Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
KÖSZÖNÖM BIZALMAT ÉS A TÜRELMET! Beszélgetés dr. Szlávik Lajossal, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Bajai Vízgazdálkodási Intézetének igazgatójával. DR. SZLÁVIK LAJOS 1993 JÚLIUSÁBAN KERÜLT A BAJAI VÍZGAZDÁLKODÁSI INTÉZET ÉLÉRE. AKKOR AZT ÍGÉRTE, HOGY A HELYZET MEGISMERÉSÉT KÖVETŐEN SZÁMOT AD TAPASZTALATAIRÓL ÉS FELVÁZOLJA AZT A PROGRAMOT, MELYET MEGBÍZATÁSÁNAK HÁROM ÉVÉRE VÁLLALT, S MELY A LEJÁRATKOR SZÁMON KÉRHETŐ. MIVEL ÚGY GONDOLJUK, HOGY LAPUNK OLVASÓIT IS ÉRDEKELHETI, MI IS TÖRTÉNIK A VÍZÜGY EGYIK LEGNAGYOBB OKTATÁSI INTÉZMÉNYÉBEN, AZ ÚJ IGAZGATÓ ELKÉPZELÉSEIRŐL INTERJÚSOROZATBAN SZÁMOLUNK BE. Dr. Szlávik Lajos alapos ember, aki nem szokott ,,beleugrani” olyan vállalkozásokba, melyeknek nem tud megfelelni. A vízügyi igazgatói teendőket vállalva korábban is alaposan tájékozódott. Most is így történt? Az elképzelések során igyekeztem széleskörűen tájékozódni. Megismerkedtem a főiskola, az intézet működésének alapdokumentumaival, számos egyéb anyagot is átnéztem, egyenként és kisebb csoportokban egy sor beszélgetést folytattam, javaslatokat kértem. Mindezeket próbáltam összefoglalni és elgondolásaimmal, javaslataimmal kiegészíteni. Világéletedben gyakorlatias ember voltál. Vajon ez a jó tulajdonságod jellemzi az általad elképzelt oktató-nevelő programot is? Az oktató-nevelő munka terén a legfontosabb célkitűzések a képzés gyakorlatias jellegének további erősítését, az önálló üzemmémöki tevékenységre való felkészítést tekintem. Fontos feladatnak tartom, hogy az intézet oktatási munkája szellemi síkon két szempontból is versenyképes legyen: egyrészt a kül- és belföldi intézményekkel, másrészt pedig a gyakorlat diktálta igények, fejlődés követelményeivel. A végzett hallgatókat fogadó munkahelyek jellege az elmúlt egy-másfél évben igen gyors ütemben változott meg. A gyakorlatba való beilleszkedés „hagyományosnak” mondható útja (a kivitelezésben kezdeni, gyakorlati ismereteket szerezni, majd egy-egy szervezeten belül hosszabb szakmai fejlődési utat végigjárni) általában nem követhető. Sokan mondják, hogy nem lesz utánpótlás felsőfokú vízügyi végzettségű szakemberekben. Te honnan számítasz jelentkezőkre? Véleményem szerint a jövőben elsősorban a kis szervezetek és az önkormányzatok részéről jelentkezik majd az eddigieknél nagyobb igény az üzemmérnökök alkalmazására. Ez azt vonja maga után, hogy a végzett hallgatók komplexebb feladatok megoldására kell hogy képesek legyenek, bővebb, új ismeretekkel kell hogy rendelkezzenek. Ebből a szempontból is előnyös az intézetben megkezdett egyszakos képzés. Azzal is számolni kell, hogy a végzett hallgatók szakmai életpályájuk során majd az eddigieknél sokkal nagyobb mobilitásra kényszerülnek. Korábban azt képzelték, hogy a főiskoláról, egyetemekről azonnali munkára fogható (kész) szakembereknek kell kikerülni. Úgy tudom, te sohasem osztottad ezt a nézetet. így van ez? Úgy gondolom, nem lenne helyes azt célként kitűzni, hogy egy műszaki főiskoláról a gyakorlati feladatok azonnali megoldására képes üzemmérnökök kerüljenek ki. Konvertálható tudású szakemberek iránt van nagy igény, vagyis az egyre jobban specializálódó világban a hallgatók számára interdiszciplináris tudást kell adni és megtanítani őket a specializálódás módszertanára, illetve annak elsajátítására. Sokan azt állítják, hogy a felsőoktatás eddigi gyakorlatában nem igazán volt jelen a problémamegoldó készség fejlesztése, így a kikerült hallgatók szinte tanácstalanul álltak egy-egy feladat előtt, nem tudván vele mit kezdeni. Igen, magam is tapasztaltam ezt a jelenséget, ezért igen lényeges elvnek, oktatási-nevelési szempontnak tartom a hallgatók problémamegoldó készségének kifejlesztését, önálló mérnöki munkára, felelősségvállalásra való nevelését. Elengedhetetlennek tartom a hallgatók szóbeli és írásbeli kifejezőkészségének fejlesztését, amelyet, egyrészt a szaktárgyak keretében az ott alkalmazott oktatási és beszámoltatási módszereken keresztül kell elérni, másrészt az ilyen ismereteket nyújtó és készséget fejlesztő fakultatív tárgy keretében lehet megvalósítani. Mi a véleményed az egyes szaktárgyak összetételéről és a tantervről? A vizes szaktárgyak összetétele és tanterve - véleményem szerint - ötvözi az itt folyó üzemmérnöki képzés évtizedes tapasztalatait és a gyakorlati igényeket is. Ez utóbbiakhoz még jobban alkalmazkodva - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - a fakultatív tárgyak rugalmas alakítását látom célravezetőnek. Környezetvédelmi ismeretek oktatása ma hazánkban több felsőoktatási intézményben, különböző formában és irányultsággal folyik. Úgy gondolom, hogy a Bajai Vízgazdálkodási Intézetben, az építő üzemmérnöki szakon folyó képzés során, az egységes vízi és környezeti szakirány tanterve keretében az a cél, hogy a hallgatók a környezetvédelem műszaki-technikai alapismereteit és alapszemléletét - különösen a vízhez, vízi környezethez kapcsolódóan - elsajátítsák, és ehhez valósuljon meg a tananyagban, az oktatás során a környezetvédelem ökológiai és műszaki vonatkozásainak integrációja. Fontos feladatnak tekintem, hogy az Intézet valamennyi hallgatója tanulmányai során - a tárgyi tudáson túlmenően - egységes ökológiai szemléletet szerezzen. Ez természetesen szorosabb belső együttműködést, együttgondolkodást igényel a tanszékek között, különösen a tanterv-egyeztetési kérdésekben. Úgy gondolom, erősíteni kell azt a megkezdett irányt, hogy a hallgatók - az intézetben, az első - harmadik félévben megszerzett megfelelő színvonalú előtanulmányokra építve -részben szaba-8
