Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
A tanulmányút tapasztalatai Abból kiindulva, hogy a hazai közműves vízellátás és csatornázás területén elindult változások iránya végkifejletében leginkább a Franciaországban található viszonyokhoz, mint modellhez hasonlítható, a tanulmányút során szerzett közvetlen információk és tapasztalatok alapján - az itthoni teendők meghatározása érdekében - a következők javasolhatók: 1. ) Ki kell dolgozni a közműves vízellátás és csatornázás távlati (a szociális piacgazdaság keretei között eredményes működést biztosító) koncepcióját. Ebben meg kell határozni a víziközmű-ellátás felelősségén túl az azok tulajdonlásában elérendő megoldást. A közmű tulajdonosi kérdésének meghatározásán túl meg kell jelölni azok működtetésében a szakmailag, gazdaságilag kívánatos struktúrát. 2. ) A távlati koncepció elkészítése és elfogadtatása mellett ki kell dolgozni -a jelenlegi hazai viszonyok és a prognosztizálható fejlődési szakaszokhoz igazodóan - az idevezető, még mindig átmenetinek tekintendő egyes fázisokat, lépcsőket. A jelenlegi helyzet ugyanis nem ad lehetőséget a végső megoldás azonnali, gyors bevezetésére. Ennek eléréséhez folyamatos átmenet, hosszabb fejlődési szakasz szükséges. 3. ) A távlati cél és az ahhoz vezető fejlődési lépcsők meghatározásával, megismertetésével és elfogadtatásával lehet csak remélni, hogy a mai ismeretekkel hozott döntések (intézkedések) az elérendő célt szolgálják. Ennek hiányában nem tartjuk elképzelhetőnek olyan műszaki, gazdasági és jogi szabályozás megalapozását, illetve annak a gyakorlatát, mely - főleg piacgazdasági viszonyokat feltételezve - a távlati koncepció megvalósítását eredményesen segítené. Ez esetben pedig nagyon komoly áldozatokkal kell számolni, bizonyos időszakokban a szolgáltatás ellehetetlenülése is (ilyen vagy olyan okokból) bekövetkezhet. Ezt pedig mindenképpen el kell és el is lehet kerülni. Hazai ismereteink és a szakmai tanulmányút tapaszatalatai alapján a távlati cél, koncepció és az annak egyes megvalósítási fázisainak meghatározásához a következők figyelembevétele ajánlható: Annak ellenére, hogy a jelenlegi helyzetben és még több évig (a századfordulóig feltétlenül) hazai viszonyaink között a regionális víziközműveket illetően az állam tulajdonosi szerepének vállalása nem nélkülözhető: távlatilag minden víziközmű várhatóan az önkormányzatok, illetve azok csoportjainak tulajdonába kerül. Az állami tulajdonlást mind addig fenn kell tartani, míg a nagytérségi rendszerek által ellátott önkormányzatok - saját elhatározásból és önkéntes alapon működő - társulása, mint tulajdonosi szervezet a mostani állami feladatokat felelősséggel át nem tudja vállalni. Az érintett önkormányzatok erre csak akkor lesznek felelősséggel képesek, ha egy-egy nagytérségi víziközmű rendszerről ellátott települések érdemi, speciálisan erre a feladatra orientált és tulajdonosi jogokkal és felelősséggel felruházott társulása jön létre. (Lásd a Franciaországban működő önkormányzati szindikátusokat) Ezt nem helyettesítik, - sőt ennek még első lépését sem jelentik - az eddig hazánkban létrejött különböző önkormányzati szövetségek. Ezek ugyanis döntő mértékben nem gazdasági feladat megoldására, hanem érdekképviseleti célból jöttek létre, másrészt bizonyos térségek teljes területfejlesztési kérdéskörével - de nem tulajdonosi felelősséggel - foglalkoznak. Az előzőkből következően úgy látjuk, hogy a végső, távlati célként megfogalmazható víziközmű-tulajdonos: az önkormányzat, illetve a nagytérségi, regionális rendszerek esetében azok célorientált, társulása lesz. A mai vegyes (állami, önkormányzati) tulajdonlást addig szükséges fenntartani, amíg az előbbiekben részletezett önkormányzati társulások létre nem jönnek. Ezek érdemi, tulajdonosi szervezetek mielőbbi létrejöttét elő kell segíteni, mivel jelenleg az önkormányzatoknál nem az integrálódás, hanem sokkal inkább az egymástól való elkülönülés a jellemző tendencia. A társulás ösztönzésére nyilván többféle lehetőség és eszköz is alkalmazható. Magunk részéről eredményesnek tartanánk pl.: célra orientált szakmai tapasztalatcserét az önkormányzati vezetők részére (ilyenre lehetőséget biztosítottunk, amikor a francia partnerek látogatására meghívásunkra sor került). Másrészt meggondolandó a jelenleg állami tulajdonban maradó, a regionális víziközművekhez kapcsolt belső települési elosztóhálózatok a rendszer által érintett összes önkormányzat közös tulajdonába adása. E vagyon eszmei értéke meghatározható, s mint közösségi eszmei tulajdon kezelhető is. A külföldi kitekintés és a közművagyon egy részének ilyen módon való közösségi tulajdonba adása minden bizonnyal meggyorsítaná az önkormányzatok részéről kívánatos, érdemi célra orientált tulajdonosi közösségek létrejöttét. A közművagyon tulajdonosi kérdéseivel egyenrangúan, egyidejűleg és azzal összhangban feltétlenül szükséges foglalkozni a működtetés, az üzemeltetés kérdéseivel. így elkerülhető az a nemkívánatos helyzet, ami ez évben spontán módon - a nem átgondolt jogi szabályozások következtében - e területen kialakult. Előre látható ugyanis, hogy mindez az illetékes minisztériumnak, mind az önkormányzatoknak de leginkább a fogyasztóknak még nagyon sok kellemetlenséget okozhat. A végső, távlati tulajdonosi helyzetből kiindulva lehet a közművek üzemeltetésére, működtetésére vonatkozó optimális megoldást meghatározni, s annak kialakítása érdekében tevékenykedni, illetve bizonyos intézkedéseket előkészíteni és különböző módon érvényesíteni. A Franciaországban szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a közműtulajdonos önkormányzatok egy része várhatóan saját, aránylag kis szervezetükkel oldják meg a működtetést. Ez a tendencia valószínűleg hazai viszonylatban sem lesz elkerülhető. De az utóbbi húsz évben jellemző és egyre erősödő törekvés: az önkormányzatok, illetve azok szindikátusai részéről a vállalkozás keretében végzett üzemeltetés; a nagy mértékű, jelentős tőkeerővel és szakmai referenciákkal rendelkező magántársaságok, vállalatcsoportok térnyerése. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a mai hazai helyzet alkalmas egy ilyen minden érintett és érdekelt fél számára megnyugtató üzemeltetői háttér kialakítására. A továbbra is többségi állami tulajdonba maradó vállalatok (regionális vállalat) fokozatosan alkalmassá tehetők arra, hogy egy tiszta önkormányzati közművagyon többségének üzemeltetésére sikeresen vállalkozhassanak. E vállalatok ugyanis első lépésben az állami közműveket üzemeltetik és szerződéses viszonyban az önkormányzati közművek üzemeltetésére is vállalkoznak. Ezen vállalkozás keretében szerzett tapasztalataik, valamint az átalakulásukat követő privatizáció, szakaszban bevonható külföldi tőke és ismeretek birtokában jó eséllyel pályázhatnak további üzemeltetési feladatokra. Ennek során újabb területek közműveinek üzemeltetését szerezhetik meg, integrálhatják a most atomizálódó szervezeteket is. Ahhoz, hogy ezt eredményesen megoldhassák, meg kell őrizni jelenlegi stabilitásukat, tőkeerejüket, a vállalkozás szempontjából fontos egyéb tevékenységeiket, rugalmasságukat; egyszóval minden e tekintetben előnyös adottságaikat. Természetesen az előzőkben ismertetett elképzelések megvalósítása csak akkor remélhető, ha az általunk javasolt távlati koncepció összeállítása és elfogadása megtörténik. Biztosak vagyunk abban, hogy az előbbiekben ismertetettek megvalósítása a jelenlegi helyzetben nem könnyű, sok nehézségbe ütközik. A ma ismert és érvényes jogi szabályozás is számos akadályt képez. Mindezek elemzésére e beszámoló keretében nem volt módunk. Amennyiben azonban javaslataink érdemi érdeklődésre tartanak számot, a részletkérdések feltárásában és kidolgozásában készséggel működünk közre. Topscháll József igazgató 7
