Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
tása és megerősítése. Az együttműködés legalapvetőbb összetevője az Operatív Hidrológiai Program. Ennek keretébe tartozik az „Alaprendszerek" elnevezésű alprogram és az „Alkalmazások és Környezet" alprogram. Az operatív programok elsősorban a nemzeti hidrológiai szolgálatok mindennapi munkáját segítik. E segítségnyújtás legeredményesebb formáját az 1981-ben létrehozott Hidrológiai Operatív Többcélú Alprogram (HOMS) jelenti, amelynek keretében a résztvevő országok közreadják a hidrológiai hálózattervezés, adatgyűjtés és adatfeldolgozás, vagy a speciális vízügyi vízügyi feladatok megoldására kifejlesztett technológiákat és módszereiket. Dr. Rodda bemutatta a HOMS főbb összetevőit. A program hatékonyságát jól érzékelteti az évente kért és átadott technológiai vagy módszertani leírások nagy száma, amelyet a nemzeti referencla/-központok közvetítenek. Az előadás egyik legidőszerűbb része az éghajlatváltozás témakörével kapcsolatban a hidrológiai hatásvizsálatokról szólt. A WMO Éghajlati Világprogramjának erre vonatkozó célkitűzései és feladatai az utóbbi évtizedekben tapasztalt jelentékeny éghajlati ingadozások és az üvegházgázok légköri mennyiségének gyors növekedése következtében várható éghajlatváltozás miatt került a figyelem középpontjába. A megfigyelt és a feltételezett hatások sorában a legközvetlenebbek és legegyértelműbben értékelhetőek a hidroszférával állnak kapcsolatban: ide tartozik a tengerszint vagy a jégtakaró változása, a csapadék mennyiségének, területi eloszlásának és a felszíni vízmérleg többi elemének módosulása. A WHO hidrológiai oktatási és továbbképzési programjainak említése után, dr. Rodda előadásának következő részében az ENSZ további hidrológiai tárgyú tevékenységéről adott átfogó képet. Ezek közül külön említést érdemel az ECOSOC „Vízi Erőforrások Programja" vagy az UNESCO-пак a WMO-val közösen készített „ Vízkészletek becslése" című jelentése. Ez utóbbi kiemelten foglalkozik a vízkészletek iránti igények világméretű növekedéséből és az ivóvízellátást szolgáló erőfeszítések, beruházások nem megfelelő mértékéből adódó fokozódó ellentmondásokkal. A hidrológiával foglalkozók számára Is kiemelkedő jelentősége van az ENSZ „Környezet és Fejlődés" elnevezésű, 1992. júniusi konferenciájának. Már az idén januárban Dubllnban tartott „Víz és a Környezet" című nemzetközi rendezvényt is elsősorban az ENSZ világkonferenciájára való felkészülés jegyében tartották. Dr. Rodda kiemelte a dublini találkozó néhány következtetését és „üzenetét": a hidrológia az egyik legfontosabb szaktevékenység és tudomány, amely hatékonyan elősegítheti a fenntartható fejlődést; a szakemberek szerint a víz természeti körforgását sokkal részletesebben kell megfigyelni, másszóval a hidrológiai megfigyelőrendszereket tovább kell fejleszteni; e célra megfelelő anyagi erőforrásokra van szükség; az említett világkonferencia elé terjesztendő, a XXI. század legfontosabb környezetvédelmi feladatait összesítő programban („Agenda-21") hangsúlyozni kell az említett kérdéseket. összefoglalójában a hidrológia jövőjének szempontjából két meghatározó feladatra hívta fel a figyelmet. Egyrészt a tudományos kutatások fontosságáról szólt külön Is utalva két témakörre: a meteorológiai és a hidrológiai modellek összekapcsolására2, valamint a különböző léptékű modellek illesztésének szükségességére. Másrészt a hidrológia jobb „reklámozásának", népszerűsítésének feladatait említette. dr. Faragó Tibor (OMSZ) 1E részleg megjelölésére a magyar fordításban esetenként a Hidrológiai és Vízgazdálkodási, illetve a Hidrológiai és Vízkészletek Főosztály elnevezést is alkalmazzák. 2Jelenleg elsősorban a globális éghajlati modellek keretében a hidroszférának, a vízkörforgalmának, az óceánok és a légkör között valamint az óceánokban végbemenő folyamatoknak a pontosabb leírásáról van szó. Dr. J. C. Rodda átveszi a Magyar Hidrológiai Társaságtól a „tiszteleti tag” oklevelet.
