Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
zása .Budapest Gyógyfürdői és Gyógyforrásai' néven. A vállalat a Gellért Gyógyszállóra alapozódott, de ide tartozott az ugyancsak fővárosi tulajdonú Széchenyi és Rudas gyógyfürdők, valamint a Fővárosi Ásványvízüzem. 1935-ben a Főváros 1,8 millió pengőért magántulajdonosoktól megvásárolta a mai Rác fürdőt és azt is a vállalathoz csatolták. 1957-ben a vállalat nevét Fővárosi Fürdőigazgatóságra változtatták. Továbbra Is gazdaságtalan működést, valamint irracionális fejlesztéseket erőltettek a vállalatra. Kötelezően előírták a szolgáltatások árait, amelyek azonban lényegesen alacsonyabbak voltak a tényleges ráfordításoknál. A hiány fedezetére adott ártámogatás-amely esetenként a 200 százalékot is meghaladta - nem volt elegendő még az elengedhetetlen szintentartásra sem. A 21 nyilvános fürdőobjektumból - a II. világháború után - egyedül a Gellért uszoda és hullámfürdő rekonstrukciójára került sor, A fővárosi gyógyvízklncsnek a köz érdekében való hasznosítása ma sem vesztett aktualitásából. Sőt, a fokozódó környezeti veszélyek miatt még inkább fontos a gyógyvizek közösségi kezelése, részben a természet kizsákmányoló rablógazdálkodás megakadályozása, részben pedig a gyógyvizek minőségének a környezeti ártalmaktól való megóvása érdekében. Ezt a funkciót a jelenlegi piacgazdálkodási körülmények közöt a Fővárosi Fürdőigazgatóság csak biztos anyagi háttér esetén képes ellátni. Ezért elengedhetetlen, hogy egyetlen teljességgel felépített és emiatt gazdaságosan működtethető létesítményét a Gellért Gyógyszállót visszakapja. (A II. világháború előtt valamennyi fővárosi gyógyfürdő akár fővárosi, akár magántulajdonban volt, rendelkezett vendéglátó, szállodai-kórházi infrasturkturával. A Széchenyi fürdő kivétel, bár amellé is terveztek szállodát -terveit és költségvetését 1913-ban jóváhagyta a Fővárosi Közgyűlés-, de az I. világháború miatt nem kezdődött meg az építkezés. A Rudas és Rác fürdőé megsemmisült a háború alatt, míg a magánkézben lévő gyógyfürdők vendéglátó infrastruktúráját a Gellérthez hasonlóan „átprofilirozták".) • A Gellért Gyógyszálló a huszadik századeleji építészetünk egyik remeke. Tervezői arra törekedtek, hogy harmonikus egységbe foglalják a szálló és a gyógyfürdő funkcióit, hogy a vendégek számára kényelmesen elérhető legyen a fürdő és valamennyi gyógyászati lehetőség. Ugyanakkor a fürdő is úgy van kialakítva, hogy alkalmas legyen szállodai és vendéglátó funkció ellátására is. Elég utalni a fürdő csodálatos előcsarnokára, amely a múltban a legrangosabb fővárosi bálok és fogadások helyszíne volt. A hullámfürdőt is úgy alakították ki, hogy alkalmas esti rendezvényekre, sőt szabadtéri előadásokra is. A szálló épülete alatt van az őrforrások gyűjtőmedencéje, ami még mai Istartalékul szolgál, ide vezet a Gellérthegy alatt megnyitott feltáró alagút és a feltárt források vezetékei. Mindezek következtében az épületet szétválasztani fürdőre és szállodára Irracionális dolog. Fizikailag is szinte lehetetlen, mert sem vízszintesen, sem függőlegesen nem választható le a fürdő a szállodáról. Nem is beszélve arról, hogy szétválasztás esetén mindkét tulajdonos értékcsökkent épületrészt birtokolna és üzemeltetése is lényegesen költségesebb lenne, kevesebb hasznot hozna, mintha rendeltetésszerűen működne gyógyszállóként. Nem valószínű, hogy a külföldi tőkebefektető, akinek el akarják adni a szállót, ne Ismerné fel első látásra az előbb vázolt összefüggést és a szétválasztás hátrányait. Nincs olyan külföldi tőkés, aki fürdő nélkül hajlandó lenne megvásárolni a csonka épületet. (Kivéve, ha arra spekulál, hogy átépíti irodaháznak.) • Szükséges megjegyzést tenni az értékesítés módjára Is. Az árukapcsolás régi kereskedelmi ügylet. Általában ott alkalmazzák, ahol valamilyen okból sürgősen ki kell árusítani a cég teljes árukészletét, vagy ahol értékcsökkent, selejtes árutól kíván megszabadulni a kereskedő és ezért azt valamely keresett, értékesebb áruhoz kapcsolva kínálja. Ez utóbbi esetben természetesen a keresett árut is értéke alatt kell kínálnia, hogy a kapcsolt üzlet a vevőnek kifizetődjön. A Danubius Szálloda Vállalat egyben történő eladásrafelkínálása Is árukapcsolás. A világhírű Gellért Gyógyszállót és gyógytényezőit egy csokorba kötve árulni egy és kétcsillagos vidéki szállodákkal, olyan üzleti értéketlenséget sejtet, amellyel a tokaji aszút árulták a Szovjetunióban, ahol a bor árát a benne lévő alkohol mennyisége határozta meg. A Gellért Gyógyszálló gyógyforrására létesült a világ első gyógykórháza a XII. században, amelyet a Szt. János Lovagrend alapított. Itt alakult meg 1937-ben a Nemzetközi Gyógyfürdőügyi Szövetség (FITEC. Federation International du Thermalisme etdu Climatisme). amely tag'ai is sorába tudhatja ma is Franciaországtól Japánig a gyógyfürdővel rendelkező országokat. 1987-ben az 50 éves évforduló színhelye is a Gellért Gyógyszálló volt. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a Gellért Gyógyfürdő és Szálló nemcsak Budapest legkülönb fürdőlétesítménye, hanem nemzetközileg elismerten is a gyógyfürdő-szakma kiemelkedő objektuma. A Gellért Gyógyszálloda eredeti tulajdonviszonya helyreállításának csak a legfontosabb Indokaira és összefüggéseire kívántam a figyelmet felhívni. Nem akármilyen értékről van szó, nem egy épületről a sok közül. A világhírű Gellért Gyógyszálló egykori drasztikus szétválasztásának fenntartása nemcsak a fővárosi lakosság érdekeit sértené, de az országnak sem válna hasznára. Tovább romlana a fővárosi fürdők állapota és gazdasági helyzete. Folytatódna a fürdők bezárása és a foglalkoztatottak csökkenése növelné a munkanélküliséget. A gyógyvíz az egyetlen természeti adottságunk, amelyben elsők vagyunk a világon. A tradicionális budapesti fürdőkultúra elmúlt négy évtized utáni további sorvasztása egyértelműen lemondás lenne e természeti erőforrás hasznosításáról. dr. Beck Béla
