Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
a kopás, az anyagkifáradás és a korróziós rombolás játssza a főszerepet. Eredményeként a szerkezet terhelésétől függő időtartam után az anyag már nem képes az üzemi igénybevételeket elviselni. A vízellátó hálózat vezetékein ilyenkor szivárgások, repedések vagy csőtörések keletkeznek. Az elhasználódási folyamat sebességét a csőanyag tényleges igénybevételekkel szembeni ellenállóképessége határozza meg. Rövidebb-hosszabb megbízható üzemelés után minden vezeték eljut abba az állapotba, amelyet a meghibásodások fokozódó gyakorisága jellemez. Ha a javítások miatti terhek - gazdasági vagy társadalmi szempontból - elviselhetetlenné válnak, akkor a vezeték felújításáról kell gondoskodni (rekonstrukció). A csőcserék gyakoriságát a hálózat egységnyi hosszára vetített évenkénti csőtörésszámmal szokták kifejezni. Ennek értéke a fővárosi hálózat átlagában megközelíti a 0,3 db/km/a-et, ami közel 50 százalékkal magasabb a nyugati nagyvárosok hasonló mutatójánál és a rekonstrukció elégtelenségére utal. ki Astoriánál eltört gerincvezeték anyaga lemezgrafitos öntöttvas volt. A vezetéképítés számára a legvonzóbb tulajdonsága az anyagszerkezeti sajátosságaiból adódó korrózióállóság, azaz az átlagos körülmények között várható hosszú, meghibásodásmentes üzemidő (hasznos élettartam). A Főváros hálózatán ma is több tízkilométer hosszúságú öntöttvas vezeték üzemel kielégítő megbízhatósággal, aminek az életkora meghaladja a 100 évet. A lemezgrafitos öntöttvas azonban rideg anyag. Túlterhelés esetén alakváltozás nélkül törik (ridegtörés). Ez kis átmérőknél rendszerint kereszttörést, nagy átmérőknél a csőpalást egy részének kiszakadását okozza. A túlterhelést pedig az elhasználódási folyamat során meggyengült csőfal - az üzemi igénybevételekből adódó nyomás, forgalmi terhelés okán - fellépő feszültség jelentette. A DN 800-as öntöttvas gerincvezeték körülbelül 2,5 négyzetméteres palástfelülete kitört és a nyomás alatt kiáramló víz - felszakítva a talajt és a burkolatot - elöntötte a környék utcáit és földalatti létesítményeit. A kitört cső képe A nagyátmérőjű gerincvezeték törése üzemeltetési szempontból rendszerint nem okoz szolgáltatási zavarokat. A sérült szakasz kizárása után a fogyasztókat ellátó elosztóvezetékek a zavartalan ellátást biztosítják. A gazdasági kihatások azonban rendkívül súlyosak. A hibaelhárítás költségei - melyek a munkaterület előkészítéséből és biztosításából, a sérült csőszakaszjavításából, valamint az eredeti állapot helyreállításából (talajcsere, burkolathelyreállítás, takarítás ...) adódnak -, 2.200.000 forintra rúgnak. A keletkezett kár összege, amit a nagymennyiségű és nyomás alatt kiáramló iszapos víz a környező létesítményekben okozott (társközművek megrongálódása, az aluljáró és a Metró-alagút, továbbá a pincék elárasztása, üzletek és gépjárművek elöntése...) 18.500.000 forint volt. A haszontalanul elfolyt mintegy 20.000 köbméter vízmennyiség értéke 200.000 forintot tett ki. És végül, de nem utolsósorban említhetők a közvetett károk - a Metró és az érintett üzletek elmaradt haszna, a forgalomkorlátozás miatti többletköltségek, az akadályoztatás miatti termeléskiesés, az ijedtség és idegesség okozta egészségvédelmi kiadások -, amelyek pontos megállapítására nincs lehetőség. Tanulságok A csőtörések a vízellátó csőhálózatok üzemeltetésének elkerülhetetlen velejárói. A Vízműveknél azonban átgondolt stratégiát kell kidolgozniuk, hogy annak megvalósulásával a csőtörések gyakoriságát és a csőtörések miatti kockázatot a minimálisra csökkentsék. Egy modern nagyváros műszaki létesítményei - monolit burkolat, aluljárók, Metró, közművek - a csőtörések miatti károkat, a korábbiakhoz képest megsokszorozták. A csőtörések gyakoriságának a csökkentését a nagy meghibásodási mutatóval üzemelő vezetékek tervszerű rekonstrukciójával, és az új vezetékeknél a nagyobb megbízhatóságú csőanyagok alkalmazásával lehet elérni. A csőtörések okozta károkat pedig az alábbi módszerekkel lehet mérsékelni: olyan nyomócsövek alkalmazásával, melyeknél a rideg-törés az anyag mechanikai tulajdonságai miatt nem fordul elő; a csőtörés és a sérült csőszakasz kizárása közötti idő lerövidítésével, azaz a kiáramló víz okozta károk elkerülésével (távműködtethető zárak, vagy automatikusan üzembelépő csőtörésbiztonsági zárak beépítésével). A felsorolt módszerek alkalmazása és megvalósítása nagy átmérőjű gerincvezetékek esetén, az elsősorban veszélyeztetett belvárosi környezetben és a rekonstrukció kényszerű elmaradása miatt sérülékeny hálózaton rendkívül költségigényes és elhúzódó feladat, de nem tűr halasztást. A döntést hozóknak az Astária-csőtörés fontos figyelmeztetés: a hálózat megbízhatóságának fokozásához szükséges pénzek megvonása nemcsak emberéleteket és óriási vagyoni értékeket veszélyeztet, de előrevetíti a vízellátó rendszer összeomlásának sötét árnyékát is. Befejezésül, szabadjon méltatnunk a helyreállítási munkákban közreműködő közmű és szolgáltató vállalatok szervezett tevékenységét, egyúttal köszönetét mondva az akkori közmű főosztály munkatársának, Kiss Zoltánnak az események „megörökítéséhez" nyújtott segítségéért. Gyulafi-Becker 1 л
