Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
került sor az Állami Számvevőszék bevonására, hogv megegyezés hiányában - a hasonlatnál maradva - “válóperes bírói" szerepben próbáljon meg igazságot tenni a két tárca között amit eredménnyel el is végzett. 2. A Környezetgazdálkodási Intézettől nem a tárca vonta el több ingatlan kezelői jogát, hanem egv kormánydöntés, amit a Miniszterelnöki Hivatal terjesztett elő, ugyancsak a “válóper" folyamaként. .Az államtitkár mindössze ennek végrehajtása érdekében tett intézkedéseket feladatkörében. .Az aktus egyébként nem csökkentette a “környezetvédelmi vagyonértékét", hiszen ellentétlezésként a KHYM más ingatlanok kezelői, illetve használatijogáról mondott le a javunkra, ami működési feltételeink lényeges javítását teszi lehetővé. Az átadott ingatlanra egyébként a KGI évek óta csak ráfizetett, hiszen üresen állt és csak fenntartási költségeket emésztett fel. Kétségtelen, hogv volt szó alapítványi hasznosításáról, ennek azonban még nincs meg a jogszabályi feltétele és a megtett lépés nélkül reális veszély volt a kezelői jog végleges megvonása. 3. Ami a Bős-Xagymaros kérdést illeti: fenn kell tartanom állításomat a Környezetvédelmi Bizottság felelősségéről, mind formai, mind tartalmi szempontból, mert kétségtelen, hogy a vonatkozó határozatokat a Kormány tárgyalási mandátumáról az Országgyűlés hozta; de azért nem mellékes - noha lehet, hogy’ ma már nem dicsekvésre alkalmas - az a körülmény, hogy ezek előterjesztője a Környezetvédelmi Bizottság volt. Természetesen, mint azt a bizottsági jegyzőkönyvek is bizonyítják, a bizottság egyes tagjait a döntésben eltérő felelősség terheli. A tartalmi felelősségre pedig maga dr. Rótt Nándor világít rá. Hadd idézzem múlt heti szavait “Egyszerűen nincs mód arra, hogy egy másik országban folyó tevékenységet meggátoljunk. És ehhez se a magyar parlamentnek, se a Magyar Köztársaságnak nincsenek meg az eszközei. Egy másik ország területén folyó építkezést nem lehet megakadályozni. Mindig egy hasonlatot szoktam mondani; hogy jön mögöttem valaki az utcán és tudom,hogy le fog ütni. De mindaddig, amig nem ütött le nem kiabálhatok még csak rendőrért sem, hogy kérem, most ez az úr le fog ütni, mert hiszen csak föltételezem róla, tie nem látom. Tehát ezeket az. akciókat. ezeket az egyoldalú akciókat előzetesen megakadályozni egyszerűen nem lehet." Étidig az idézet. Ha ilyen világos volt Rótt Nándor úrnak, - s néhány hangadó bizottsági tagnak —, hogy nincsenek eszközeink az építkezés leállítására, akkor miért nem vonták le annak konzekvenciáját? Az Elnök úr hasonlatát folytatva: ha tudom, hogy rablógyilkgos követ, akkor bölcs dolog-e tovább sétálni, kiprovokálva, hogy leüssenek? Es utána várni a hullaszállítókat, vagy - jobb esetben - a mentéiket és rendőröket? Nem okosabb-e felkészülni a támadás elhárítására, vagy egy lehetséges kisebb kockgázat elviselésére? A Bizottság mindkettőt elutasította. Látjuk, hová vezetett a mentalitás, amely arra alapozott, hogy lehet hogy leütnek, lehet hogy belehalok” de a bíróság úgyis elítéli a gyilkost és igazolja ártatlanságomat. Ennek az álláspontnak - az azóta sajnos bekövetkezett - veszélyére hívtam fel folyamatosan a Bizottság és a Parlament figyelmét. Sajnos, hiába. Ezt ugyanúgy jegyzőkönyvek igazolják, mint azt, hogy a “C” változatot a Bizottság egyes tagjai éppúgy irreális megoldásnak tartották, lekicsinyelték, mint az ügy zsákutcába juttatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Duna Kör. Joggal tehetném föl tehát én is a kérdést az Elnök úrnak, amit ő intézett Kulin Ferenchez a médiatörvény kapcsán: “Nem lehetett volna előre látni és elkerülni azt, ami megtörtént.” De nem teszem föl, mert az idézettel a választ Rótt Nándor úr maga megadta. 1993. 01. 10. vasárnap Kossuth Rádió Dr. Rótt Nándornak, az Országgyűlés Környzetvédelmi Bizottsága elnökének levele B. Király Györgyi főszerkesztő' asszonyhoz ”B.Király Györgyi f őszerkesztő részére! Vasárnapi Újság Budapest Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úr, a Vasárnapi Újság múlt heti számában elhangzott interjúval kapcsolatban helyreigazítást kért. A helyreigazító nyilatkozat számos pontjával lehetne vitatkozni. Itt most c sak azokra kívánok reflektálni, amelyek az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságára és személyemre vonatkoznak és kedvezőtlen vélemény kialakítására is alkalmasak. B. Király Györgyihez, intézett levelében a miniszter úr, a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrenc Iszerrel, illetve a Duna egyoldalú jogellenes elterelésével kapcsolatban azt írja: Ha világos volt Rótt Nándor úrnak és néhány hangadó bizottsági tagnak, hogy nincsenek eszközeink az. építkezés leállítására, akkor miért nem vonták le annak konzekvenciáit? A kérdésre, csak kérdéssel lehet válaszolni. Kérdem a miniszter urat, mik lettek volna a levonandó konzekvenciák? A miniszter úr többször is használt más sajtónyilatkozataiban hasonló ködös, meghatározatlan célzásokat. Tessék végre megmondani, mik lettek volna konkrétan ezek a konzekvenciák és mit kellett volna konkrétan csinálni? A továbbiakban azt írja a miniszter úr a folyó elterelést támadásként illusztráló hasonlatomra, nem okosabb-e felkészülni a támadás elhárítására, vagy egy lehetséges kisebb kockázat vállalására? Ismét itt a kérdés. Mit ért az alatt a miniszter úr, hogy felkészülni a támadás elhárítására? Vagy, mit ért egy lehetséges kisebb kockázat vállalása alatt? Tessék konkrétan megmondani, hogy mit kellett volna csinálni? A miniszter úr azt állítja, hogy ennek az álláspontnak az azóta sajnos bekövetkezett veszélyére hívta fel folyamatosan a bizottság és a Parlament figyelmét, sajnos hiába. Magam is szorgosan áttanulmányoztam a szó szerinti Országgyűlési Naplót és nem találtam nyomát annak, hogy miniszter úr az Országgyűlés plenáris ülsén, konkrét javaslatot tett volna bármire is. Nagyon örülnék, hogyha csak a figyelmemet kerülte volna el és ennek megtörténtét és tartalmát idézetekkel tudná igazolni. Annál inkább örülnék ennek, mert a miniszter úr állítása szerint ezt jegyzőkönyvek igazolják. Érthetelen számomra miniszter úr levelének a rádióműsorban elhangzott hasonlathoz, fűzött megjegyzése, mely szerint, ha tudom, hogy rablógyilkos követ, akkor bölcs dolog-e tovább sétálni, kiprovokálni, hogy leüssenek? Ez akár úgy is értelmezhető, hogy akkor, amikor egy nemzetközi jogellenes lépés ellen tiltakozunk, abba nem nyugodhatunk bele, akkor ezzel mi provokálunk? Ez. akként is magyarázható mintha mi lennénk annak az oka, hogy a Dunát elterelték. Vajon ez nem azoknak ad-e érvet a kezébe, akik a jogsértést elkövették?” 7
