Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 1-2. szám
Befejezetlen interjú Avagy: Mi újság Szolnokon? robben mondják, bog)’ Budapest olyan messze van Szolnoktól, mint Szolnok Budapesttől. Ha többen mondják, akkor biztosan igazuk van. Nem is emlegetném fel ezt az igazán kézenfekvő tényt, ha nem ürügyet (alkalmat) keresnék arra, hogy egy múlt év november végén „esett” szolnoki utam tapasztalatairól beszámoljak. Persze annyi tény, hogy oda hosszabb volt az út, mint vissza, de ebben közrejátszott a pesti ősz, a szolnoki tél, a szolnoki ősz, a pesti tél időjárás-változása is. De nem erről akarok beszélni. О A Tiszamenti Regionális Vízmű Vállalatnál — többek között - arról faggattam Makrai Mihály igazgatót, hogy érzi magát az AVRT felügyelete alatt. Ám ő először kitért a válasz elől Inkább elmondta, hogy jó úton halad a vállalat átalakítása, befejezés előtt vannak a vizsgálatok és minden remény megvan arra, hogy a kijelölt határidőre be tudják a javaslatukat terjeszteni. Félénken felajánlottam a segítségemet, de ő elhárította mondván: az ügy már olyan stádiumban van, hogy érdemi segítség már nem lehetséges. Persze az ajánlat sem volt igazán érdemi. Kis szünet után - miközben cigarettára gyújtott - válaszolt az első kérdésre is: — Nem is tudom mit mondjak. Igazából még nem ismerem az új „főnökséget”, de levelezek velük rendületlenül. Eddig Ok nem hívtak, én meg nem mentem. Ne essék róla több szó - zárja le maga részéről a dolgot. Kissé keserű — gondolom. О már ilyen. Nem is erőltetem. Lesz ennek még folytatása csak ki kell várni. Nekem pedig van időm. így aztán inkább arról beszéltünk, mi lesz a Nyírségben és Debrecen közelében lévő vízellátási létesítmények tulajdonlásával, üzemeltetésével — A VÁB először ezeket a létesítményeket a jogszabály szerint állami tulajdonként határozta meg, majd ezt megváltoztatva önkormányzati tulajdonúvá minősítette.- Mire ti?-Természetesen féllebeztiink. Most majd a BM dönt. De hogy mit?... Nem folytatja. Úgy tetszik nem nagyon bízott abban, hogy kedvező lesz a döntés. Erre nincs mit mondani. Majd meghozza az idő. Mert jó döntéshez idő kell. Egy telefon még: a vízügyi igazgatót keresem. Kevés ideje lévén, azért néhány percre fogadott. A TRY igazgatója Makrai Mihály az ajtóig kísért. 0 Dr Nagy István vízügyi igazgató éppen egy értekezlet befejezésénél tart és fél óra múlva az egyik település polgármesterét fogadja. Ám gyorsan berekeszti az összejövetelt - egyébként is befejeződött már és hivatalos papírokkal a hóna alatt lép a szobájába.-Ne haragudj - mentegetőzik -, de úgy látszik, ma összejöttek a dolgok. Nem haragszom. Tudom, hogy a dolgoknak az a tulajdonságuk, hogy összejönnek. Az igazgató közben leteszi iratait az asztalra, szót vált a titkárnővel (aki igen kedves és barátságos teremtés) majd közelebb jön. Közben figyelem, milyen nyugodt, kiegyensúlyozott. Kisimult arc, mosolygós tekintet. Miközben hellyel kínál, szóvá is teszem az érzéseimet.- Egy éve még nem láttalak ilyen nyugodtnak, szinte süt rólad az elégedettség.- Azt nem mondanám - válaszolja- kritikus dolog ma is van elég, de most másként van.- Optimistább lettél ?- Inkább: optimista lettem, s ez a sok probléma mellett is igaz. Ha csak azt nézem, hogy 1992. évben nem kellett embereket elbocsájtani, már az is elég lenne az optimizmushoz. Ám ha még azt is hozzáteszem, hogy kivitelező szervezetünk részére is sikerült munkát találni s ezzel a bérhelyzetünk is stabilizálódott, akkor tényleg nincs okom a panaszra. Ennek igazán örülök, de azért csak megkérdem:- És a szervezet-átalakítás?- Igen, ez továbbra is gond, de bízom abban, hogy javaslataink bölcs meghallgatásra találnak. Erre hallgatni kell egy keveset. Megtesszük.- Tudod - folytatja - biztató, hogy miniszterünkkel már sűrűbben lehet találkozni eszmét cserélni. Legutóbb a szolnoki útátadás során nyílt erre alkalom. Én úgy látom, hogy megérti a gondjainkat. Lopva az órájára néz, én is az enyémre. Vége az „andern iának”. Jöhet a következő. A polgármester. Mielőtt elbúcsúzom, megemlítem, hogy beszélgetésünk - ha a szerkesztő is úgy akarja - megjelenik a VÍZTÜKÖR- ben. Erre О csak ennyit mond: Kell ez? Én meg csak ennyit: De mennyire! © A Szolnok Megyei Víz és Csatornamű Vállalat igazgatója, Dr. Kaposvári Kázmér szintén nagyon elfoglalt ember. Többszöri telefoni keresés után is csak bejelentés nélkül, amúgy hívatlanul esek be az előszobájába. Úgy kell nekem, núért nem vagyok türelmesebb.-Az igazgató úr tárgyal - hangzik a titkárságon a lakonikus válasz. Kisebb tanácstalanság után másként próbálkozom.- És Dr. Török Feremc igazgató helyettes úr található-e?- О itt van, mosolyodik el egy - szemlátomást nem titkárságbeli hölgy. S erre ki is lép a szobájából a keresett. Úgy sejtem, nem igazán repes az örömtől , amikor a szobájába invitál. Mondom, hogy nem őt akartam zavarni.-Tudod, - válaszol -, a vállalat átalakításának utolsó stádiumában vagyunk. Ma jónéhány polgármesterrel próbál egyezségre jutni a főnök.- És milyen sikerrel?- Azt hiszem sikerülni fog az üzemeltető szervezetet egyben tartani. Természetesen, van aki kilép. Azzal tisztességgel elszámolunk.- Itt is részvénytársaság lesz?- Igen, de ennek időhorizontján még vitatkoznak. Mindketten értjük: Most az a fontos, hogy az üzemelés biztonsága ne romoljon és hogy megnyerjük (visszanyerjük?) az Önkormányzatok bizalmát.- Mint ahogy az Bác s-Kiskun megye északi részén történt - fejezi be helyettem is a gondolatot az igazgatólyettes. Még szót váltunk a szolnoki szennyvíztisztitótelep építésének külhoni vállalat bevonásával kapcsolatos lehetőségeiről, ez azonban valószínűleg egy másik riport témája lesz. Addig is: sok szerencsét, szolnokiak! P.F. 70
