Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
magnéziumban szegény szervestrágya-anyagként értékelhetjük. Mikrotápanyagban és nyomelemekben a szennyvíziszapot ugyancsak gazdagnak minősíthetjük. A szennyvíziszapok nehézfémeket, szerves károsanyagokat (halogén vegyületeket és oldódó károsanyagokat), valamint patogén élő szervezeteket tartalmaznak, ezért a velük való bánás különleges óvintézkedéseket és törvényi szabályozást is követel. Az iszapban a nehézfémek legnagyobb mennyiségének és a kihordási mennyiségek nagyságrendi lehatárolásával a legkedvezőtlenebb esetben is a talajban a nehézfémtartalom csak igen rövid időre és lényegtelen nagyságrendben emelkedhet meg. Amennyiben a törvényes korlátozó meghatározásokat betartják, a szennyvíziszapot befogadó talajban nem fordulhat elő nemkívánatos magas nehézfémsó bedúsulás. Tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy a szennyvíztisztítási eljárás során az aktív mikroorganizmusok segítségével a szerves szennyező anyagok által okozott terhelés jól lebontható. További lényeges lebontást a talajban lévő mikroorganizmusok eredményeznek, ezért ha a felgyülemlett talajidegen szerves kísérőanyagok talajtúlterhelést okoznának és átmeneti zavar jelentkezne a talajbiológiában, az eddigi vizsgálatok szerint ezek ott lebontásra kerülnek, és nem jelentkezik dúsulás. A szennyvíziszapban különböző virulens állapotú egészségkárosító kórokozók is vannak (mint pl. a különböző vírusok, koli baktériumok, szalmonellák, lépfene- és tbc baktériumok). Mivel azonban teljes értékű kórokozó eltávolítást az iszapkezelés során elérni nem lehet, ezért a szennyvíziszapot higiéniai szempontból erősen terhelt termékmaradványnak tekintik. Minden fenntartás ellenére az iszap mezőgazdasági hasznosítását egyetlen olyan eljárásnak kell tekinteni, ami a ferőzési láncot megakadályozó eljárásként jellemezhető. Természetesen ehhez figyelembe kell venni az idevonatkozó és már megjelent (érvényben lévő) korlátozó intézkedéseket, hogy ezáltal teljes felelősségvállalású iszaphasznosítási eljárás alkalmazásnál az esetleg fennálló veszélyeket el lehessen kerülni. 3. A földművelésben történő iszapfelhasználás és az arra vonatkozó korlátozások A szennyvíziszapnak a mezőgazdaságilag művelt területen való hasznosítása a legrégibb és a legértelmesebb „végelbánási” módozata. Ennél az eljárásnál biztosítva van az, hogy a szennyvíziszapban lévő tápértékeket képező növényi tápanyagok a természetes anyagi körforgásba visszavezetést nyerjenek. Az iszapból származó szervesanyagoknak a talajban jelentkező reprodukciós képességét az istállótrágyával összehasonlítva, utóbbinak 80%-át mutatják. Az iszapban lévő tápanyagok hosszantartó hatása (összhatási hányad) nitrogénre kb. 60%-os műtrágyázási egyenértékű, a foszfor, kálium és magnézium vonatkozásában 100%os. A tápanyagmennyiség 50%-a a trágyázási évben, 40%-a az azt követő évben, és 10%-a az azt követő második évben fog hatásában megmutatkozni. Mindezek ellenére a szennyvíziszapok hasznosítását annak esetleges károsanyagtartalma miatt Németországban és nemzetközileg egyaránt „rosszhímevűnek” tartják. A fokozatosan feljavuló analitikai méréstechnika következtében a szennyvíziszapokban időnként előforduló szerves, toxikus mérgező anyagokat analitikai mérésekkel ellenőrizni lehet. Mindenekelőtt a lakosságot tájékoztató médiák, részben a nem kellő komolysággal közreadott tájékoztatásokban (valamint esetlegesen a szakirodalomban is) a szennyvíziszapban lévő, — kárt okozó — anyagokról terjesztett téves adatok eredményezték azt, hogy a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatban élénk vita keletkezett. Ennek következménye lett az, hogy a mezőgazdák (mint szennyvíziszapfelvevők) elbizonytalanodtak, aminek hatására a hasznosítási szándék csökkent. Az 1992. 07. 01-jén hatályba lépett új szennyvíziszap rendelet Németországban törvényesen megalapozta a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosításának megvalósítási módját. A hivatkozott új rendelkezés előírja a szennyvíztisztító berendezés üzemeltetőinek (akik a kezelt szennyvíziszapokat mezőgazdaságilag művelt területeken kívánják értékesíteni), hogy a következő analitikai adatokat bocsássák az érintett mezőgazdák rendelkezésére: a. ) Igazolást arról, hogy a szennyvíziszapban lévő nehézfémek, szerves halogén vegyületek, szervesen oldódó károsító anyagok határértékei a követelményeket nem haladják meg. Ezen belül közölni kell az érintett iszap tápanyagtartalmát, szárazanyag mennyiségét, szervesanyagtartalmát, a lúgos hatású anyagokat és az iszap pH értékét. b. ) A területet művelő gazdának be kell szerezni (arról a területről, ahova a szennyvíziszap kikerül) az érintett talajok tápanyagtartalmát, pH értékét és a nehézfémtartalmát bemutató dokumentumokat. A vizsgálatokat csak hatóságilag engedélyezett vizsgáló laboratóriumok végezhetik el. c. ) A mezőgazdasági vállalkokzók (akik mint, szennyvíziszap átvevők szóba jönnek) kötelesek tudomásul venni, hogy- nyersiszap értékesítése tilos,- kezelt szennyvíziszapok felhasználása is tilos- ha az iszap járványveszélyes anyagot tartalmaz, vagy szerves károsanyag: és nehézfém tartalmi értékek a megtűrt határértékeket meghaladják,-1. és II. osztályú vízvédelmi területeken, valamint 10-10 m széles partmenti partmenti sávban,- erdőgazdasági területen és legelőkön,- természetvédelmi területek, — természeti emlékművek, — nemzeti parkok területein, valamint a védett mezőgazdasági területeken és felületeken,- olyan talajoknál, melyek már túllépték a nehézfémre megadott határértékeket,- olyan talajoknál, melyeknél a pH érték 5,0-nál nagyobb (olyan könnyű talajoknál, amelyeknél a pH érték 5,0-6,0 közötti és Cd és Zn-re szigorúbb határértékek érvényesek),- főzelék- és gyümölcs veteményfelületeken,- a többéves állati táp vetemény felületeken, vetés után! d. ) A szennyvíziszap alkalmazása használati korlátozásai:- azokon a felületeken, ahol a vetésforgóban főzelékféle következik, szennyvíziszapot még előzetes trágyázásként sem szabad használni,- olyan területek, ahová állati tápnövények, vagy cukorrépa kerül vetésre, kezelt szennyvíziszapot trágyázásra csak vetés előtt, mélyen bedolgozva szabad felhasználni,- siló- és zöldkukorica területén vetés előtt szabad szennyvíziszapot bedolgozni. e. ) A felsorolt iszaptörvény követelményein túl a Thüringia szövetségi állam területén szennyvíziszapot nem szabad alkalmazni:- sörárpa termelés esetén, ha annak vetése a forgóban következik (a nehezen ellenőrizhető N szállítás miatt),- étkezési burgonyatermelés esetén (esztétikai okok miatt),- minden olyan különleges esetben, mint pl. gyógynövények, gyökérfajták, komlótermelés esetén (esztétikai és az alig előrelátható trágyázóhatási okok miatt),- azokon a felületeken, amelyeknek P (foszfor) tartalma az „E” jelű ellátási osztálynak felel meg (igen magas). Ezek a korlátozások és tiltások teljes biztonságot nyújtanak emberre és állatra minden ilyennemű veszéllyel szemben. lelenleg Németországban a mezőgazdaságilag művelt területeknek csak 1%-át veszik szennyvíziszap elhelyezésre igénybe. így mód nyílik arra, hogy más felületeket trágyázzanak ilyen anyaggal és az 13
