Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
Hangulatok, Drávái beutazás 93. Még a „beavatottaknak” is csodás élményt és meglepetéseket ígér a folyó. Tavasszal üdítő frissességével, nyáron vizes bájaival csábítgat, ősszel színeivel és fényeivel kápráztat, de a téli időszak barátságtalan körülményei között is vonzóvá tudja tenni magát mértéktartó hűvösségével, jeges fehérségével. Annak, aki nem ismeri, felfedezésre váró vidék, annak, aki úgy hiszi, ismeri, a természetes vizek által nyújtható élmény legteljesebbjét adja. Rakoncátlan csikóként, önfejű, szabadelvű lányként is emlegethetnénk, hiszen nem tűri, Ш. nehezen viseli a „befogást”, útjának szabályozását, szűkebb mederbe való terelését. Inkább szeret kényelmesen elterülni, szabadon hömpölyögni, uralni teret-földet, építeni és rombolni zátonyt, partot, félelmetes táncot járni örvényeiben, magához ragadni és vonszolni vízbedőlt fákat-bokrokat, majd rövidebb vagy hosszabb út után terhét zátonyokra, hídpillérek körül lerakni, elhagyni, s megkönnyebbülten tovább siklani. A szép folyó, a magát megújítani képes kincs, sokféle szakmai, politikai, társadalmi megközelítések tárgya és kihasználatlan lehetőségek tárháza. Mást jelent a vízügyi szakember, mást a természetvédő, mást a politikus, mást az itt élő emberek számára. Hogyan vélekednek a folyó szerepéröl-jelentőségéről azok, akik itt élnek és azok, akik a folyóhoz hivatásuk alapján kötődnek. Erre kerestem választ riportalanyaimtól az 1993. évi őszi bejáráson. Az Őrtilos és Drávaszabolcs között megtett mintegy 166 km-es szakasz bővelkedett látnivalókban. A táj inkább nyár végi, mintsem őszi színeit mutatta, a zöldek sokfélesége és erőteljes sötét árnyalatai követelőzőén nyomták el az itt-ott kikandikáló sárga-barna-arany vagy ezüstös leveleket. Talán csak a madárvilág csendessége jelezte, hogy az itt tanyázók többsége már elindult melegebb vidékre. Üresek a parti fecskék fészkei a magas löszfalakban, és elköltözött tulajdonosaik aligha sejthetik, hogy a rétegben leomló partfal szálláshelyüket veszélyezteti. A Dráva veszélyes természetű, bő vízhozamú, ingadozó vízjárású folyó. Sebes folyása miatt ritkán fagy be. „Befagyasztását” előbb idézhetik elő azok a viták, eltérő álláspontok, amelyek a hasznosításáért, ill. érintetlen állapotának megőrzéséért folynak. A vízügyi szakember szemléje során megfigyeli a megépített műveket, azok funkcióképességét — a meder állapotát, a szabályozási vonalat —, a folyó ereje, ill. munkája következtében beállott változásokat, regisztrálja az elfajulásokat, a szükséges beavatkozásokat, a veszélyeztetett szakaszokat vagy pontokat. Ha a vízhozam, vízállás a bejáráskor magasabb a közepesnél, a helyzetről igazán csak a magas partok árulkodnak, minden mást elfed a víztükör és kajánul takargatja az esetleges szégyenfoltjait. Megbújnak a sarkantyúk, eltűnnek a vezetőművek, a meder-elzárások fölött csillogva fodrozódik a víz. Csak a parti füzesek mutatnak határozottságot stabil vonalvezetésükkel. Ilyenkor több idő jut általános témákra éppúgy, mint a szakmával kapcsolatos nézetek kifejtésére. Most sem történt másképp. Izgalmas témának ígérkezik mindig a Dráva hasznosítása, az ellentmondó érdekeltségek ütköztetése. Itt van mindjárt a Dráva - Duna Nemzeti Park „kérdésköre”. ZABCIC WLADIMIR oki. mérnök, a „Horvát Vízgazdálkodás” Közcélú Vízgazdálkodási Vállalat varasdi kirendeltségének vezetője úgy véli, hogy a magyarországi elképzelés, miszerint a Drávát teljes egészében érintetlenül kell hagyni, szinte kivitelezhetetlen. Ennek ellenére lehetnek és vannak is olyan Dráva-szakaszok, mint pl. a kriznicai holtág, amelyet vétek volna jelenlegi állapotában nem megőrizni, vagy például a csambinai környezet a Répási tölgyerdő szomszédságában. Úgy gondolja, ki lehet választani olyan részeket a folyón, ahol a természetvédelmi aspektusoknak hansúlyozottabb helyet, Ш. elbírálást kell adni. Ezeket a szakaszokat kétoldalú megbeszélések alapján kell meghatározni. Az embert nem lehet erről a vidékről kizárni, s az itt folyó tevékenységeket sem lehet beszüntetni. Világosan látni kell azt is, hogy a drávai eddigi beavatkozások is csak a legszükségesebb védelmi akciókra irányultak. Elismerte ugyanakkor azt is, hogy az erőművek a folyó életébe komoly beavatkozást jelentenek. Hangsúlyozta, hogy kiegészítő intézkedésekkel-munkálatokkal a környezeti esetleges káros hatások minimalizálhatók. Hogyan viszonyulnak a horvátországi „zöldek” az erőművi programokhoz? - kérdeztem. A zöldek szerepe nem meghatározó, kormányzati szerepkörrel nem rendelkeznek. A természet- és környezetvédők érdekeiket tulajdonképpen a törvényi szabályozás útján, ill. a törvények betartásán keresztül tudják érvényesíteni. A törvények sokoldalú tudományos elővizsgálatot és környezeti hatástanulmányt írnak elő, mely nélkül az engedélyezési procedúrában egy terv elfogadása elképzelhetetlen. Nagyon fontos ebben a folyamatban a „0" állapot rögzítése, majd a tervezett létesítmények környezetre gyakorolt hatásának vizsgálata, a kompenzációs megoldások meghatározása, a megépítésük után pedig a hatások-funkciók nyomon követése, kontrollja. Ez a vizsgálat nemcsak a vízügyi, hanem egyéb létesítményeknél is kötelező. Szappanos Ferenc, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője úgy látja, hogy „a Dráva hasznosításával kapcsolatban a két ország között korábban kialakult egyetértés lényegében megszűnt, ma a horvátok az energiatermelést szorgalmazzák, a magyar álláspont a folyó mostani, természetes állapotának megőrzését célozza. Ez az állapot azonban már ma sem „természetes”, mert — ahogy mindig is — integrálja a folyó vízgyűjtőjén, a folyó mentén, de magában a mederben végzett emberi beavatkozások hatásait is. A Drávánál is előállt új helyzetben közösen kell meg határozni a folyó használatával, hasznosításával és szabályozásával kapcsolatos feltételrendszert. A még most is érvényes szabályozási koncepció pl. hagyományosan az árvizek, a hordalék és a jég levezetését, valamint a hajóút biztosítását tekintette fő szempontnak, az újabb igények (energiahasznosítás, parti szűrésű vízkészletek kiaknázása, természetvédelem, rekreáció) azonban ennek a koncepciónak egyfajta átértékelését, újrafogalmazását kívánják. Ez széleskörű és nem halasztható együttműködést igényel a környezetvédelmi, a természetvédelmi és vízügyi szakemberektől a Dráva két partján. Itt nem lehet tabutéma még a vízlépcső sem! Nem tudom az olyan megközelítést elfogadni, amely fekete-fehér kategóriába sorolja a világ történéseit és más árnyalatot nem ismer. Ezzel szemben azt mondom, hogy vannak jól és rosszul eltervezett, megépített művek az élet valamennyi területén. A gondos előkészítésnek, a hatástanulmányoknak éppen az a céljuk, hogy egy közösen meghatározott, elérendő cél hátrányos hatásait olyan szinten minimalizálja, amely a környezet számára még elfogadható.” „A viták során a vízügyi szakembereknek a szakmai tájékoztatásban lehet nagy szerepük. El kell látniuk a szükséges információkkal a hivatalosan tevékenykedő természetvédelmi szervezeteket, társadalmi mozgalmakat és a több évtizedes kétoldalú vízügyi kapcsolatok segítségével a természetvédő szervezetekkel való találkozásokat is elősegíteni. Két dolgot szeretnék itt hangsúlyozni. Ha valahol egy vízlépcsőt építenek, az a folyó meghatározott szakaszán idéz elő változást, amennyiben betartják az üzemrendet, az olyan üzemrendet, amely követni tudja a természetes vízjárást. Ez esetben a változtatás lényegében a tározó bögéjére teljed ki, ill. részben a vízállásokra és a vízminőségre a tározótér18
