Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
Az első Poirée-rendszerű tűsgát Magyarországon Egy kis vízügyi történelem A múlt század közepe táján, a Tisza felső szakaszán az árvizek ellen - ösztönszerúen, a lefolyási viszonyok kellő' ismerete és mérlegelése nélkül - töltéseket építettek és helyenként folyószakaszokat zártak ki káros árvizek megfékezésére. Az egykori Bereg vármegye területén a Tisza és Borsova folyók árvizeinek részbeni levezetését szolgálta a Latorcába torkoló Vérke vízfolyás. Ez Beregszász városon, és még hat települést érintve okozott árvizeket. Ezen árvízi problémát úgy oldották meg, hogy a Borsova folyó csatlakozási pontjánál töltéssel elzárták a Vérke vizét. Nagy volt az öröm, az árvíz által közvetlenül érintettekben, de nemsokára arról győződtek meg, hogy a Vérke medrének folyó víztől való teljes elzárása közgazdasági és közegészségügyi bajokkal jár. Az áttöltés után a Vérke elveszítette folyó-víz jellegét, csakhamar elposványosodott, a mélyebb helyeken rekedt vizek elbűzösödtek és tenyésztették a betegségeket. A hajómalmok működése megszűnt. A mind sűrűbben hangoztatott panaszok hallatán az elveszített Vérke medrének újbóli élővízzel való ellátását vették programba. A Vásárosnaményi Folyammérnöki Hivatal készítette az első Vérke-tervet 1887- ben. Kiépítési előirányzata 166.989 forint összegű volt. Mivel az összeg túlhaladta az e célokra megszavazott költséget, 1889-ben újabb tervet készítettek. Ennek megvalósítása 79.714 forint lett volna, de ez a terv műszakilag nem volt elég biztonságos. Végül a Bereg megyei Folyamszabályozási és Ármentesítő Társulat (Vásárosnamény) még ugyanebben az évben egy harmadik Vérke tervet készített 100 ezer forint előirányzati költséggel. A tervezés során figyelembe vették az igényeket, és lehetőségeket. Megállapították, hogy mozgatható gátat kell építeni, mert a szilárd gát nemcsak a kisvizet, hanem az árvizeket is felduzzasztja. A magas árvíz még magasabbra duzzasztva, többnyire nagy károkat okozna. A mozgógátat árvízkor könnyen és gyorsan el lehet távolítani a folyó medréből. A kisvíz és középvíz átbocsájtását a gáton a nyílásokon szabályozhatják. Az elmúlt század közepén Poirée, Boulé, Caméré és más francia mérnökök találták fel, illetőleg tökéletesítették a mozgógátat, melyek árvízkor semmiféle duzzasztást nem okoznak. A mozgógát vagy pontosabban „tűsgát" egyszerű kitámasztó gát. Vízzáró teste egymás mellé sorakoztatott tűszerű záróelemekből (tízszer tizenkét centiméter) fagerendákból, azaz tűkből áll, melyek alsó végükkel a gátfenék párkányára, felső végükkel a kitámasztó keretekre (bakokra) támaszkodnak. Felső végükön kezelő híddal vannak összekötve. Árvíz idején avagy jégzajláskor a tűket eltávolítják, a kezelőhidat leszerelik, és a bakokat a folyásiránnyal párhuzamos tengelyű csukló körül, a vízfolyás fenekére fektetik. Az árvíz elvonulása után a bakokat, a rájuk szerelt lánc segítségével újra felállítják, a kezelő hidat fölszerelik és a tűk elhelyezése után a duzzasztás ismét helyreállítható. A tűsgátak vízvesztesége nagy, ezért később a tűk közötti csurgások elszigetelésére vízhatlan ponyva-terítést alkalmaztak. A tűsgátak nagy átlagban rendszerint 2-4 méterrel duzzasztják kisvíznél a folyó vízmagasságát. Ezen Poirée rendszerű tűsgátat építették meg száz évvel ezelőtt a Bereg vármegyei Nagyborzsaván. Az elkészült terv szerint (tízszer tíz centiméteres fenyőtűk alkalmazásával) a Borsova folyóból 2,19 méteres duzzasztással állandóan 5 m3/sec. öntöző és ipari vizet juttatok a Vérkébe. Innen a Szipa főcsatornába és a dédai Micz-csatornán át a Csoronda-összekötő főcsatornába vezették a vizet. A Szlpába való vízátvezetéshez a Vérkében fenékgátat, a dédei Micz-be való átvezetéshez csöves zárógátat kellett kiépíteni a Vérkében. Az építés előtt megállapították, hogy a Borsova folyó egész más szelvényű, mint amilyennek az 1886 évben beszíntezett és a tervezés alapjául szolgált. A változás oka az volt, hogy egy korábbi átmetszés miatt, a meder hirtelen szűkülése következtében a fenék kimélyűlt. Ez okból a duzzasztót a tervezett helytől a folyó hosszában 560 méterrel lejjebb találták legalkalmasabbnak megépíteni. (Magassági változtatást nem kellett tenni a tervtől való eltérés miatt). Az építés munkái 1892. május 3-án kezdődtek, a kétparti duzzasztó főkhöz szükséges alapgödrök kiásásával. A Borsova vizét a jobboldali előtéren, oldalcsatorna-ásással elvezették. Közben elkészült a Verke zsilip
