Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
TÜKÖRBEN E rovatunkkal a tavaly megkezdett „tükörbenézésünket” szeretnénk egységessebbé tenni. Hiszen eleddig is közöltünk olyan írásokat, amelyek a vízfogyasztás- és felhasználás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, a kutak, folyók és tavak vizeinek minőségi védelmét (elősegítő technikai-, technológiai megoldásokat tárt a szakemberek és a szakmán kívüli, de a szolgálat törekvéseit figyelemmel kísérő lakosság elé. Az 1912-ben létesített Sarkadi Cukorgyár a magyar cukoripar egyik legrégibb vállalata. Sarkad várostól délre, a Fekete Körös balpartján telepítették. A hely kiválasztásában döntő' szempont volt a folyóvíz közelsége, mely az ipari frissvízellátás és a szennyvíz elhelyezés szempontjából egyaránt meghatározó. A Sarkadi Cukorgyár ipari vízgazdálkodása VÍZVÁLASZTÓ Az 1200 t/nap feldolgozó kapacitás az eltelt évek során 3300 t/nap szintre bővült, hazai viszonylatban ez középméretű cukorgyárnak felel meg. Az alapításkori 120 vagonos feldolgozási kapacitás lényegesen kisebb terheket jelentett a kiszolgálás, az infrastruktúra területén, elsősorban mennyiségi értelemben. Ez az előny megmutatkozott a vízgazdálkodási problémakört illetően is. A továbbiakban ezt vizsgáljuk meg részletesebben. A kisebb feldolgozó kapacitás kisebb vízigénye a mennyiségi előnyön túl könnyebben megoldható minőségi feladatokat támasztott a Sarkadi Cukorgyárral szemben, és jobban kezelhető környezeti hatásokat okozott a térséget illetően. A kapacitás megháromszorozódásával a majdnem lineárisan növekvő mennyiségi gondok sokkolta nagyobb minőségi, ezzel összefüggésben környezeti problémával jártak együtt. Répafeldolgozás - frissvíz-igény A vállalat vízgazdálkodásának fejlesztési tevékenységét döntően ez motiválta, különösen az utóbbi 10-15 évben, amikor is céltudatos, állami támogatással segített fejlesztéseket hajtott végre. Ma 1992- ben elmondható, hogy mindezek eredményeként az ipari vízforgalom és egyáltalán a gazdálkodás körülményei rendeződtek, a „végterméket" az ipari szennyvizet minimális környezeti ártalmat okozva tudjuk elhelyezni. A cukorrépa feldolgozásának technológiája több ponton nagymennyiségű víz felhasználását igényli, amit a belső vízkörök zárttá tételével lehet kezelhető szinten tartani. A zárt vízkörök ellenére is a Fekete Körösből kivett frissvíz napi mennyisége 7380 köbméter, ez kampány szinten 896 ezer köbmétert tesz ki. A folyó árterébe épített szivattyúház gépeivel kiemelt víz több lépcsőben, mechanikusan tisztítva, de végül is természetes állapotában lép be a technológiai vonalba. A belső vízkörök kialakítása két fő szándékot tükröz: elsősorban a minőségi követelmények kielégítését, másodsorban - de az előbbivel összefüggésben -, a mennyiségi korlátok közötti szinten tartását. Ez jól érzékelhető az úsztató-mosóvízkörnél, ahol a vízbe kerülő, elsősorban földszennyeződések miatt betöményedő vízből alkalmas eszközökkel és eljárásokkal a szennyezőanyag egy részét ki kell venni, illetve a víz meghatározott hányadát el kell vezetni, pótlására friss folyóvizet vagy ülepített szennyezett vizet használhatunk. Hasonlóan jó példa a hűtővízkör is. A kondenzációhoz használt felmelegedő hűtővizet felesleges hőterhelésétől hűtőberendezéssel szabadítjuk meg, a veszteség pótlására frissvizet adunk hozzá. (Lásd az ábrát!) A cukorgyártás jelenlegi fajlagos vízfelhasználása répára vetítve 190-204 százalék. A vízgazdálkodási célok között ennek az értéknek a csökkentése elsőrendű feladat. A technikai színvonal javításával, a technológia korszerűsítésével, a technológiai fegyelem erősítésével ebben jelentős előrelépés érhető el.
