóvíz- és csatornahasználati díjak Szántó Imre főmérnök (DRV Rt.) szerint 1992-től érzékelhető a vízdíj fogyasztás­mérséklő hatása. A fogyasztáscsökkenés a kapacitás kihasználtságának csökkenését o­­kozta, így hatása a díjak növekedésében mu­tatkozik meg. Ma a vízdíj részben politikai, részben műszaki döntés eredménye. A poli­tikai döntést az állampolgárok teherviselő­képessége alapján kell meghozni és dönteni kell az állami dotáció mértékéről. A műszaki döntéseket az üzemeltetés költségeinek mini­malizálása érdekében kell meghozni, de tu­domásul kell venni: a megvalósítás beru­­házásigényes. A vízdíj és a fejlesztések összhangja meghatározó. Fejlesztési straté­giát a vízigényekre alapozva lehet kidolgoz­ni. A jelenlegi vízdíj a 90 napos üdülőszezon csúcsvízigényére méretezett rendszerek üze­meltetési költségét tükrözi. A DRV Rt. üdvözli az üdülőszezon meghosszabbítására irányuló törekvéseket, mert a rendelkezésre álló kapacitás jobb kihasználása gazdasági érdeke. Illés Antal, Balatonszemes polgármestere szerint örököltünk egy állapotot, vagyis az önkormányzatok (a DRV működési terü­letén) sem a kedvezőbb önköltségű technoló­giák elteijedésére, sem a díjak alakulására nincsenek hatással. Ki képviseli a fo­gyasztót? Az állampolgárok már nem terhel­hetők tovább. Szabó Balázs, Balatonalmádi polgármeste­re a csatornahasználati díjak drasztikus eme­lése helyett a környezetterhelési díj beve­zetését javasolta, mert szerinte azok is szennyeznek, akiknek nincs csatomabeköté-8

Next

/
Thumbnails
Contents