Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
Topscháll József A FRANCIA MODELL Egy szakmai tanulmányút tapasztalatai Az elmúlt hónapokban sikerült közelebbről megismerni - s, így már egész másként látjuk - az ún. „francia modellt”. A most megismert részletekkel világossá váltak ennek előnyei, a modell zavartalan működéséhez szükséges alapfeltételek. Ez alapján reálisabban ítélhetők meg hazai alkalmazásának jelenlegi korlátái, valamint az ezek kiküszöbölésével kapcsolatos teendők. A szakmai út számunkra legfontosabb eredménye az, hogy elég alaposan sikerült tanulmányozni és megismerni a vízellátási és csatornázási szolgáltatás egyik - és az utóbbi időben egyre inkább tért nyert-formáját: a szerződéses, vállalkozási alapon történő üzemeltetést. E tevékenység egyes részleteit is megismerve itthon, saját vállalatunkjövőbeni tevékenységének alakításánál ezek a.tapasztalatok megfelelően hasznosíthatók. Franciaországban a víziközművek tulajdonát ma jellemző viszonyok több miút 150 éves fejlődés eredményeképpen alakultak ki. E közművek kivétel nélkül az önkormányzatok tulajdonában vannak. Kezdettől fogva - egy bizonyos fejlődési szakasz eléréséig - a víz- és csatornalétesítményeket az önkormányzatok szervezetei, vállalatai üzemeltették. A vízigények és helyi vízkészletek közötti anomália jelentkezése - a szükségessé váló térségi vízellátó rendszerek megvalósítása - létrehozta az érdekelt önkormányzatok önkéntes összefogásának igényét: szindikátusok jöttek létre. Ezek az esetenként több mint száz önkormányzatot is magában foglaló tulajdonosi szervezetek speciálisan az adott feladat (tehát a vízellátás) megoldására jöttek létre. A szindikátus mint effektiv tulajdonos, képviseli tagjainak érdekeit, dönt a fejlesztés és a működtetés minden kérdésében. A nagyobb térségeket ellátó rendszerek lérejöttével - illetve a mind tőkeigényesebb beruházással járó egyedi fejlesztések következtében - nyertek teret a víziközművek működtetésére vállalkozó magánvállalatok, s ezek ma már egyre több egyedi vízellátással rendelkező önkormányzat esetében is elnyerik az üzemeltetést. Az európai léptékkel mérve is nagy magánvállalatok, (vállalatcsoportok) jelentős szellemi tőkéjük, nemzetközi tapasztalataik, koncentrált technikai bázisuk, tőkeerősségük és - széles skálán mozgó, a víziközmű-fejlesztéseket és rekonstrukciókat eredményesen megoldani képes - saját szervezeteik révén az önkormányzatok és a szindikátusok (tulajdonosok) szemében biztonságot, szakszerűbb, színvonalasabb és gazdaságosabb szolgáltatást nyújtó partnert jelentenek, mint saját kis szervezeteik. Ugyanakkor víziközművek üzemeltetésére vállalkozó cégek felismerték: e területen hosszú távú szerződések révén tisztes profithoz juthatnak, ezért vállalkozói magatartásukat a rendkívüli rugalmasság, a megrendelő igényeihez való alkalmazkodás (és a cégek közötti éles verseny) jellemzi. Nem véletlen tehát, hogy szerződéseikben szinte minden elképzelhető konstrukcióban a megrendelő kívánságához alkalmazkodnak. E nagy vállalatok alaposan és részletesen készítik elő szerződéseiket. Ezzel - a gazdasági megfontolásokon túl - elsődleges céljuk az, hogy a megrendelővel a későbbiek során a szerződésértelmezési vitákat (és az abból származó jövőbeni kellemetlen hatásokat) elkerüljék. Amennyiben egy korábban önkormányzati szervezettel működtetett víziközmű-üzemeltetés elnyerésére kerül sor, úgy minden tekintetben alkalmazkodnak az önkormányzat egyéb igényeihez is. (Pl. munkaerő-foglalkoztatás, személyi kérdések stb.) A helyzettől függően alakítják ki a működtető szervezetet. Általában átveszik a korábbi önkormányzati szervezet állományát és általában a vezetésben sem változtatnak. Nagyobb város esetén (lásd: Orleans) igény szerint áthelyezik a Regionális Központ székhelyét is. Lyon és térsége esetében az SDEI csatlakozását a vállalatcsoporthoz önálló vállalatként biztosították, mivel ez volt a szindikátus és az érintett önkormányzatok igénye. Általában az ún. AFFERMAGE típusú szerződés szerinti vállalkozásra törekszenek. Jelenleg ez képezi a szerződéses állomány meghatározó volumenét. A cégek tevékenységében a nagyon alapos szerződés-előkészítés és annak korrekt és rugalmas teljesítése mellett kiemelt fontosságú az ügyfélszolgálat. Ez teljesen érthető, hiszen a vízdíjak realizálása minden esetben a végső fogyasztótól függ, másrészt a fogyasztó mint választópolgár közvetetten befolyással van egy következő megbízás elbírálására is. A szerzett tapasztalatok a két ország gazdasági fejlettségében meglévő különbségek miatt nem mindenben adaptálhatók. Érdemes megemlíteni, hogy míg az alkalmazott díjakban 50-100% eltérés tapasztalható, addig a jövedelmek között több mint tízszeres különbségek vannak. Mindez pl. a díjak beszedésében más filozófia szerinti megoldást jelent. Ennek ellenére megszívlelendők azon technikák, melyeket a miénknél jóval színvonalasabb és sokkal inkább „fogyasztócentrikusabban” alkalmaznak. Tény, hogy e tevékenységet sokkal kedvezőbb viszonyok és társadalmi megítélés, támogatottság mellett végezhetik. A jövő szempontjából érdemes röviden megemlíteni azokat a tényezőket, melyek a jelenlegi hazai viszonyoktól jelentősen különböznek, viszont számottevően befolyásolják a szolgáltatás önköltségét. Ezek részben általános gazdasági, pénzügytechnikai és a tevékenységet érintő szabályozási (jogi, műszaki) körbe tartoznak. A meglátogatott cég általános gyakorlata, hogy a lakossági vízmérőket évente egyszer olvassa le: az éves esedékes vízdíjat két számlában érvényesíti. Ezt lehetővé teszi a lakosság fizetőképessége, valamint a cég tőkeerőssége, likviditási helyzete. A szolgáltatást végzőknek törvényes joga van a szolgáltatás ellenértékét ki nem egyenlítő fogyasztó esetében a szolgáltatás kikapcsolására, illetve szüneteltetésére. Más kérdés, hogy ilyen eset elenyésző számban fordul elő, s a tapasztalataik szerint a második felszólítás után a fogyasztó számláját rendezi. Kivételes esetként az fordul elő, hogy a kikapcsolás bejelentése, illetve kétórás szüneteltetés hozza meg az eredményt. Általában nem kell vagy nem is alkalmaznak kikapcsolást magánfogyasztók esetében. Nem fizető vállalkozó esetén a kikapcsolást az önkormányzat döntésétől függően alkalmazzák. A vízmérők időszakos hitelesítésére, illetve cseréjére kötelező jellegű előírás, szabályozás nincs. Azt a gyakorlatot követik, hogy a vízmérők cseréjét átlagosan 10 év után végrehajtják, mivel ezt követően már számottevő értékesítési kiesés keletkezne. A francia viszonyok között - ahol a készpénzforgalom a gazdaságban minimálisra csökkent - a vízdíjszámla kiegyenlítése rendkívül egyszerű. A vízdíjszámlán lévő meghatalmazás - mely egyben a követelés elismerését is jelenti - aláírásával és visszaküldésével az azon szereplő összeget az ügyfél számlavezető pénzintézete teljesíti. Emellett természetesen mindenféle fizetési módot (készpénz, csekk, stb.) lehetővé tesznek, de ezek száma elenyésző. Figyelemre méltó az is, hogy az önkormányzatokkal az üzemeltetésre kötött szerződés külön tartalmazza a vízműhálózaton lévő közösségi fogyasztóhelyek és szerelvények (tűzcsapok, közkutak, nyilvános WC-к stb.) üzemeltetését és karbantartását. így a vízszolgáltatás önköltségében (a díjban) ezek a ráfordítások nem jelennek meg. Meg kell említenünk a díjmegállapítás, -képzés alkalmazott rendszerét. A szerződésben szereplő díj természetesen megállapodás kérdése, de annak képzésére, illetve karbantartására országosan ajánlott számítási formulát (képletet ) alkalmaznak. Ezen túl lehetőség van - a formulában figyelembe nem vett tényezők esetében - a jelentősebb változások későbbi érvényesítésére (pl. a szolgáltatás volumenének, minőségének változása és a fogyasztás jelentősebb csökkenésének esetén). 6
