Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 2. szám

Hallotta már?... 1981 . Chinoin sztori E rovatunkban - szándékaink szerint folyamatosan - olyan múltbéli eseményeket idézünk fel, amelyek történésük idejében igencsak lázba hozták az embereket: a szakmát éppúgy, mint a lakosságot. Ugyancsak nem csekély fejtörést okoztak a szolgálattevők népes táborának is. Hisszük, hogy a feledésbe tűnt események felemlegetése hasznos tanulságul szolgál(hat) a mai (szak)emberek okulására is. Vác város lakossága vízivás közben 1981. február 14-én kellemetlen íz- és szaghatást észlelt. A közegészségügyi szervek ismeretlen vegyi anyagok hatását valószínűsítet­ték. Az első vizsgálatok arra utaltak, hogy a város déli vízmű kútjai valamilyen módon vegyi anyagokkal szennyeződ­tek: az íz- és szaghatást ez okozta. Másfelől arra is követ­keztetni lehetett, hogy ez a hatás az egészségre káros. Éppen ezért a vízmű kútjainak működését a KÖJÁL leállí­totta. A fogyasztásból kiesett mennyiség Vác város vizmű­­kapacitásának 40 százalékát tette ki. A hiányzó vízmennyiség átmeneti és végleges pótlása érdekében egyaránt intézkedni kellett, hiszen máskülön­ben a néhány hónapos munka az 1981. évi nyári csúcsfo­gyasztási időszakban beláthatatlan szolgáltatási problé­mákat idézhetett volna elő. Éppen ezért átmeneti intézke­désként: meg kellett gyorsítani az állami eszközökből épülő Duna balparti regionális rendszer építési munkáit úgy, hogy a gödi víztermelő telep (mely véglegesen a gödöllői ellá­tási rendszer alapvízbázisa) már 1981. május 6-án üzemel­jen. A területi szervekkel együtt az üzemeltető vállalat - DMRV - elkészítette azt a vízkorlátozási tervet, mely több­lépcsős rendszerével alkalmas lehetett egy esetleges be­következő csúcsidei szolgáltatási nehézség enyhítésére. Ugyanekkor - végleges intézkedésként - tárgyalások foly­tak a Fővárosi Tanáccsal a Duna balparti regionális rend­szer és a Szentendrei-sziget-i (fővárosi) vízellátási rendszer összekötésének előrehozásáról. (25 ezer m3/d többlet­­mennyiség biztosítása). Ezt a munkát az OVH terveiben az 1986-90. évek közötti időszakra tervezték eredetileg: Duna alatti átvezetéssel. A kormány is érdekló'dik A szolgálat akkori vezetése különböző tudományos köz­pontokban (Budapesti Műszaki Egyetem, MTA Izotóp Inté­zet, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Orszá­gos Közegészségügyi Intézet) vizsgálatokat végeztetett a szennyezés okainak és körülményeinek tisztázására. E vizs­gálatok - a hazai legkorszerűbb technikai eszközök igény­­bevétele ellenére is - rendkívül lassan haladtak, de hason­ló tapasztatalatot mutattak a külföldi havária szennyezé­sek vizsgálatai is. Az elvégzett vizsgálatok a környező ipar­telepek (CHINOIN, TAURUS) alatti kavicsrétegek különböző mértékű elszennyeződését mutatták, melyekből különö­sen kitűnt a CHINOIN alatti rétegek szennyezettsége. A vizsgálatok elhúzódásában valószínűleg közrejátszott az a tény is, hogy hazai kutató szervezeteink hasolnó prob­léma felderítésében kellő gyakorlattal nem rendelkeztek. A hiányzó vízmennyiség ideiglenes és végleges pótlásá­val kapcsolatos intézkedéssel egyidejűleg vizsgálni kellett a víztermelő létesítmények telepítésével és hatósági enge­délyezésével kapcsolatos körülményeket is. Felmerült ugyanis, hogy szabad volt-e új vízmű telepet létesíteni a térségben - a Vác déli vízmüvet 1979-ben helyezték üzem­be - akkor, amikor a szennyezés potenciális lehetőségét az érintett szervek lényegében már ismerték. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok bizonyították: a vízmű telepítése helyes volt, hiszen vízbeszerző hely csak ott léte­síthető, ahol arra alkalmas vízadó réteg van; ez a térség további vízmennyiség kinyerésére is alkalmasnak bizonyult; a szennyezés bekövetkezésére megfelelő ipari magatar­tás mellett nem kellett számítani; a telepítés helyességét hidrogeológiai vizsgálatok is megerősítették. 18 Az üzemeltető vállalat (DMRV) rendelkezett a szükséges közegészségügyi és vízügyi hozzájárulásokkal a víznyerő­hely üzemeltetéséhez. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igaz­gatóság a végleges üzemeltetési engedély kiadását a védőövezet kialakításával kapcsolatos vizsgálatok befeje­zéséhez kötötte. Nem véletlen, hogy az eset - jelentősége miatt - a kormányzati szervek érdeklődését is felkeltette. Ennek jele­ként az akkori miniszterelnök-helyettes 1981. július 3-án hely­színi szemlén tájékozódott a dolgok állásáról, jóváhagyva, és egyben ösztönözve a végrehajtásra vonatkozó elkép­zeléseket. Talán ekkor ébredtek rá az ország vezetői először az állam környezeti károk orvoslásával kapcsolatos halo­gató magatartás káros következményeire és kerültek szembe az ezzel kapcsolatos közömbösség átkaival. Jellemző az is, hogy ez az összejövetel határozta meg (!) a bírságolással kapcsolatos hatósági magatartást is. A szolgáltatás feltételeinek megteremtése mellett intéz­kedni kellett a szennyeződés megszüntetéséről is. A CHINOIN Gyógyszergyár váci hulladéktelepéről a szállítható anyagokat részben hazai, részben külföldi (Bécs) égetőberendezésben semmisítették meg. A külföldi ége­tés a bécsi égető fogadókészségének megfelelő ütemű volt. A telepen tárolt, nem szállítható anyagok elégetése 1981 . július28-30. közöt megtörtént. ACHINOIN atalajcsere terveit az FTV-nél megrendelte, a munkaközi terveket az érintett szervekkel az Ipari Minisztérium konzultálta. A mun­kák kivitelezésére a vízügyi szervezet vállalkozott. A TAURUS Gumigyár technológiai vizeinek közcsatorná­ba kötését a DMRV 1981. szeptember 28-án (határidő előtt) befejezte. A városi régi szeméttelep üzeme 1981. június 30-án meg­szűnt, egyúttal az új szeméttelep lépett üzembe. A régi telep rekultivációját a városi Tancás végezte. A Dunába jutó szennyezések miatt - a káros hatások csökkentése érdekében - szükséges mederszabályozási munkálatokat a vízügyi szervezet megterveztette és 1982. évben folyamatosan végrehajtotta. Vízmű-rehabilitáció Nem volt nehéz belátni, hogy a Vác déli vízmű kapaci­tását a térség vízszolgáltatása csak átmenetileg nélkülöz­heti. Éppen ezért az újbóli üzembeállítás feltételeinek meg­teremtésére is intézkedni kellett. Amiként az előre látható volt, hogy az ivóvízként való újbóli használat megkezdésé­re reálisan két éven belül nem számíthatunk: ezért - az egészségügyi szervek álláspontjától függően - különböző ipari célú vízhasználatok bevezetését céloztuk meg. A keletkezett kár nagyságát a DMRV vezetése 52,4 millió forintban állapította meg. Ebből az összegből a két vállalat által megkötött megállapodás szerint a CHINOIN 35,3 millió forintot térített peren kívül. A további 16,6 millió forintos kár érvényesítésére a még érintett szennyezőknél kísérlet tör­tént - sikertelenül! Jogi szankciók alkalmazására (bírósági eljárás kezdeményezésére) az ügy bonyolultságára való tekintettel nem került sor. A vízügyi szervek a talajvíz-szennyezés tényét megálla­pították, s ennek megfelelően első fokon 41,5 millió forint szennyvízbírság megfizetésére kötelezték a CHINOIN-t, a cég az elsőfokú határozat ellen fellebbezett. Az OVH állás­pontja az volt, hogy a CHINOIN-ra kivetett bírság esetében - mivel az eset megismétlődésétől a tett intézkedések

Next

/
Thumbnails
Contents