Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
MAGYAR SZEMMEL A vízügyi ágazat és a szakmai szolgálat szakemberei lehetőségeikhez mérten gyarapíthatják ismereteiket a határokon túl is: a vízellátás és -felhasználás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, az öntözés, avagy az ipari vízgazdálkodás legfrissebb technikai, technológiai megoldásainak megismerésével. E rovatunk, amiként azt lapunk régebbi Olvasói már tapasztalhatták, a szakmai utakon szerzett ismereteket kívánja bemutatni. Hazánkban aszályos év volt, van és . i. A mezőgazdasági vízszolgáltatással - tágabb értelemben az öntözéses gazdálkodással - foglalkozó szakemberek minden vízhasznosítási idény végén célszerű, ha - az éves tapasztalatok figyelembevételével - elgondolkodik azon, mennyiben volt más ez az év a korábbitól, mit kellett volna, lehetett volna vagy kellene a következőkben másként csinálni annak érdekében, hogy a tevékenység eredményessége - ha kicsit is - de jobb legyen. Ilyen jellegű „önértékelést” a magam részéről is megpróbáltam - a teljességre való törekvés nélkül - , elvégezni ezzel is néhány gondolat erejéig hozzájárulva a mindenképpen szükséges közös gondolkodáshoz. Mint a vízügyi szolgálat munkatársa elsősorban a főművi vízszolgáltatás oldaláról próbálom vizsgálni az idei évet. Azonban ez a vizsgálat csak akkor lehet reális, ha a vizet hasznosítók reális lehetőségeit és feltételrendszerét is megpróbálom áttekinteni. Vízpótlás nélkül nem megy Közhelynek számít, hogy hazai éghajlati adottságaink mellett állandó, kiegyenlített, magas színvonalú termelést, megfelelő minőséget - a szántóföldi növénytermesztés egyes ágazataiban, a kertészeti növények széles körében - vízpótlás nélkül nem lehet biztosítani. Ma már mindenki előtt világos az is - függetlenül a „globális felmelegedés”, az üvegházhatás realitásától - hogy hazánkban aszályos év volt, van és lesz. Persze ugyanez igaz a vízbő évek bekövetkezési lehetőségeire is. Az egyes ciklusok, évek lefutása, és veszélyessége azonban esetenként más és más. Ugyanakkor ma már - a korábbi, több évtizedes tapasztalatok alapján - azért vannak „intő jelek”, amelyekre nem mindig figyelünk oda. Ilyen hidrometeorológiai jelzések a belvizes év és a száraz év kialakulására már vannak. (Pálfai-féle indexek) Maradjunk az idei év tapasztalatainak értékelésénél. Több évtizedes tapasztalat, hogy amennyiben a tárgyév március végéig-április elejéig a talajok 0-100 cm-es rétegének DV%-a nem mutatja a telítettségközeli értéket (ezen belül is a 0-50 cm-es réteg) valamint nincs - a sokévi átlagos - 80-100 ezer ha-os kora tavaszi belvízborítás, akkor nagyon nagy a lehetősége az ökológiai vízhiány bekövetkezésének. Ha az 1992-93-as év csapadékadatait a talajok kora tavaszi DV%-át vizsgáljuk az idei évre, az aszályos időszak és kiemelten az 1992-es év negatív rekordjának folytatása nagy valószínűségű volt. Amikor ennek 1992. április hónapban nyilvánosságot adtunk, sokan ennek bekövetkezését lehetetlennek tartották mondván: két egymás utáni évben nem fordul elő ilyen súlyos helyzet. A tényhelyzet - mint tapasztaltuk - mást mutatott. Mérsékelhető az aszály okozta kár Ezzel nem azt akarom állítani, hogy ha előbb ismerjük fel a vészhelyzetet akkor azt elkerülhettük volna, de azt igen, hogy a várható helyzetre való felkészülés és a minden szinten teendő intézkedések időpontja, gyorsasága, másként alakulhatott volna. A vízkészletekkel való takarékoskodás, a többlettározási lehetőségek számbavétele időben megtörtént. Az öntözési lehetőségekkel rendelkező mezőgazdasági termelők - kiemelten a főműves vízellátásra építettek - kora tavasztól meg kapták az információt a vízügyi, illetve az adott rendszer vagy főmű üzemeltetését elnyert szervezettől. Ez sem azt jelenti, hogy a főművi vízszolgáltatást végző szakmai szervezetek mindegyike előre látta a kritikus helyzetet, hanem elsősorban munkaellátottságának biztosítása érdekében kívánt volna a termelőkkel minél előbb az öntözési idényre szerződni. A konkrét adatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági üzemek - ahol az öntözési lehetőségek döntő többsége van - kiemelten likviditási problémák miatt bár más okok is közrejátszottak, nem tudtak, így nem is vállalkoztak a vízszolgáltató szervezetekkel való időben történő szerződéskötésre. Ennek megfelelően az országosan vízjogilag engedélyezett főműves vízellátásra berendezett területre IV. hó 15-ig 35%-ban, VI. hó 15-ig 56%-ra, VII. 31-ig 59%-ban szerződtek. Ha a segítség időben jön Amikor a kialakult helyzet kritikussá vált - 1993 VI. 18-án - az FM előterjesztésére kormányhatározat született az öntözési tevékenység támogatására. De még ezt megelőzően a KHVM minisztere a főművi vízszolgáltatásra épülő öntözési hasznosítást végző termelők részére (a tározók, holtág feltöltésén, VKJ-járulék elengedésén keresztül) központi pénzügyi segítséget biztosított. Ez utóbbi intézkedés időben született. A központi segítség azonban, ami az üzemi kapacitások időbeni hasznosítását szolgálta - az ismert áprilisi, májusi és június elejei időjárás miatt véleményem szerint már késve érkezett. Ezt 8
