Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
rendezése és öntözése a legfontosabb. Az Alföld természeti adottságai kiváló lehetőséget nyújtanak a mezőgazdasági termelés számára. Talán egyedüli korlátozó tényező a víz: az időnként túlságosan fölszaporodó belvizek, vagy a nagy hőséggel párosuló hosszan tartó szárazságok, azaz az aszályok. E szélsőséges vízállapotok káros hatását többek között vízrendezéssel, illetve öntözéssel lehet mérsékelni. Az utóbbi közel tíz évben főleg az aszály pusztító hatásával kellett szembenézni, ezért az öntözés szerepe fölértékelődött. Jelenleg az Alföld mezőgazdaságilag művelt földterületének 8 százaléka öntözhető, amit éghajlati szempontból indokolt volna növelni. Ennek azonban határt szab a rendelkezésre álló, illetve előteremthető vízkészlet, az öntözésre nem mindenhol megfelelő (szikesedésre hajlamos) talaj és végül a tetemes beruházási és üzemeltetési költség. Mindazonáltal távlatilag az öntözött területek jelentős növekedésére számíthatunk. Napjainkban - az indokolt területi fejlesztés mellett - a meglévő öntözőrendszerek rekonstrukciója és jobb kihasználása, a víz- és energiatakarékos berendezések elterjesztése, továbbá a célirányosabb agronómiai-piaci tervezés szolgálhatja legjobban az öntözés ügyét. A vízrendezés és más meliorációs beavatkozások a talajtermékenység fokozásának fontos eszközei az Alföldön, s nélkülözhetetlen előfeltételei az öntözés bevezetésének. Az elmúlt mintegy másfél évtized nagyszabású vízrendezési-meliorációs munkálatainak hatékonysága egy elkövetkező nedves periódusban fog kiderülni, s a további fejlesztés szükségességéről és mértékéről akkor lehet majd megalapozott véleményt alkotni. A vízelvezető hálózatok jó állapotban való fenntartása folyamatos feladat. E hálózatok öntözési célú igénybevétele, azaz kettős hasznosítása költségkímélő megoldás, de csak akkor ajánlható, ha az ebből eredő hátrányos következmények minimálisak, illetve elháríthatók. Az újabb vízrendezési és meliorációs munkálatoknál jobban kell ügyelni arra, hogy a közvetlen gazdasági érdekek mellett a tájvédelmi szempontok is kellően érvényesüljenek. Az ipar vízigényei az Alföldön jóval kisebbek, mint az ország más tájain, a vízminőségi követelmények azonban az élelmiszeripar domináló jellege miatt szigorúbbak. A vízgazdálkodás feladata, hogy az iparfejlesztést a megfelelő víz rendelkezésre bocsátásával lehetővé tegye, de az is, hogy az iparfejlesztésből eredő vízszennyezésnek elejét vegye. Az Alföld közlekedési hálózatának fejlesztésekor a közúti és a vasúti szállítás mellett - a vízi szállítás lehetőségeit is célszerű mérlegelni, mert bizonyos áruk szállítása így gazdaságosabb, a környezetkárosító hatások pedig mérsékeltebbek. A belvízi hajózás fellendítésénél a Dunán és a Tiszán kívül a Tisza mellékfolyói és a nagy csatornák is szóba jöhetnek. Az Alföld gazdag hévízkészletének energetikai célú felhasználása terén még vannak kihasználatlan lehetőségek, de a kitermelés - a rétegenergia megőrzése és a környezeti károk elkerülése érdekében - csak úgy fokozható, ha azt a használt hévizek visszasajtolásával kapcsoljuk össze. A társadalmi igények és a termelési célok szempontjából egyként kiemelkedő jelentőségű az Alföld múlt században végrehajtott ármentesítése. Ez tette lehetővé a mai települési és közlekedési hálózat létrejöttét, a korszerű mezőgazdaság kifejlődését. Az árvízvédelmi rendszerek fenntartása, védképességük megőrzése, illetve bizonyos szakaszokon annak növelése, napjainkban is elsőrangú érdek, különös tekintettel a legmagasabb árvízszintek emelkedő jellegére. * A fenti kis tanulmány tájékoztatási szándékkal készült. Természetesen nem „hivatalos* program, csupán egy lehetséges és általános jellegű összefoglalása az Alföldön előttünk álló vízgazdálkodási teendőknek. Dr. Pálfai Imre Vízi Zsigmond totója
