Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
Vízgazdálkodási teendők az Alföldön Az Alföld hazánk különleges természeti adottságú, nagy kiterjedésű tája, melynek népét a vizek megfékezése és hasznosítása ősidők óta foglalkoztatja. Napjainkban a szakemberek és a közvélemény figyelme újult erővel az Alföld felé fordult. A védelmi és a hasznosítási programok tudományos megalapozását célzó tanácskozások sorában említésre méltó a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában tavaly ilyenkor lezajlott vitaülés, melynek „Az Alföld jelene és jövője” címmel megjelentetett anyagából a vízgazdálkodási feladatokról szóló részt - rövidítve - az alábbiakban közöljük. A vízgazdálkodás a társadalmi és a termelési szférában egyaránt fontos szerepet tölt be, s ezekkel összefüggésben a természeti környezet védelmében is. így van ez az Alföldön is. A társadalmi szférában mindenek előtt a lakosság vízellátásáról kell szólni. Az Alföld a közműves vízellátással rendelkező települések számát tekintve kedvezőbb helyzetben van, mint az ország több más vidéke, de a vízellátásba bekapcsolt lakások aránya itt sem kielégítő. A jelenlegi 60 százalékos aránnyal szemben 80-85 százalék kellene, összhangban a települési lakásviszonyok javításával. A külterületi, s főleg a közel 200 ezer főt kitevő tanyai lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása egyedi megoldásokat és komoly erőfeszítést kíván, a fokozatosan elszennyeződő talajvízkészlet, illetve bizonyos régiókban - például a Duna-Tisza közi hátságon - a talajvízszint nagyfokú süllyedése miatt. Általában szigorúbb érvényt kell szerezni a vízminőségi-egészségügyi követelményeknek, ami többek között a vízbázisok fokozott védelmét, a vízkezelési technológiák fejlesztését, a jobb minőségű vízkészletek feltárását és azok - regionális vízellátó rendszerek útján megvalósítható - hasznosítását igényli. Ilyen szempontból az arzénes vizekkel „megáldott" dél-alföldi régió kitüntetett figyelmet érdemel. A korábbinál nagyobb jelentősége van a víztakarékosságnak, ezzel kapcsolatban a vízmérésnek és a nem ivóvízminőséget igénylő vízhasználatok más, értéktelenebb vízkészletből történő kielégítésének. Mindezek a településtervezés és a lakástervezés irányelveinek bizonyos módosítását követelik meg. A csatornázás és szennyvíztisztítás helyzete az Alföldön nagyon elmaradott. A közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya jelenleg 25 százalék. A csatornázatlanság következtében számos alföldi településen a talajvíz szintje jelentősen megemelkedett, az elszennyeződés veszélye megnőtt. A csatornákon elvezetett szennyvízmennyiségnek csupán harmada kap kielégítő mértékű, azaz a - mechanikain kívül - biológiai fokozatú tisztítást. A kellően nem tisztított szennyvizek a befogadó vízfolyásokat, illetve belvízcsatornákat szennyező anyagokkal terhelik, az élővizek ökológiai egyensúlyát veszélyeztetik, használatukat korlátozzák, megnehezítik. A helyzet javítása érdekében a közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások arányát az ezredfordulóig legalább meg kellene duplázni, a szennyvíztisztító kapacitások egyidejű hathatós növelése mellett, s meg kellene oldani a keletkező szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezését vagy hasznosítását is. Ezek óriási költséget igénylő, de most már a további fejlődést gátló, elodázhatatlan feladatok. A szennyvízcsatornahálózatok létesítése és üzemeltetése sík vidéken sokkal költségesebb, mint dombvidéken, tehát ilyen szempontból az Alföld hátrányos helyzetben van. A költségek mérsékelhetők a helyi egyedi szennyvízelhelyezési megoldásokkal, nyomás alatti szennyvízelvezetéssel, a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával (elöntözésével). Ezekre több alföldi városban van már tapasztalat. Az Alföld vízminőségi állapotának megőrzése vagy javítása azonban nemcsak a hazai vízminőségvédelmi munkától függ, hanem a vízrajzilag felettünk elhelyezkedő külföldi országokból érkező szennyező anyagoktól is. Ezek mennyiségének csökkentése érdekében - kiszolgáltatott helyzetünkre tekintettel - további, fokozott erőfeszítések teendők a nemzetközi vízügyi tárgyalásokon. Az élővizek minőségének védelme az ökológiai egyensúly fenntartásán túlmenően a lakosság üdülési, sportolási és egyéb jóléti igényeinek a kielégítése szempontjából is mind nagyobb jelentőségű. A folyók menti holtágak ilyen célú jobb kihasználása vízgazdálkodási eszközökkel (vízpótlás, vízfrissítés) is elősegíthető, összhangban a folyók hullámterének, ennek az egészen sajátos arculatú tájnak a védelmével és többcélú hasznosításával. Általában véve az egész Alföldön jobban, tudatosabban érvényre kellene juttatni a víz pozitív tájformáló szerepét. Ez az idegenforgalomra is kedvezően hatna. Kihasználatlanok a lehetőségek az Alföld rendkívül gazdag hévízkészletének gyógyászati, gyógy-idegenforgalmi hasznosítása terén is. A termelési szférában az alföldi vízgazdálkodási feladatok közül a mezőgazdasági területek víz
