Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7. szám
к napirendjén tról sük. A környezetterhelési díjat szerinte a vízdíjba kellene beépíteni; ezáltal ösztönözné a lakosságot a csatornaépítésre. Egyúttal kérte a Magyar Hidrológiai Társaságot, hogy szorgalmazza az áfa-törvény módosítását a csatornaépítések érdekében. Koltay József a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya titkárságának képviseletében azon az állásponton volt, hogy új díjrendszert kell kidolgozni és tudomásul kell venni, hogy az állam nem vonulhat ki a díjak támogatásából. Biztosítani kell a fogyasztók érdekképviseletét, és ezt a víziközmű-társulatok felvállalják. A társulati mozgalomnak jelentó's szerepe van abban, hogy a Balatonnál az ivóvízellátás fejlesztése befejeződött és mára az ellátottság 100 százalékos. Felhívta a figyelmet arra, hogy ehhez a lakosság hozzájárulása 50 százalékos volt. Hiányzik a törvény Várnagy László (OVF) szerint hiányzik a környezetvédelmi törvény, amely ösztönözné az önkormányzatokat a szennyvíztisztító telepek építésére és az állami támogatások odaítélését is segíthetné. Kissgyörgy Sándor (KTM) szerint a környezetvédelmi törvénynek mint kerettörvénynek lehetne jelentősége azáltal, hogy hozzá lehetne kapcsolni más rendeleteket is. A Balaton 7 régiójában a biológiai szennyvíztisztítást kell biztosítani, foszfor- és nitrogéneltávolítással. Folytatni kell a csatornázási programot, különösen a déli part nyugati részén. Megfontolandó dr. Vermes László ajánlása a természetes, biológiai tisztítást biztosító nyárfás, nádas és tavas szennyvíztisztításra vonatkozóan a Balaton vízgyűjtőjén. A kistelepülések egyedi szennyvíztisztítását segíthetnék elő ezek a rendszerek, (akár átmeneti megoldásként is) nem hátráltatva a regionális szennyvízelvezetés megvalósításának megkezdését. A természetes biológiai szennyvíztisztítás előnye, hogy a tisztítás mellékterméke nem kerül vissza a táplálékláncba. Hatékony vízminőség-javulás a meglévő szennyvíztisztító telepek intenzifikálásával és korszerűsítésével érhető'el. Ez az elsődleges cél! Ezután folytatódhat a program a főművi fejlesztésekkel. C3> ifj. PERECSI FERENC Vitaülés Tatán A vízrendezési rendszerek fejlesztési és rekonstrukciós programjának újraértékelési módszertana címmel vitaülést rendezett az OVF Vízkár-elhárítási Főosztálya május 4-én Tatán a 12 vízügyi igazgatóság vízrendezési szakágazatainál dolgozó munkatársak számára. A munkaértekezleten részt vett dr. Váradi József, a KHVM főosztályvezető-helyettese. A vitát dr. Szilárd György osztályvezető vezette. A vízrendezési szakágazat mintegy évtizede munkálkodik azon, hogy az állami művek fejlesztése és rekonstrukciója során—a felhasználható költségvetési források beszűkülése miatt — a beruházásokat olyan szakmai követelményrendszer keretébe sorolja be, amely a nemzetgazdasági hasznosság figyelembevételével gazdaságossági számításokon alapszik, és a síkvidéki, illetve a dombvidéki területek vízrendezettségi állapotát, a terület értékét is figyelembe vevő, egymással összevethető, számszerű mutatókkal jeleníthető meg. A fentiekkel kapcsolatos K+F munka eddigi eredményeit összegző három előadás hangzott el az értekezlet első részében. Dr. Varga István műegyetemi tanár előadásának legérdekesebb részeként ismertette a belvízrendszerek főműveinek fejlesztési hatékonyságát jellemző mutatórendszert, amelynek a kidolgozása főbefogadóhoz csatlakozó vízgyűjtőkre és azok főcsatornáira folyamatban van. Az újszerű mutatók elnevezése is szemlélteti, hogy a fejlesztések elbírálásánál a gazdaságossági szempontok elsődlegesek (szolgáltatási szintmutató, fajlagos hasznossági mutató, érdekeltségi mutató, fejlesztési igénymutató, főművi igénykielégítő képességi mutató). A belvízvédelmi beruházások gazdaságossági vizsgálatára egy számítógépes program készült, melyet a FETTVIZIG munkatársa Enyedi András mutatott be. Bodnár Gáspár a FETIVIZIG igazgatóhelyettese a beruházások rangsorolását segítő, a személyes szakmai tapasztalatokra is nagyban támaszkodó döntéstámogató rendszert, a BABA-programot ismertette. A beszámolók után a résztvevők szakmai vita keretében alkottak véleményt az elhangzottakról és általában a síkvidéki vízrendezés és vízkárelhárítás témaköréről. Visszatérő kérdésként foglalkoztak az állami szerepvállalás lehetséges és szükséges mértékével és hatásával, a működés (üzemelés, fenntartás, fejlesztés) feltételeinek megteremtését célzó intézkedések szükségességével. A vita végén dr. Váradi József a munka folytatásának fontosságát emelte ki, melynek keretében a PR-tevékenység nagy hangsúlyt kell hogy kapjon. Célként fogalmazta meg, hogy 1996 végére készüljenek el a belvízrendszerek teljesítőképességét és fejlesztési igényeit feltáró tanulmánytervek, melyek tematikája a most folyó kutatás eredményén kell hogy alapuljanak. CSERKÚTI ANDRÁS 9
