Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
hatására (égetés, talajcsere) nem kellett tartani - az 1,4-es vízgazdálkodási szorzó 0,7-re csökkenthető, így a bírság 20,0 millió forint körüli összegre mérsékelhető. (Ez az intézkedés összefüggésben volt a kártérítéssel kapcsolatos megállapodással.) A vízügyi szervezet a TAURUS esetében nem talált olyan bizonyosságot, amely miatt bírságot kellett volna kiszabnia. Eset-tanulságok A központi vízügyi szervek részéről elsősorban a védőövezet kialakításával kapcsolatos vízügyi hatósági magatartást kellett egyértelműen tisztázni, azért, hogy a védőövezetek területén gyakorolható tevékenység köre egyértelműen meghatározható legyen. Tisztázni kellett a művek üzemeltethetőségének gyakorlati kritériumait és biztosítani kellett annak, az egyes engedélyekben való rögzítési módját. Azóta ez ügyben számos kísértet történt, s hogy nem lett eredményes, az nem a vízügyi akarat hiányának, de az anyagi lehetőségek szűkösségének köszönhető. A vízügyi szervezet a váci vízszennyezéssel kapcsolatosan a következő tanulságokat vonta le:- Következetes magatartást kell tanúsítani a vízművek előkészítésénél, engedélyezésénél.- A településfejlesztés egyes fázisaiban meg kell erősíteni a területi vízügyi szervek szakhatósági munkáját.- Meg kell valósítani az üzemeltető vállalatok laboratóriumi önkontrollját (Ez azóta megtörtént.)- Az eddiginél hatékonyabb kapcsolatot kell kialakítani a környezetvédelmi szervekkel. (A két szervezetet 1988- ban összevonták.) Radványi Rudolf Olvasónk a vízdíjról Miért drága Miskolcon az ivóvíz? Az Észak-Magyarország 1992. február 18-i számában „Vizesek vitája - a településé, vagy az államé?" címmel a miskolci vízművek igazgatójának jegyzésében megjelent cikkre - szándékunk szerint még egyszer és utoljára - válaszolni kívánunk, mert a cikk személyeskedő hangvétele, hamis állításai is ismételten az olvasót félrevezető tendenciái mellett nem mehetünk el szó nélkül. A cikk döntően nem az általunk leírt tényekkel foglalkozik - Igaz, hogy azokat megcáfolni hasztalan kísérlet is lenne - hanem áthelyezi a hangsúlyt a tulajdon kérdésére. Mielőtt erről mi is kifejtenénk véleményünket, szeretnénk a tisztelt olvasókat arról tájékoztatni, hogy a február 3-i számban megjelent cikkünkben közölt adatok - így a 24 Ft/m3-es vízárunk Miskolc vonatkozásában - egyike sem „elírás", mint ahogy azt a miskolci vízmű feltételezi. A cikk azt sugallja, hogy a víztermelő művek tulajdonjogának változása, nevezetesen az államiból önkormányzati tulajdonba történő átmenete egycsapásra megoldja a vízár kérdését, azaz csökkenti azt. Bár a cikk írója bennünket vádol csúsztatásokkal, ez esetben is érvényesül az a mondás, hogy az kiabál, akinek a háza ég... A miskolci Vízművek az 1990. évi veszteségét azért tudta - ismereteink szerint - két év helyett egy év alatt kigazdálkodni, mert az 1991. évi vízdija eleve olyan mértékű többletet tartalmazott, amely a 70 millió Ft-ot fedezte. A takarékos gazdálkodásunk pedig valószínűleg azt jelentette, hogy az éves átlagban 60 millió Ft-os tartozását folyamatosan nem fizette részünkre, megtakarítva ezzel a hitelkamatokat is. A törvényeket valóban megtartani és végrehajtani kell, nem pedig erőlködni azon, hogy hogyan lehet azoknak a törvényalkotó akaratától eltérő értelmezést adni. Ezek után néhány gondolat a tulajdonlás kérdéséhez. Szakmai berkekben jól tudják, hogy a távlati cél a Vízellátás terén egy angol mintájú - a területi részérdekeket egységes érdekeltségi rendszerbe ötvöző - olyan vízgazdálkodási rendszer kialakítása, amely tökéletesen igazodik a vízföldrajzi és vízgazdálkodási szempontból egyértelműen körülhatárolható régióhoz, komplex vízgyűjtő területhez. Műszaki-gazdasági szempontból valóban optimális gazdálkodásra egy, a megyénk vízbázisait egyként kezelő, a jelenlegi három ellátó szervezet (megyei és a Miskolci Vízművek, valamint az ÉRV) tevékenységét egyként ellátó szervezet képes. A jelenbe visszatérve tisztázni szükséges, hogy az a három vízmű, amelyhez az Álláspontunk szerint... A víz azért drága Miskolcon (és bárhol az országban), mert az állami támogatás megszűnt (miközben a termelés költségei nőttek). Az önkormányzatok, úgy gondolják, hogy az árnövekedés oka az üzemelés egymásraépűlt (vízpótlás elvén kialakított) rendszere, s a látszat őket igazolja. Mégis, a látszat ellenére - az a legdrágább víz, amelyik hiányzik. Miskolcon különösen. Éppen ezért: az üzemelő szervezetek összefogására - újfajta együttműködésre van szükség a sajtópárharc helyett. Reméljük, hogy ebben a jelenleginél következetesebb központi akarat is segít. OVF ÉRV „ragaszkodik". 91 000 m3/nap maximális kapacitással bír. A Miskolc város részéről velük szemben támasztott vízigény viszont az elmúlt Időszakban átlagosan a 20 000 m3/napot sem nagyon éri el. A teljes kapacitáskihasználtságra az év további részében sincs remény, sjő esetben évi átlagos 25 százalékos kihasználtság várható. Az - úgy véljük - mindenki számára egyértelmű, hogy a gazdaságos kihasználtság, tehát a minél nagyobb kapacitással működő berendezés fajlagos költsége alacsonyabb, mint az éppen csak vegetáló, alig 1/4-es kihasználtságúé. Felvetődik a kérdés: Miskolc városnak miért lenne érdeke az, hogy egy magas fajlagos költséggel működő vízműcsoportot sajátjának tudhasson? Netán az olcsó karsztvíz termelését akarja visszafogni, s helyette a jelzett vízművekből kíván több vizet átvenni? Az árak csökkentését ez bizony nem fogja lehetővé tenni! Nem szerencsés azt sugalmazni tehát - mint ahogy a társvállalat cikke teszi -, hogy csupán a tulajdonos változása olyan gyümölcsöt hoz, amelynek neve: olcsó víz, s hogy a tulajdonforma változása túltesz egy regionális rendszer adta díjkiegyenlítés lehetőségén, mely valóban egy relatíve olcsó vízárat eredményez. A miskolci Vízművek csak „egységes szemléletet jelentő önkormányzati tulajdonlásban" tud gondolkodni, ami azonban nem az egyetlen, kizárólagos és főleg nem a legjobb megoldás, az önkormányzatok beleszólását a vízdíj alakulásába biztosítani tudjuk mi is, egységes szemléletet ugyanis nem csak az önkormányzati tulajdonlás jelent. Sőt, ha a fentebb kifejtett távlati célokat nézzük, akkor éppenséggel nem ez a szemlélet felel meg az egységes követelményeinek. Végezetül - ismételten kifejtve azon álláspontunkat, hogy a továbbaikban nem kívánunk sajtóvitát folytatni a miskolci Vízművekkel, de készséggel állunk rendelkezésére minden érintett önkormányzatnak és fogyasztónak. Fehér István igazgató 19
