Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
ben, de nem okoz mélyreható változásokat, pl. a vízlépcső alatti folyószakaszon. Mindaddig, amíg pl. a dubravai, tehát a legalsó horvát erőmű üzemeltetésénél nem tudunk egy kiegyensúlyozott üzemrendet betartani, betartatni, a kedvezőtlen hatások — a vízállásingadozások következtében — fennmaradnak, melyek ellenérzéseket és vízlépcső-ellenességet váltanak ki. A Dráva mentén eredményes tárgyalásokat akkor folytathatnak a vízügyi és más szervek a természetvédőkkel, ha képesek a műveknél (a legalsó vízlépcsőnél) a természeti viszonyokat követő lefolyást (vízhozamot) elérni. Az ellenérzések, a bizalmatlanság leküzdése csak jó példákkal csillapítható. Ezért fontos a hatástanulmányban minden körülménnyel számolni, olyan megoldást találni, amely meg tudja őrizni a folyó jellegzetességét, amely az erőmű tározóterében képes létrehozni egy új életminőséget az élővilágban és a környezetben is. Tárgyalóasztalhoz leülni csak ezzel a felkészültséggel szabad. Az energiatermelést nem szabad az egyéb szempontok fölé helyezni. György Béla, a VÍZIG pécsi műszaki igazgatóhelyettese arra emlékeztetett, hogy szakmai meggyőződésünk elővezetésekor figyelembe kell venni és számolni kell a társadalmi környezettel is. Nem szabad a vitás kérdéseket egyoldalúan megközelíteni, minden partnernek új minőségeket kell keresni, mellyel meg tudja nyugtatni a környezetet és megnyerni a politikát. A vízgazdálkodás a legnagyobb környezetvédőként kell hogy színre lépjen, hiszen eddigi tevékenységét is a természetes feltételek megőrzése iránti törekvés és tisztelet jellemezte. RIBARIC ZVONIMIR építési technikus a „Horvát Vízgazdálkodás” Közcélú Vízgazdálkodási Vállalattól 1993. 01. 01.-től kivált Vízépítés Kft. munkavezetője, motorcsónakunk kormányosa 1969 óta dolgozik a határ menti folyókon, a Murán és a Dráván. Véleményének így adott hangot: „A vízlépcső új elem a környezet és az ember életében. Szükségünk van életünkben az energiára. Ez itt van, a természet adja, ki kell aknáznunk. Nem húzódhatunk vissza, mint az ősemberek a barlangjaikba, nem kívánjuk elhagyni őseink földjét, szőkébb hazánkat, itt akarunk élni, dolgozni, gazdálkodni és életszínvonalunkat tovább fejleszteni. Ezért hajlandók vagyunk a vízlépcső okozta változásokhoz is alkalmazkodni — vagyis elfogadni a mikroklíma, a talajvíz szintjében történt változásokat — s üdvözölni a kompenzációs megoldásokat (korszerű vízellátó és vízelvezető rendszereket). A kezdeti idegenkedés feloldódik az új minőségek megtapasztalása kapcsán. A tározó tavak mellett — erőművi környezetben — a szabadidő eltöltésére alkalmas központok, üdülőfaluk alakulnak ki, ahol élénk tevékenységek folynak, horgászegyesületek és nautikái klubok működnek. Magam is ilyen klubnak vagyok a vezetője. A tározó tó pedig egy horgászparadicsom, ponty, harcsa, süllő mind megtalálható benne. Az ember mindig is vonzódott a vízhez, a víz jelenti számára az életet, szüksége van arra, hogy azt közvetlenül elérhesse és használatát senki és semmilyen szervezet ne akadályozza. PLECSKÓ MIHÁLY munkavezető' 14 éve nyugdíjas, egész életét a folyón, vagy a folyó közelében töltötte, szerelmese a Drávának, a vízvári őrház (jelenleg a természetvédők tulajdona) gondnoka, a változásokat a folyón a következő aspektusból látja: „A környezetet a folyónak ezen a szakaszán (Dráva felső szakasza) az erőművek miatti napi vízellátás-ingadozása változtatta meg. Az erőművek előtti napi 20 cm-es vízállás ingadozással szemben most akár 1-1,20 m-es ingadozás is tapasztalható. Ez kedvezőtlenül hat a halállományra, a halak természetes szaporodását veszélyezteti, s az ívásra alkalmas mellékágak vízpótlása is kedvezőtlen.” Mekkora itt a lakossági érdeklődés a horgászat, a mellékági halászat iránt? — kérdeztem. „Sajnos ezek a tevékenységek az utóbbi időben üzletszerűvé váltak. Az idejárok többsége minél több hasznot akar kihúzni belőle. Szakértelem nélküli rablógazdálkodást folytatnak. Sokan „gereblyéznek”, „szigonyoznak”, de a tilalmi időket sem tartják be. Horgászat helyett halászat folyik, s a 60 km-es szakaszra beosztott egy ellenőr nem tud rendet tartani. Vélemények-érdekek egész sorát vonultathatnám fel, ha kérdéseimmel a bejárás többi résztvevőjét is megszólaltattam volna. A folyó csendes, alig van rajta élet, néhány helyen kavicskitermelés folyik, vagy erdészeti faanyagot szállítanak, illetve köteles kompokon jutnak el a földművelők a folyón keresztül a túloldali termőföldjükre. Feledésbe borult az az időszak, amikor a folyón gabonát és sót szállítottak a Stájer-hegyek közé, hogy onnét kővel és fával megrakodva ereszkedjenek alá a dereglyék. Brezovics Miska bácsitól, felsőszentmártoni munkavezetőtől hallottam a drávai hajóvontatókról, akik akárcsak volgai társaik, nótával és ütemes kiáltásokkal kísérték a keserves munkát. Az első világháború kezdetéig élénk hajóforgalom volt a Dráván. Ennek köszönhette a régi Barcs városias jellegét. A parton hatalmas tárházak épültek, virágzott a városban az ipar és a kereskedelem, a csendes a vidék. A folyami hajózást ma jelek irányítják és a VÍZIG által végzett hajóútkitűzés egészen a 185. fkm-ig teszi lehetővé a biztonságos közlekedést. A hajóút váija-hívogatja a potenciális használóit. Barcs alatt a Dráva folyammá szélesedik. Partját galériaerdők kísérik. A sűrű ihar- és égerfák közül hatalmas szilfák és mocsári tölgyek magasodnak. Olyan kihalt a táj, mintha őserdőben vagy tengeren járnánk. A parton a bokrok között néha felbukkan egy-egy magányosan gubbasztó horgász. A Drávára sokféleképpen néz az ember: Tüskés Tibor pécsi író így írt róla útijegyzetében: ,,A horgász az úszó rezdülését, a halász a varsa helyét lesi. A vízgazdálkodási szakember gátakkal, művekkel tereli a folyót, hogy ne okozzon árvizet. A határőr szolgálatot teljesít a partján. A lakosság strandolási helyeket keres magának. Aki az idegenforgalmat akarja fellendíteni, az a turizmus kiaknázható lehetőségeit kutatja. A fáradt, meggyötört ember a csend oázisát találja meg itt.” A Dráva - éppen határfolyó jellege miatt - ma még sok tekintetben inkább lehetőség, mint feltárt és minden részében kiaknázott érték. A folyó valódi jelentését még nem találta meg. Arra vár, hogy fölfedezzék. Pécs, 1993. november 8. Lovretity Mária VÍZIG, Pécs 19
