Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
mutatja, hogy bár lényeges segítséget nyújtott a támogatás az öntözést, a halastavi hasznosítást folytató termelőknek, de 1993. VI. 15-VII. 31. között új vízszolgáltatási szerződést csak 6000 ha-ra kötöttek, és az országosan nyilvántartott 257 000 ha vízjogilag engedélyezett főműves vízellátású öntözésre berendezett terület igénybevétele ez idő alatt csak 3%-al (56%-ról 59%-ra) növekedett. A támogatás második célja, hogy az anyagiak hiánya a termelők - intenzív - a növény vízigényéhez igazodó vízfelhasználását ne korlátozza a támogatási rendszer, késői megjelenése ellenére is teljesült. Akarja-e a kormányzat? Ezért is el kell gondolkodni azon - és ez nem csak az idei év tapasztalata -, hogy akarja-e a kormányzat támogatni az öntözés üzemeltetését vagy csak a fejlesztést, rekonstrukciót. Ha igen, akkor ennek kiszámíthatónak kell lennie. Ezzel függ össze, hogy amennyiben indokolt az üzemelés támogatása, akkor célszerű a szakemberek széles körű bevonásával átgondolni a támogatás teljes rendszerét (mértékét, ellenőrzését stb.), mert e téren is sok még a tennivaló. El kell azon is gondolkodni, hogy a főműves vízellátású 257 ezer ha üzemi öntözési kapacitásnak - VII. 31-ig - miért csak 59%-ára szerződtek a hasznosítók. Ezt annak ellenére meg kell vizsgálni, hogy az idény végi adatok az 1 ha-ra jutó vízfelhasználás tekintetében rekordot fognak mutatni és ez nagyon lényeges eleme a hasznosításnak. Mégis több kérdés tisztázásra vár, mégpedig annak érdekében, hogy világos és egyértelmű legyen milyen mértékű és színvonalú technikával vagyunk képesek vízpótlást végezni, illetve mennyire valós összességében és területenként, öntözőrendszerenként a vízkészletek lekötése. Ezek a kérdések az 1979-80-as években is foglalkoztatták a szakembereket, és ha nem is pontos, de közel valós helyzetértékelés született. Nincs pontos, megbízható adat Azóta nincs pontos megbízható adatunk az üzemi öntözési berendezések korszerűségéről, csak olyan általános szintig, hogy közel 1/3-a igen korszerű, világszínvonalú, 1/3-a üzemelésre alkalmas és 1/3-a korszerűtlen, aminek egy része mindenképpen selejtezésre szorul. Ha ez így van, akkor az 59%-os kapacitást lekötést másként kell értékelnünk. De akkor felmerül egy másik kérdés: milyen lépéseket kell tennünk a reális helyzet feltárására, elsősorban a vízkészletgazdálkodás oldaláról? Úgy látszik, pontosabb helyzetelemzésre van szükség az ország valós öntözési kapacitásáról is. Ennek szigorú - adminisztratív korlátoktól mentes - lehetőségeit ki kellene dolgozni. Meg kellene vizsgálni a korszerűtlen, ma már nem hasznosítható berendezések, telepek „selejtezésének” lehetőségét és fel kell szabadítani a nem hasznosított, de lekötött vízkészleteket. Feltehetően több mezőgazdasági üzem meglévő öntözési kapacitását azért sem mozgósította a kedvező támogatási feltétel, mert - tápanyag, fajta, tőszám stb. vonatkozásában - alapvetően likviditási problémák miatt, a vetést megelőzően sem tervezte öntözésre berendezett területeinek (vagy annak egy részének) öntözését. A víz önmagában kevés Az öntözéssel foglalkozó üzemi szakemberek jól tudják hogy a víz önmagában - a többi termelési tényező optimumának biztosítása nélkül - a legdrágább agrotechnikai tényező, aminek hatékonysága tényleg vitatható. A kialakuló új termelő szervezetek (és azok új vezetése) várhatóan sok helyen értékelni fogja a korábbi döntéseket és lesz, ahol vetésszerkezeti váltás, területcsökkentés, szakmai alapelvek stb. miatt nem kívánnak tovább öntözéses gazdálkodást folytatni. Persze ennek ellenkezője is igaz. Ebben az esetben, mivel nagymértékű állami támogatás rejlik a meglévő állóeszközökben - sőt a főművekben, társulati művekben - biztosítani kell ezeknek az eszközöknek - amennyiben korszerűek - hasznosítását. Végül felmerül az a kérdés is: voltak-e olyan termelő szervezetek, ahol a gazdasági problémák nem voltak egyértelműen akadályai az öntözési kapacitások hasznosításának, de mégsem éltek a kialakuló kár mérséklésével. Ezekben az esetekben indokolt-e ugyanolyan mértékű aszálykárt enyhítő állami segítség, mint ott, ahol mindent megtettek a károk - öntözéssel történő - mérséklésére? A főművi vízszolgáltatás állami, jelentős mértékben kettősműködésű csatornákon történik. E művek - döntően a fenntartottságukra fordítható pénzeszközök több éve tartó reálértékű csökkenése következtében - üzemképesek, de nem üzembiztosak. Az elmúlt évek időjárása, döntően az átlaghőmérséklet emelkedése, a kotrások elmaradása, a vízinövényzet minden évben növekvő mértékű elburjánzását okozta. így volt ez 1993-ban is. Amennyiben az előzőekben hivatkozott KHVM-döntés nem jelent volna meg időben, a vízügyi igazgatóságok sem tudták volna a főművi vízszolgáltatás teljes idényben történő zökkenőmentességét biztosítani. A Vízügyi Alap erre a célra felhasznált mintegy plusz 50 millió Ft-os keretével - ami sajnos nem oldja meg a rendszerek alapvető üzemelési problémáit - az 1994. évben is minimumként kell számolni. Az összefogás eredményt hozott Eredményes volt az üzemelő szervezetek 3 évre - verseny alapján, és döntően a termelők bevonásával - történő kiválasztása. Vita- és problémamentesen történt az idény levezénylése, ami nagy részben az új „vállalkozók” sikere. Bebizonyosodott, hogy ha megfelelő az érdekeltség és a szakmai színvonal, nem lényeges szempont, hogy kft., termelők vállalkozása, társulat, vagy vízig, végzi a szolgáltatást. A korrekt értékeléshez hozzátartozik, hogy a vízszolgáltatás problémamentességében a művek indokoltnál alacsonyabb hasznosítása is szerepet játszott. 1993 júniusában a Tisza-völgyi vízkészletek kritikus helyzetének értékelésére (valamint ez alapján az egyes vízig.-ek és a Tisza-Körös-völgyi rendszer összesített vízkorlátozási tervének elkészítésére) koordinációs bizottság létrehozására is sor került. A vízkészlet elosztása, a vízhiányos esetekben teendő vízkorlátozási intézkedések, tervek megvitatásában a területileg illetékes köztársasági megbízottak is részt vettek. A közös munka sikeres volt. A elkövetkezendő időszakra vonatkozóan azonban - mint tapasztalatot - figyelembe kell venni, hogy ez a munka a szakágazati feladatok egységes része, ezért e terveknek mindenkor az 9
