Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 1-2. szám
Áttekintés a vízi szakoktás fejlődéséről Merre halad a világ? A vízi szakoktatásnak a világméretű összehasonlító elemzése számos akadályba ütközik, amelyre az UNESCO vizsgálatok rámutattak a hetvenes és nyolcvanas években. Melyek ezek az akadályok? Elsősorban az érintett országok gazdasági fejlettségének az eltérései,amelyek az iskolázás alapfeltételeiben mutatnak igen jelentős különbségeket, másodsorban pedig az országok iskolarendszereinek eltérései. fejlődő országokban a vízi szakképzésnek az egyetlen bázisa lelhető fél, az egyetem. Az egyetem vagy szerencsés esetben az egyetemek csupán alapszakokban oktatnak, és nagyobbára a professzorok) egyéni félkészültségéből és tanultságából következik, hogy mire, miféle hatékonysággal tanítják meg a hallgatókat. E tekintetben kiemelkedőnek nevezhetjük Szalay Miklós magyar mérnöknek Karthumban (Szudán), végzett vízépitőmérnöki tanszékvezetői munkáját, ahol néhány jó mérnököt sikerült kiképezni a rendkívül korlátozott számú tehetségből. Hasonló megváltó munkát végzett Woynárovics Elek halbiológus Kathmanduban (Nepál), akit a nepáliak csodatevőként tiszteltek. A nepáli példa ugyancsak érinti a vízgazdálkodást, példaértéke azonban jelentős, hiszen ilyen körülmények között a szakképzésekért (általában) felelős egyetemek nagyobbára csak helyi csodákat művelhetnek. Módfélett keveset tudunk a féjlődő országok egyetemeinek a kiegészí. tő szakképzési munkáiról. Az egyetemeik érdeklődését főként a szakemberek nemzeti továbbképzése serkenti erőfeszítésekre, aminek a célja az igen általános jellegű graduálisan elsajátított ismeretekre épülő továbbképzés. Erre persze csak szellemileg kivételesen gazdag fejlődő országok vállalkozhatnak. A többségük egyetemei nem érik el ezt a fejlődési szintet, és ezek az országok nemzetközi továbbképző központokba küldik jelöltjeiket. Számos országbeli mérnök csak ilyen továbbképzés után válik vízi szakemberré. Nemzetközi - igen elismert vízi tartalmú — továbbképzést folytatnak a delfti (Hollandia) Nemzetközi Hidraulikai Továbbképző Intézetében (angolul) és a VITUKI-ban - ugyancsak angolul -, amelyben a BME oktatói is részt vesznek. A két továbbképzés elemzése számos következtetésre ad módot. A delfti Továbbképző Intézet (IHE) kínálata rendkívül széles, kielégíti a világ bármely tájáról jelentkező mérnök vízi szakirányú továbbképzési igényét. Az állandó kínálat ötféle 1 1 hónapos továbbképző tanfolyamra terjed ki. Ez az ötféle irány mindegyike vízi, de nem mindegyik vízépítő tartalmú. A hidrológus irány főként vízkészlet és vízszabályozási tartalmú, ez az irány gyakorlatilag egyezik a VITUKI-ban hagyományosan folytatott Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző tanfolyam tartalmával. A hidraulika irány a vízépítés kifejezéssel fordítható magyarra. Ez az irányzat hasonlít a BME-ben folyó vízi szakemberképzés szakirányához, valamint a PMMF Vízgazdálkodási I ntézetében 1992-igfolytképzésben, az általános és mezőgazdasági vízgazdálkodási üzemmérnök képzési szakirányhoz. Atengerparti mérnökiirányú továbbképzés a tengeri parti vízi létesítmények építésére és üzemeltetésére összpontosítja a figyelmet. A sanitary irány a települési vízellátási, csatornázási, víz- és szennyvíztechnológiai, valamint a szilárd hulladékkezelési létesítmények tervezésére, és üzemeltetésére ad felkészítést. Ez az irány a hazai mérnökképzésnek a későn kifejlesztett szakirányában ad továbbképzést. Az ideillő hazai képzés a BME vízellátási és csatornázási tanszékén, valamint a PMMF eddigi vízellátási és csatornázási üzemmérnökképzésében valósul meg. Az I HEötödik továbbképzési kínálata környezetvédelmi mérnöki irányzatú. Ebben az irányban igen érdekeltek a vízvédelmi, államigazgatási munkában résztvevők, a lokális önkormányzati vízgazdálkodási döntések előkészítő szakemberei. Végül azoknak a nagy vízhasználó ipari üzemeknek a szakemberei, amelyeknek a vízigénye és vízszennyező hatásajelentős. A IHE a 90-es évek elején speciális 11 hónapos továbbképző tanfolyamot hirdetett, kifejezetten magyar, csehszlovák és lengyel mérnökök részére, a középeurópai igényeket alapulvéve. Ennek a címe „ajánlott egészségügyi technika”, különös figyelemmel az érintett országoknak a környezeti veszélyeztetettségére. A delfti egyéves továbbképzés öt szakiránya a gazdaságilag fejlett országokban a vízi szakismereteknek szinte mindegyikét tartalmazza. A gazdaságilag fejlett országoknak olyan szakosodott mérnökökre — szakemberekre - van szüksége, akik a vízkincs feltárásában és kezelésében a vízrendezésben, a vízszabályozásban, a vízkárelhárításban, a vízellátásban, a vízelvezetésben, a víztisztításban és a szennyvíztisztításban, a fürdővíz kitermelésben és -hasznosításában, az agrár vízhasznosításban, az ipari vízhasznosításban hozzáértő szakemberként alkalmazhatók. Ilyen szakemberek három-öt éves graduális oktatással sehol sem képezhetők, bármilyen felsőoktatási recept szerint szervezik az oktatást. A különféle receptek közül háromfélét tekintek át, mint prototípust: a volt „szocialista” receptet, az angol felsőoktatási receptet és a német felsőoktatási receptet A volt „szocialista” recept A vízi felsőoktatás magyarországi fajtája ugyan viselt egyedi jellemzőket, mégis. mint a „szocialista felsőoktatás” prototípusát mutatom be. A képzési létszámot szakemberszükségleti megfontolások alapján állapították meg. A jelentkezők „elvárható” teljesítőképességét kötelező általános nívószint mérésével igyekeztek meghatározni. Szinte alig volt „készségmérés” a felvételin, csak alapismeretmérést szerveztek. A hallgatót főiskolára vagy egyetemre vették fel, nem kétszintű képzésre, mert a két szint elválasztásának általánosítható megoldási módját nem találták meg Magyarországon A felvett hallgatót igen nagy' létszámú -szakosodott - oktatóállomány szűk területen való megfelelésre képesítette, a foglalkoztatók igényeit szem előtt tartva, mert csak igy fogadta el „igényes” munkaadó a munkára jelentkezőt. A csak befelé tekintő oktatók egy része a kellő kontroll híján igénytelenné válhatott, és a hallgatói igénytelenség sem segítette a felsőoktatás tartalmi kristályosodását. Ez tulajdonképen az általános társadalmi elerkölc stelenedés felsőoktatási jelensége volt. A főiskolai felvételben a szakirányban érettségizettek előnyben részesítése a felvételi során igen hasznos, készségvizsgálatot pótló intézkedés volt. Ez a folyamat megsérült, amikor a szakközépiskolai érettségit követte egy további év a technikusi vizsga előtt. A technikusok előnyben részesítése a szakirányukban működő főiskolára jutásban azonban továbbra is szükséges. A felsőoktatás „szocialista” receptjének két nagy veszélye volt: a kutatás elkülönítése a felsőoktatástól és a tudományos fokozati rendszer elválasztása az egyetemektől. Oktatási hibát a szocialista rendszer akkor követett el, amikor oda nem illőket emelt vezető oktatói - tanári, docensi - testület(ek)be. Ezeket az anomáliákat igyekezett a későbbi politikai vezetés számos hiábavaló áldozattal kiküszöbölni. Az angol felsőoktatási recept A vízi szakirányú felsőoktatás a civil mérnök (kari) képzésben valósul meg világszerte. Egyetemeiken a graduális képzést általában két szinten old ják meg, első szintjük a BSc jelű bachelor mérnöki szint, amely hozzávetőleg olyan követelményeket állít, mint a hazai üzemmérnöki képzés. А-képzésben az első szint követelményeit minden végzősnek teljesítenie kell. Ez a követelmény azonban nem olyan merev, mint a magyar képzésé, amelyben egyféle tantervi teljesítése kötelező, hanem az eddigi magyarnál jóval rugalmasabb. Szakirányokat határoz meg, az ezekben számbavehető tantárgyakhoz creditpontokat rendel. A tantárgyi creditpontok száma szakirányonként eltérő lehet. Az absolutoriumig bizonyos tárgyakat fél kell vennie a hallgatónak és meghatározott számú creditpontot meg kell szereznie. így a hallgató igen változa-18
