Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
olvasónk a vízdíjról Olcsóbb lesz, ha többe kerül? Feltételezem, sokan olvastuk nagy érdeklődéssel Dudás Zoltán vízműves riportját (Jan.23.), annál Is inkább, mert a zsebünket közvetlenül érintő dologról van szó. Alaposan szemügyre vettem a kérdésfelvetés és válaszadás összefüggéseit, és meg kell vallanom, erős hiányérzetem támadt. A sajtó képviselőjét a DMRV gazdasági és szolgáltatási vezetője fogadta, akik az Indokolatlan mértékű vízdíjemelés okát szinte kizárólag külső tényezőben keresték és találták meg - legalábbis vélték megtalálni -, amit a magam részéről nagy hibának tartok. Véleményemmel nem vagyok egyedül, de a „szakmai követelmény" megfogalmazására nincs jogosítványom, aláírásgyűjtésre pedig nem vállalkozom. Nem titkolt kíváncsisággal várom a nyilatkozó szakmai vezetők kiegészítő magyarázatát - ezen újság hasábjain - a kérdéskör feltárására. Mert hallottunk hivatkozást Inflációra, árhatóságra, a fogyasztóiár-klegészítés megszűnésére, kiadásokra és sok dologra, de a lényegről csak igen kevés szó esett. Az is ferdítve. Kimondatlanul is piacgazdasági összefüggésekről beszélnek, hogyan fordulhat elő, hogy műszaki és gazdasági szakemberek az alapkérdést visszájáról teszik fel, és fejtik meg a szemérmetlenül legszemléletesebb (mégis a legképtelenebb) aktualitás szerint? A kérdés bármilyen megbotránkoztató, de így hangozna helyesen: Minek a regionális víz oda, ahol se lakosság, se kereslet, se fogyasztás nincsen? (Csak a szilveszteri buli és a néhány hónapos nyári kertlocsolás.) Azt a kevés vizet, amit a kiránduló elfogyaszt, magával Is viheti, de módjában áll a csapadékvíz „befogása" Is többféle módon. Gazdálkodni Is lehet a vízzel, nemcsak közpénzeken elpazarolni. Ebből ne az hangozzon ki, hogy eddigi káros beruházásainkat bontsuk fel és szüntessük meg. Csupán arról van szó, hogy az ilyen Indokolatlan, ésszerűtlen és gazdaságtalan hálózatfejlesztéseket abba kell hagyni, meg kell akadályozni, terheit pedig a haszonélvezőknek kell viselniük. (A szolgáltató sem viselheti, mert az előbb-utóbb mindenképpen közteherként jelentkezikl) A DMRV illetékes szakvezetői egyetlen szót sem szólnak a legfontosabbról. Helyette a legnagyobb egyetértésben panaszkodnak árvízkárokról, fagykárokról, veszteségről, kintlévőségről, kölcsönök kamatterheiről. Miért nem esik szó a fizetésképtelenség veszélyéről? A nemcsak felesleges, de műszakilag, gazdaságilag káros beruházásról, amit azonnal indítani tervezünk újabb Duna alatti átvezetéssel kb. 100 (azaz száz-) millióért. Netán a két dolog összefüggésben volna? önálló kft.-ink (vállalatunk „legjobb szakértői") és az önkormányzati apparátusok műszaki Illetékesei - szakzsargonba rejtve a tényeket - könnyűszerrel elkápráztatják a Jóhiszemű és bizonytalan polgármestert, hogy annál olcsóbb lesz a vízdíj, minél többe kerül a víz. (Nem, uraim, nem nyomdahiba, ezek tények.) Mamuzsics Gábor Olcsóbb lesz, ha...? Érdekes, és tanulságos észrevételeket olvastunk a Pest megyei Hírlap hasábjain az új vízdíjról. Bizonyára igaza van Mamuzsics Gábornak (aki maga is a DMRV dolgozója) abban, hogy a vízdíjemelés okát nem kizárólag külső tényezőkben kell keresni. A valóság azonban mégis csak az, hogy a vízdíj növekedésének alapvető oka az állami támogatás csökkenése, s ez évben pedig teljes megszűnése. Ha ehhez hozzá vesszük az üzemeltetés anyag és bérnövekményeit, az Is látható, hogy a vízdíjemelés elkerülhetetlen. A mértékét - természetesen - lehet vitatni. Az észrevételek szerzője nyilván Jól tudja, hogy a szakmai követelmények betartása pénzbe kerül, és ez a lényeg. Szerintünk sem volt azonban helyes, hogy a DMRV vezető munkatársai saját költségcsökkentési lehetőségeinkről nem szóltak. Érdekes gondolat kérdőjelet tenni a térség vízpótlásáért létrehozott regionális rendszerek mögé, de azt is tudni kell, hogy egy ilyen művet Jóval hamarabb kell megcsinálni, mint ahogy a szükséglet felmerül, s mélységesen igaz: gazdálkodni kell a vízzel! S érdekes, ez mindig csak magas vízdíjak esetén jut eszünkbe. A gazdaságtalan hálózatfejlesztéseket pedig tényleg abba kell hagyni. E mellett igaz az árvízkár és a vízóra elfagyás is. A DMRV vezető munkatársai legalább olyan Jól tudják, mint az észrevételek szerzője, hogy eddig is voltak, ma Is vannak és holnap méginkább lesznek olyanok, akik képtelenek lesznek a magas szolgáltatási árakat megfizetni, ez azonban ezeknek az áraknak, de az alacsony béreknek (is) köszönhető. Persze ahhoz, hogy a vízművek csökkenteni tudja költségeit, alapos önvizsgálat is szükségeltetik, vezetésben és végrehajtásban egyaránt. S ennek - ha úgy akarja - a vállalat dolgozójaként részese lehet az észrevételek szerzője is. OVF
