Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
MAGYARORSZÁG VÍZÜGYI POLITIKÁJA A vízügyi politika az országos politika egyik részterülete. Feladata - leegyszerűsítve - az, hogy foglalja keretbe - ha úgy tetszik, határozza meg - azokat a magatartásformákat, szándékokat és célokat, valamint ez utóbbiak megvalósításához szükséges alapfeltételeket és módozatokat, melyek a vízügyi tevékenység összehangolt végzését biztosítják. A vízügyi tevékenységet a politika nézőpontjából szélesen kell értelmezni. E tevékenységnek ugyanis nemcsak a vízügyi szervezetek az alanyai, hanem részesei, szereplői annak a vizet igénylő és fogyasztó, azt használó, hasznosító, a vízikömyezetet alakító, vagy a víz kártételei által fenyegetett, azok ellen védekező természetes és jogi személyek, gyakorlatilag tehát a társadalom egésze, a nemzetgazdaság valamennyi szférája. A vízügyi tevékenység kereteit meghatározó vízügyi politika milyenségét, arculatát több tényező befolyásolja (természeti adottságok, országos politika, vízigények stb). Ezek közül alapvető jelentőségű a földrajzi, természeti tényezők befolyása. Ezt könnyű belátni, hisz nyilvánvaló, hogy pl. egy csapadékszegény sivatagi ország vízügyi politikájának irányultságát mindenekelőtt ez a körülmény fogja meghatározni. Földrajzi, természeti tényezők tekintetében a mi helyzetünket az minősíti, hogy hazánk a Kárpát-medence legmélyebb részén, jobbára síkvidéki területen helyezkedik el. A természetes vízfolyások vízgyűjtőinek döntő nagyságú része az ország határain kívül fekszik, ezért folyóink vízhozama, vízminősége, használhatósága a körülöttünk lévő úgynevezett felvízi országok vízgazdálkodásának függvénye. Ez a külső feltételek által behatárolt kiszolgáltatott állapotot eredményez. Az ebből kiinduló és az országos politikával, valamint más területek (társadalom, gazdaság stb.) részpolitikájával összhangba hozott vízügyi politikának elsősorban három kérdéscsoportra kell figyelmét irányítania:- számba kell vennie: I. A VÍZÜGYI ADOTTSÁGOK JELEN ÁLLAPOTÁT;- meg kell fogalmaznia: II. A VÍZÜGYI POLITIKA CÉLJAIT;- meg kell vizsgálnia: III. A MEGVALÓSÍTÁS FELTÉTELEIT. Támaszkodva az e tárgyban a KHVM által készített tanulmányra, ebben a hármas bontásban vázoljuk fel a leglényegesebbnek vélt elemeket, megjegyezve, hogy azok közül többnek szerepe, egymáshoz mért súlya időről-időre változik, ami politika kisebb-nagyobb kiigazítását és aktualizálását is szükségessé teheti. I. AZ ORSZÁG VÍZÜGYI ADOTTSÁGAI A vízviszonyok A felszíni vizek (folyók, tavak) jelenlegi állapotát az elmúlt évszázadban megkezdett és folyamatosan végzett beavatkozások alakították ki. A folyómedrekben éves átlagban 120 milliárd m3 (120 km3) víz folyik le. Ennek nagyságát jól érzékelteti, hogy ez a vízmennyiség a Balaton teljes víztömegének -1 ,8 milliárd m3 - 67-szerese, illetve több mint kétszerese az ország egész területére hulló évi átlagos csapadékmennyiségnek. A lefolyó vízmennyiség 95%-a külföldről származik, s időbeni eloszlása (vízjárás) nagyon egyenlőtlen. Heves és szélsőséges árvizekkel szemben augusztus hóban az éves átlagnak mindössze 3%-ával lehet számolni. Az ország árvizekkel és belvizekkel különösen veszélyeztetett. A mértékadó árvizek szintje alatt fekszik területének több mint egyötöde. Ez az arány Európában Magyarországon a legnagyobb. Az ármentesített terület 700 településén 2,5 millió ember él, itt van a művelt területek harmada, itt termelik a GDP 30%-át. Az árvizekkel és belvizekkel veszélyeztetett területek együttes kiterjedése 48 ezer km2, az ország területének 52%-a. A felszín alatti vizek (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, parti szűrésű víz) az ország éves átlagos vízkészletének kb. 5%-át teszi ki. Ugyanekkor az ivóvízigény közel 90%-ának kielégítése ezekből a készletekből történik. Súlyos gondot jelent, hogy a vízellátási célú művek 65%-a sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet. Hazánk világviszonylatban is jelentős hévízkinccsel rendelkezik, elsősorban az Alföldön és a Kis-Alföldön. 4 Mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek minőségi veszélyeztetettsége a különféle szennyeződések hatására - a védelem részleges kiépítése vagy teljes hiánya miatt - fokozódik. Miután a felszíni és felszín alatti vizek egymással összefüggésben, kölcsönhatásban vannak, bármelyiket érő mennyiségi és minőségi változás a másikra is átterjed. A vizek hasznosítása, használata Jelenleg a lakosság 94%-a részesül vezetékes ivóvízellátásban és több mint 300 településen hiányzik a közműves vízszolgáltatás. A csatornázás, szennyvíztisztítás helyzete lényegesen rosszabb, hisz csupán a lakosság 53%-ánál van a szennyvízelvezetés megoldva, s az összegyűjtött szennyvíznek pedig mindössze 54%-át (biológiailag csak 33%-át) tisztítják meg. A közműolló nagyfokú nyitottsága - azaz a szennyvízelvezetés és tisztítás viszonylagos elmaradása a vízellátáshoz képest - fokozott veszélyeztetést jelent a befogadó vízfolyások és belvízcsatornák, illetve a felszín alatti vizek minőségére. Az ipar frissvízszükségletét -t öbb mint 50%-ban saját kitermeléssel - 90%-ban felszíni vizekből elégíti ki. A használt víz jelentősebb része, környezeti kárt nem okozó hűtővíz. A kisebb hányadot jelentő, de nem megfelelően kezelt (tisztított) egyéb ipari szennyvizek okozzák a vízikömyezet legjelentősebb károsítását. A hazánkban ismétlődően előforduló aszály -t ehát a vízhiány - országos kiterjedésű és jelentőségű kárt okoz a mezőgazdaságnak. Ezt öntözéssel ellensúlyozni csak korlátozott mértékben lehetséges. Jelenleg az öntözésre berendezett terület nagysága kb. 360 ezer ha (a művelt terület 5%-a), s ennek berendezései sincsenek teljeskörűen hasznosítva. Számítások szerint, az agrárökológiai potenciálban rejlő előnyök jobb kihasználása érdekében - a termesztési technológia részeként - mintegy 800 ezer ha-nyi terület öntözése lenne kívánatos. A vízkárelhárítás helyzete Az árvízvédelmi fővonalak hossza 4220 km. Ennek 65%-a van a mértékadó - 100 évenként egyszer előforduló - árvizek kivédéséhez szükséges méretre kiépítve. A belvízcsatornák (kb. 39 000 km) és szivattyútelepek (800 m3/s kapacitás) az átlagos 10 évenként előforduló belvizek 15 nap alatti levezetésére adnak lehetőséget. Az ár- és belvízvédelem helyzetét - a szükséges pénzügyi források hiányában - a művek folyamatos állagromlása jellemzi. Az érintett ártéri öblözetek gazdasági értékétől függően, a mértékadó árvízi elöntés által okozható, illetve az elhárított kár, esetenként és öblözetenként 30-180 milliárd forint szélső értékek között változhat. A jelenlegi kiépítés mellett, az éves átlagos belvízkár országosan 5-6 milliárd forintra tehető. A kis-vízfolyások hossza 35 000 km, s ebből állami kezelésben 5500 km van. Ez utóbbiak 80%-a rendezett. A folyószabályozás körébe tartozó 2800 km összhosszúságú hazai folyószakaszokból 1700 km szabályozott, s kb. ugyanennyi alkalmas hajózásra. A nagy tavakra (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó) kiterjedő tószabályozásnak - a tavak jelenlegi állapotából származó - legfontosabb feladata a vízikömyezet (vízháztartás, vízminőség) óvása, illetve a helyenként megromlott állapot megjavítása. Társadalmi, gazdasági környezet, nemzetközi kapcsolatok A korábbi társadalmi rendszerre az állam túlzott szerepvállalása volt a jellemző. Az állam azonban képtelen volt a vízgazdálkodási művekkel kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tenni, ezért azok állapota folyamatosan romlott. A lakosság - és egyéb vízhasználók is - a vízügyi szolgáltatásokhoz díjmentesen vagy jelentős állami támogatással jutottak. Ez nagymértékű vízpazarláshoz vezetett. Meghaladta az állam erejét a vízgazdálkodási tevékenységek összehangolásának túlzó központosítása is. A piacgazdaság jelenlegi körülményei között az érdekeltekre (vízhasználókra) háruló terheket csak fokozatosan - a teherbírás függvényében - lehet áthárítani. Nincs még kialakult gyakorlata a tevékenységek nem állam által történő összehangolásának sem, s sok területen az együttműködési készség is hiányzik. Természeti, földrajzi helyzetünkből eredően - a korábban megkötött vízgazdálkodási egyezményekre is figyelemmel - a szoros nem
