Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 1-2. szám
tos tartalmú mérnöki képesítést szerezhet. A BSc mérnöki oklevéllel a kutatómérnöki és oktató mérnöki feladatokon kívül mindenféle mérnöki funkció betölthető. A második felsőoktatási - és civil mérnöki - szint a tudományok mestere MSc szint, amit számos hallgató a MSc szintű oklevél megszerzését követően, néhány éves gyakorlattal pályáz meg. Erre nyújt lehetőséget a delfti 11 hónap időtartalmú továbbképzése is öt vizes szakon. Ennél sokkal általánosabb (vízi szempontból lényegesen kevesebb szakismeretet adó) MSc kurzusokat nyújtanak az angol nyelvterületeken az egyetemek. Hiszen kivételesen kevés egyetemnek van olyan vízi oktató testületé, amelyik magyar értelemben elismerhető okleveles vízi mérnöki MSc képzést képes adni. Az angol felsőoktatásban szerezhető MSc oklevél szellemi követelmény tekintetében azonosítható a magyar egyetemi mérnöki oklevéllel, de jelentős előnye, hogy bizonyos gyakorlat után szerezhető, szemben a magyar egyetemi oklevéllel, amelynek nincs gyakorlati munkában teljesíthető követelménye. A magvar vízi felsőoktatásban és az angol recept szerint szerzett mérnöki oklevél értéke közötti különbséget igen sokféle módon értékelik, negativ és pozitív jelzőkkel egyaránt. A magam véleménye szerint előnye és hátránya mindkettőnek van. Az értéket az a munka jelzi, amit a hallgató végzett az oklevél megszerzésének érdekében. A társadalom pedig azt a teljesítményt kell, hogy értékelje, amire BSc illetve az MSc képesítéssel a végzett mérnök képes. A collegeikben - kollidzsokban - általában csak BSc oklevél szerezhető. Az angol felsőoktatásban szerezhető tudományos minősítés a doktori fokozat (PhD). Minden egyetem ennek adományozására jogosult. A PhD megszerzésére általánosan elfogadható (eléggé magasszintű) követelményeket támasztanak. Ha ezek a kutatói igényeket kielégítő követelmények nem eléggé magas szintűek, akkor az egyetem világszinten leértékelődik. Az angol felsőoktatás elfogadott három szintjét (BSc, MSc és PhD) ma már az egész fejlett világ, igy az Európai Közösség is elfogadta. Az angol felsőoktatási receptnek van egy igen érzékeny fejezete: a tudományos fokozati adományozás-megítélés joga. Eszerint egyetemi vezető oktatói cím (professzori vagy docensi) akkor nyerhető el, ha a vezető tanárok testületé képes általánosan elismerhető módon habilitáciőra. Az egyetemi habilitáció nem más, mint a vezető egyetemi (iktatói állásra való tudományos elismerés. A habilitációnak vannak dokumentálható feltételei és ezen kívül az egyetem tudományos testületének a megítélése is szükséges hozzá. A habilitációs jogot gyakorló testület egy része rendes tanár (professzor) másik részére - nem kis hányad adott esetben - rendkívüli tanár. Az angol nyelvterületi recept amerikai sajátossága, hogy a szakirányú oktatás intézménye az egyetemi intézet (department), amelyben a tanszéknek vagy nincsen, vagy csak csekély szerepe van. Az intézet általában alkalmas arra, hogy önálló kutatóhelyként működjön, ellentétben a rendkívül szűk területre specializálódott egyes magyar tanszékekkel. Az angol nyelvterületi civil mérnöki kar gazdasági önáillósága kisebb az európai kar önállóságánál. Kari elnevezése azonban sokkal jellemzői)!) a mérnöki cselekményre, amit oktat, mint a magyar építőmérnöki kari elnevezés. Utóbbinak nagy hátránya, hogy a vízgazdálkodás, a közlekedés, a földmérés, a településgazdálkodás címszavak az „építő” kifejezésbe c sak súrlódásokkal illeszthető. Helyesebb lenne az „építő” elnevezés helyett a Budapesti Műszaki Egyetem karai közé civilmérnöki kart illeszteni, figyelemmel az angol nyelv magyarországi várható elterjedésére. Felsőoktatás - német receptre E recept szerint a vízimérnöki ismereteket építőmérnöki egyetem karokon oktatják. A háború utáni időszakban a főiskolákon a német felsőoktatás merev tantervű volt, majd fokozatosan tért át a rugalmas tantervre, ma pedig: a kreditpontos rendszer a német befolyású övezetekben is elterjedt. A német egyetemi képzés igen nehezen tért át az egyetemi tantervi oktatásról a kétszintű oktatásra, de ma már általánossá vált a BSc és az MSc oktatás az egyetemeken. Néhány főiskola egyetemi szintű képzést folytat Németországban, de az egyetemi „rangot” nem kapta meg. Számos európai főiskola azonban megmaradt és csak BSc képzést folytat - Németország, Norvégia, Magyarország, Spanyolország, Franciaország - a civil mérnöki, illetve a vízi mérnöki szakterületen. A németországi szakoktatás nem minden főiskolájában folyó - érettségit követő -képzését ismerte el BSc képzést adó iskolának. Egy részüket csak felsőfokú szakiskoláknak minősítettek. A vízi mérnökképzés a régi kari rendszerben a német minta szerint „építő” kari keretből ágazott ki. Ebből származott a В ME Építőmérnöki karának az elnevezése is. A szervezet a háborút követően önálló tanszékekre támaszkodott, amelyek az oktatásnak és a kutatásnak is vállalói és teljesítői voltak. Л BME átmeneti intézetcsítési törekvéseinek idején az akkori három vízi szervezeti egységet - tanszéket illetve osztályt - egy intézetbe intézetbe vonták össze, az intézet azonban csak nagyobbított tanszékként működött, jogai megegyeztek a tanszéki jogokkal. Az intézetet 1991-ben megszüntették. A PMMF (főiskolai ) Vízgazdálkodási Intézete lényegesen nagyobb önállóságot visel a tanszékinél, ennek oka elsősorban az önálló földrajzi elhelyezkedés Baján, a pécsi központú Főiskolától 90 kilométerre elválasztva. A német relsőoktatási recept szerint az egyetemek jogosultak doktori fokozat adására, külön szabályok szerint. A mérnökök műszaki doktorátust szerezhettek kellő gyakorlatot követően, disszertácié) készítésével és szigorlaton való megvédéssel. A doktori fokozat megszerzése során elengedhetetlen az önálló kutatási-fejlesztési munka, a PhD követelményeihez hasonlóan. Az egyetemi műszaki doktorátust, amelyet Magyarországon a német recept szerint lehetett szerezni, 1989-ben tudományos fokozatnak minősítették. A külföldi vízi szakoktatás tartalmi és szervezeti fejlesztése E fejezetben nem csupán a vízi szakoktatásban hasznosít .ható tapasztalatokat és javaslatokat összegzőm, de a hangsúlyt lóként a vízi szakoktatás területének fejlesztésével kapcsolatban fejteni ki . Merthogy a tartalmi fejlesztés határait elsősorban az oktatásra szánt idő határozza meg. Ennek világszerte kialakult elfogadott mértéke a BSc képzésre három év, az MSc képzésre pedig öt év. Ettől eltérő időket néhány helyen tapasztaltam, ezek azonban nagyobbára átmenetiek. Az időtartam fontos sajátossága, hogy a képzésnek a heti nettó időtartama is tág határok között változik. A felsőoktatási intézményekben - egyetemen, főiskolán - eltöltött heti időtartam rendkívül szerény: 25-34 h/hét. Ehhez mindenütt hozzászámítanak otthoni kötelező felkészülési időt. (1953-54-ben az ÉRME-n a kötelező tanulmányi idő 52 h/hét volt.) Igen érdekes, hogy a graduális képzésre fordított időt mind kisebb arányú hallgatószám tartja be, egyre kevesebben végzik el a képzést az előirt idő alatt, és egyre többen hosszabbítják meg a felkészülési időt. Ennek sok esetben a versenyszerű sportolás az oka, nem a hallgató hanyagsága. Csak ebben az esetben ezt a jelenséget elfogadhatónak Ítélem. A vízi felsőfokú szakoktatás tartalmi fejlesztésének a fő tényezői a következők. A fejlett országokban a városiasodás és az iparosodás olyan sajátos vízi műszaki igényeket vetett fel, amelyekben nehezen illeszkedtek a mezőgazdaság-centrikus vízi probléma-megoldások. Ez különösen jelentős csapás volt a hagyományos magyar kultúrmérnöki képzésre az 50-es évek végén. Az új igények a vízi mérnöki ismeretek komoly súlypontváltoztatását követelték a vízminőségi, a vezetékes vízellátási, a csatornázási, a víztechnológiai ismeretek irányaiban. A változási tendencia szervezeti és tartalmi változtatásokat váltott ki, ezek kiteljesítése azonban ma is várat magára. A sanitary műszaki ismeretek bővítése együttjárt azzal, hogy a vízellátás és a csatornázás ismeretei mellett az érintett tanszékek felvették a szilárd hulladékgyűjtés és -kezelés műszaki ismereteinek oktatását az egész világon. Egyes nagyvárosi központokban a vízi szakoktatásból elsatnyult, vagy elmaradt a területi vízgazdálkodás ismereteinek oktatása. Ilyesformán megkezdődött a 60-as években még kuriózumnak ítélt sanitary mérnök mellett a (települési) környezeti mérnökök képzése. Ezt a fajta mérnököt mind több helyütt képezik, helyenként még teret adva a hagyományos hidrológiai ismereteknek, és a mezőgazdasági vízimérnöki ismereteknek. Az egyetemen négy év alatt BSc mérnököt, öt év alatt pedig MSc: mérnököt képeznek ki. A képzésben részt vehetnek építőmérnöki alapozású és környezeti mérnöki alapozású hallgatók is. A képzés tartalmát a vízgazdálkodási jelző és nem „környezetvédelmi** jelző jellemzi. Itt kell megemlítenem, hogy a környezeti mérnöki képzést világszerte három alapismereti körből merítik: civil mérnökiből (vizes és hulladékos fő aspektusé), vegyész, mérnökiből (ipari, víz-és hulladékos aspektusé) és agrár mérnökiből (mezőgazdasági aspektuséi). Azt remélem, hogy a divatos környezeti jelző hazánkban mértéktartó helyei kap és az alkotó mérnöki irányba mulató vízi mérnökséget nem fogja kiszorítani megérdemelt helyéről. Dr Visnovszky Iván 19
